KALAPÁCS – állat (családnév)
(Fotó: hantmadár)
hantmadár J. a légykapók közé tartozó kis énekesmadár; Oenanthe oenanthe.
• 1793-ban Grossingernél hont-madár, ez a név első írásos említése. A hantmadár név e madár élőhelyére utal, mint Chernel írja: „mindig valami kiálló hant, kő, tuskó, néha bokor tetején” üldögél. Ennek megfelelően kapta a kövi, szirti, parti előtagú neveit; vö. ném. Steinbeisser, Steinpicker (Brehm), Steinschmätzer (WbZ.),vagyis ’kőharapó’, ’kőcsipkedő’, illetve ’kőcsámcsogó’.
A Dunántúlon használatos földi csuk (KissMad.), földi szarka, fődi szarka, fődi kalapács, fődi pacsirta (Chernel)nevei arra utalnak, hogy – a legtöbb madárral
ellentétben – a hantmadár feltűnően sokat tartózkodik a földön. A szarka utótag tollazatának fekete-fehér színezete alapján született, a német nyelvjárásokban
is van Steinelster (Brehm), azaz ’kövi szarka’ neve. A pacsirta utótag pedig rövid, dallamos énekére utal, akár ném. N. Steinsänger (uo.), vagyis ’kövi
énekes’ neve.
Latin szaknyelvi Oenanthe oenanthe neve tautonímiával alkotott a gör. oinánthe ’szőlőszem, rügy, levél a szőlővesszőn’ szóból. A névadási szemlélet háttere
az lehet, hogy a csöppnyi madárka az ágon üldögélve hasonlít a szőlővesszőn elhelyezkedő rügyekre, bogyókra.
A pusztai hantmadár ’Oenanthe isabellina’ nevét eredeti életteréről, az ázsiai pusztaságokról kapta.
♦ A hantmadár a madarak (Aves) osztályában a verébalakúak (Passeriformes) rendhez, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. Európa és Ázsia nagy részén költ, de Észak-Kanadában és Alaszkában is előfordul. Afrikában telel át, ritkábban Iránban és az Arab-félszigeten. Ausztrália és az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen előfordul. Állománya csökkenőben van. Veréb nagyságú, de karcsú, hegyes csőrű. Felül világosszürke, alul sárgásfehér, szárnya szemsávja és farka vége fekete. Kopár legelőkön, köves domboldalon futkosva rovarokra vadászik. Csőre vékony, hegyes és fekete, kiválóan alkalmas a táplálék felcsipegetésére. Tápláléka rovarok, pókok, giliszták, valamint bogyók és magvak. A költési időszak április és június között van. A hantmadár a síkságon gyakran kétszer, a hegyekben csak egyszer költ évente. A fészek fűből, szőrből és tollakból készül. Egy fészekaljban 4–7 világoskék tojás van, melyeken körülbelül 13 napig, inkább a tojó kotlik. A pusztai hantmadár elterjedési területe Dél-Európa, a Közép-Kelet északi és középső része, Közép-Ázsia. Télen Kelet- és Közép-Afrika, és a Közép-Kelettől Indiáig. Sík vidékek madara, általában elkerüli a köves, sziklás területeket. A legnagyobb testű hantmadárféle a Nyugat-Palearktikumban. Jellegzetessége a hosszú, erős csőr, egyenletesen domború fej, meglehetősen hosszú, nyúlánk test, melyet gyakran függőlegesen
kihúzva tart, nagy szárnyak, erős, hosszú lábak és a széles farok. Éneke gazdagabb, változatosabb és sokkal hosszabb, mint a többi hantmadáré, sok benne az éles füttyszó, erős hangok és sok az utánzás.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Cifra Mihály – A kalapács elvetése
Zene: Kalapács zenekar.