KÁKICS – növény (családnév)
(Fotó: szelíd csorbóka)
csorbóka J: tejnedvet tartalmazó, sárga fészkes virágú gyomnövény; Sonchus. kákics J: 1. szelíd csorbóka. 2. pitypang.
1570 körül Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (Ars Medica) chyorbaka, 1578-ban Melius Juhász Péternél czorbaka alakban tűnik fel. 1703-ban a Dorstenius-féle Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között csorboka olvasható. 1791-ben Nagyváthy János munkájában és Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) tsorbóka.
Szláv, közelebbről szerbhorvát (< štrbka) eredetű növénynevünk. Más képzővel a többi szláv nyelvben is megvan, a ’kicsorbult rész, csorbaság jelentésű régi szláv ščrba származékai. A növény leveleinek mély bevágására utalnak elnevezései.
A Sonchus nemzetségnév Linnétől való, korábbi botanikai latin (pl. Bauhinnál Sonchus asper arborescens palustris) „neve” alapján. A – már Pliniusnál olvasható – latin sonchos növénynévre vezethető vissza, melyrégi görög növénynév átvétele, a szogkosz, szogchosz terminust Theophrasztosz és Dioszkuridész is említi.
Nyelvjárási neve a baktüske Cserszegtomajon (NéprÉrt. 33). A tövis származékszó(< tövik ’szúr, fúr’) régi tüs változatából jött létre -ke kicsinyítő
képzővel a tüske, melynek jelentései párhuzamot mutatnak a tövis jelentéseivel. A szelíd csorbóka ’Sonchus oleraceus’ társneve a kakalics, kákics, kakus, pilkék, tejesdudva és a nyúl névvel képzettek. Ilyen a nyúlfű (R. 1604: Szenczi, 1775: Csapó, 1783: NclB., 1834: Kassai, 1843: Bugát, 1911: Nsz.), mivel
a nyúl kedvenc csemegéje. Német tükörszava, a Hasengras, Hasenkraut is a Hase ’nyúl’ állatnévvel, illetve a Gras, Kraut ’fű’ szóval képzett. Mint Kassai
írja: „tsorba levelű, mint a’ nyúl’ szaja és ezt igen szereti a’ nyúl; mert tejes”. Olasz népnyelvi attaccalepre tulajdonképpen ’nyúlfogó’ (ME.) neve ugyancsak
arra utal, hogy a nyulak takarmánynövénye. Régtől megvan nyúlkáposzta neve is (R. 1690: Pápai, 1783: NclB., 1833: Kassai, 1910: MNy. 6). Pápai Páriz Ferenc a németből vehette át ezt a növénynevünket, az ott meglévő, a Sonchus oleraceuson kívül még tizenhat növényt is jelölő Hasenkohl fordításával.
A kék szó a régiségben salátát is jelentett. Finály Henrik a Besztercei Szószedetről írtakban azt állítja, hogy „a saláta szó (a kek után t. i.) tollban
maradt”. Szamota István a Schlägli Szójegyzék magyarázataiban hozzáteszi: „azaz saláta”. Tehát mind a ketten kék salátára gondolnak. A Magyar nyelvtörténeti szótár (NySz.) a kék szó összetételei alatt említi a disznókék és nyúlkék szavakat. A fenti szótörténeti adatok világosan mutatják, hogy nem a magyar kék színnév átvitelével, hanem egy teljesen önálló, ma már kihalt növénynévvel állunk szemben, amellyel valaha olyan egymással rokon növényeket jelöltek, melyeket salátának elkészítve fogyasztottak. A török kök szónak az ’ég’ és a ’kék’ jelentésen kívül ’a földből kibújt friss fű’ jelentése is van (Radloff Wörterbuch:
das Gras, besonders das frisch aus der Erde spriessende Gras). Valószínűleg a török szó egyidejűleg két jelentéssel került át nyelvünkbe. Ilyen összetétel
tehát a Sonchus oleraceus nyúlkék (R. 1578:Melius, 1708: Pápai, 1775:Csapó, 1783: NclB., 1792:Baróti, 1798:Veszelszki, 1833:Dankovszky, 1867: CzF., 1911: Nsz.), illetve disznókék neve (1578:Melius, 1595: FK., 1604: Szenczi, 1643: Comenius, 1834:Kassai, 1911: Nsz.), valamint a lúdkék összetétel (N. MTsz.:
Balaton-mellék), melynek lúd- előtagja arra utal, hogy a háziszárnyasok fontos takarmánynövénye.
Hasonló a névadási szemlélet a nyúlparéj (1783: NclB., 1833: Kassai) terminus esetében. Mint a Pallas lexikonban olvasható, ez a növény „a homokpuszta
fűvében magasra nő és a nyúl elrágódik rajta”. Akárcsak a nyúlsaláta nevet illetően (R. 1570 k.: Ars Medica, 1708:Szenczi, 1775: Csapó, 1783: NclB., 1834: Kassai, 1867: CzF., 1911: Nsz.; N. NéprÉrt. 33: Cserszegtomaj | SzegFüz. 2: Szucság, Szászlóna). De nemcsak a nyulak kedvelik a jelölt növényt, az ember is fogyasztja, Cserszegtomajon tavasszal hús mellé tálalják. Piacra is viszik (NéprtÉrt. 33). Német tükörszava a Hasenlattich, illetve Hasensalat. A románban is megvan; vö. román salata-iepurelui.
A nyelvjárásokban használatos a daruháj (ÚMTsz.: Kiskunfélegyháza | SzegSz. | Herman: Alföld) a Sonchus neveként.
A csorbóka egyik társneve, a kákics 1583-ban bukkan fel az írásbeliségben Clusiusnál (NomPann.) a ’Sonchus’ neveként. Ezután Kájoni Jánosnál olvasható
1656-ban. Ismeretlen eredetű szó, a Kunságban használatos neve a szelíd csorbókának. A kákics másik jelentése ’pitypang’, melyet sokfelé hívnak más növényt jelentő névvel. Ilyen a kákics mellett a békasaláta és a kikirics.
A növényen a fészkek csak napsütés hatására nyílnak ki, reggel 7 és 8 óra között. Délfelé ismét becsukódnak.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -