KÁPOSZTA – növény (családnév)



 fejes káposzta
(Fotó: fejes káposzta)




A káposztafélék (Brassicaceae) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjének egy családja.
Több konyhakerti (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, retek, karfiol, brokkoli, bimbós kel, kínai kel, bordás kel, leves kel), illetve takarmánynövény (takarmánykáposzta, takarmányretek)
mellett ebbe a családba tartozik a repce, számos gyógy- és fűszernövény (például a mustár, a torma, a kerti zsázsa) és több ismert gyom is.
Elterjedés:
A családba háromszáz nemzetség mintegy háromezer faját sorolják, képviselői megtalálhatók szerte a világon, a trópusoktól a szubarktikus övig. Számos fajukat termesztik étkezési céllal vagy olajnövényként. A legtöbb fajuk a mediterrán, illetve mérsékelt égövön, Ázsia középső, illetve délnyugati részén él.
Jellemzők:
Többnyire lágy szárúak. Leveleik többnyire szórtan állnak, pálhalevelük nincs. Négy csészelevél közt kereszt alakban négy sziromlevél nő, ami a Keresztesvirágúak rendjére általában jellemző. Hat porzójuk közül kettő rövidebb a többinél. Felső állású magházuk két termőlevélből forr össze.
Termésük, a becő, illetve becőke sajátos felépítésű, kétüregű toktermés, amelyben a magvak a két üreg közötti elválasztó hártyán (replum) ülnek. A becő legalább kétszer olyan hosszú, mint amilyen széles; a becőke közel olyan széles, mint amilyen hosszú. A termés a virágkocsány felől (alulról) két kopáccsal nyílik.
Miután a termés két fele elszárad és lehullik (ehelyett egyes fajoknál két, egymagvú résztermésre esik szét), tengelyében a replum még sokáig megmaradhat.
Magjuk fehérjét nem tartalmaz, a tartalék tápanyaguk olaj.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: szólások, közmondások:
Az egészen más káposzta; nem arról van szó, az nem tartozik ide, más dolog az.
Borul, mint a káposzta; (mondják a könnyűvérű lányra).
Kínlódik [rosszul van vagy olyan], mint a káposzta hús nélkül;
a) rossz, ízetlen {étel}
b) nincs látszatja, sikere, eredménye valaminek
c) sok bajjal, gonddal küzd, nehéz körülmények között él valaki.
Káposzta laza, menjünk (már) [illetve nem megyünk] haza; {tréfás buzdítás szórakozó társaságból való hazamenetelre, illetve további együtt maradásra).
Káposzta, leves, fogd a kezem, vezess; {szerény keretek között megtartott: lakodalom jellemzése rendszerint ebben a kapcsolatban: „Ez csak olyan lakodalom lesz, hogy…”}.
Nem káposzta, hogy föl lehessen melegíteni; nem lehet vagy nem érdemes azt i (a viszonyt, kapcsolatot, különösen szerelmet) újra kezdeni, újra föleleveníteni.
Olyan, mint a fölmelegített káposzta; {mondják a hosszú harag után újraéledő szerelemre vagy barátságra:} nem bízhatunk a tartósságában.
Ilyen káposztába nem keveredem húsnak; nem avatkozom ilyen gyanús vagy veszélyes ügybe.
Úgy kell(ett), úgy kell(ett), káposztába hús kell(ett); {kárörvendő csúfolódás főleg gyerekek körében:} most megkaptad, amit megérdemeltél.
Kifelejti a káposztából a szalonnát; valamiből épp a javát, a lényeget hagyja ki.
Nem olyan ember, aki kifelejtené a káposztából a szalonnát; van magához való esze, nem esett a feje lágyára.
Káposztát eszik; elszökik.
Felmelegítve csak a töltött káposzta jó; nem érdemes az elmúlt barátságot vagy szerelmet újraéleszteni, újrakezdeni.
Jó káposzta, rossz bor; amikor sok és jó káposzta terem, a sok eső miatt rossz a bortermés.
Ki nem szereti a káposztát, húsát se szeresse vagy [Ki a káposztáját nem szereti, húsát sem érdemli]; aki nem akarja vállalni a dologgal járó nehézségeket, kellemetlenségeket, az az előnyeit sem érdemli meg.
Úgy búsul, mint akinek káposztaföld nem jutott; nagyon elkeseredett.
Káposztalé folyik az ereiben;
a) közömbös, érzéketlen
b) (ritkán gyáva.
Káposztalé van a fejében; ostoba, buta.
Olyan, mint a káposztalé (, se nem árt, se nem használ); mindegy, hogy van-e, alkalmazzák-e vagy sem.
Kimarad, mint (a) káposztatorzsa a hóból; kimarad valamiből, elesik valamitől.

Zene: -