KABA – állat (családnév, fiú keresztnév)



kaba sólyom
(Fotó: kaba sólyom)




A Kaba férfinév régi magyar személynév, mely a magyar kaba szóból származik, ami egy ragadozómadár neve volt.
Névnapok: február 19.
Gyakorisága: nem gyakori.

sólyom J. hegyes szárnyú, gyors, vadászatra idomítható ragadozó madár; Falco.

• Helynévi származékban már a XI. században felbukkan: Soulomos (Hazai Okmt. 4). Köznévként 1395 k. „falco: zoliom”(BesztSzj.), majd sójom, sólyom madár (Nyr. 94). Nyelvjárási alakváltozata a sájm (Nyr. 25).

Bizonytalan eredetű szó, talán ótörök jövevény: türk, csag., oszm.
avlï ’fiatal sólyom vagy héja; karvaly’ (TESz.). A magyar szó tőalakja a fentiek alapján *solo- lehetett, ebből -m kicsinyítő képzővel, palatalizálódással
és a tőmagánhangzó nyúlásával jött létre a sólyom. Származékai: solymár, solymász, solymászik, sólyomszárny, sólyomszem.

A vándorsólyom ’Falco peregrinus’ neve (R. 1841: Vajda) a lat. szaknyelvi Falco peregrinus és a ném. Wanderfalke (Brehm) tükörfordítása. A névadási szemlélet háttere a faj kalandozó természete volt, ugyanis igen nagy területeket jár be. Erre utal kóbor sólyom (R. 1904: Petényi) elnevezése is. A népnyelvben a
hegyes szárnyú sólyom (R. 1898: Nom.) és a galambfogó héja (uo.)neve is használatos; vö. ném. Taubenfalk és Taubenstosser ’ua.’ (Brehm). Ez utóbbi neve (R. 1793: galamb-ölyv /Grossinger/) életmódjával függ össze, mint Chernel írja: „A galambokat is hamarosan elfogja, sőt előszeretettel jár a nyomukban.”

A kaba sólyom ’Falco subbuteo’ név előtagja szláv eredetű, értelmesítő utótaggal alkotott összetétel. Népnyelvi neve a Nom.: kaba | TESz., Földi: herjóka
| SzegSz.: feketevércse | TermtudKözl. 1887: bajuszos sólyom |Chernel: szakállas vércse |ÚMTsz.: szakállas vircse. Utóbbi elnevezései feltűnő bajusza alapján keletkeztek; vö. ném. kleiner Bartfalk ’ua.’ (VNAE.), azaz ’kis szakállsólyom’. További népnyelvi neve kaba, fecskefogó sólyom, herjóka. A kis sólyom ’Falco columbarius’ (R. 1841: Vajda) a ném. Zwergfalk ’ua.’ (uo.) tükörfordítása; népnyelvi neve a törpesólyom és a téli sólyom.

Szólásban: Sólyommadárnak nem lesz galamb a fia.

♦ A sas, sólyom a levegőég királyai, Zeusszal, Jupiterrel hozták kapcsolatba őket. Méltóságuk a Szentírásban tekintéllyel és megalkuvást nem ismerő morállal párosul. Közép- és Észak-Európában, Szibériában honos. Mint költöző madár, a sólyom hozzánk márciusban érkezik. Legszívesebben mezőkkel határos erdőszélekben, irtások, vágások kiemelkedő magfáin, kisebb, szabadabb fás részeken üt tanyát. Tompa Mihály szerint

Kősziklák közt, biztos helyre

Van a sólyom fészke rejtve.

És a hím a puszta kőszál

Magas ormán űlvén, őrt áll.

A magyar népköltészetben az „Ifjúság mint sólyommadár | Addig víg, míg szabadon jár.”

A sólyomfélék családja (Falconidae) a madarak osztályában a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe tartozik. Szinte a világ minden táján előfordulnak,
kivéve Afrika egyes távoli kis szigeteit és az Antarktiszt. Legörbülő, hegyes csőrük és erőteljes, hegyes karmokat viselő lábuk van, látásuk kitűnő. Nappali
ragadozók. Táplálékuk kisebb emlősökből, madarakból, hüllőkből, rovarokból és dögökből áll. Gyors repülők. A kaba sólyom Európában és Ázsiában fészkel.
Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban és ártéri erdőkben él. Telelni délebbre vonul, eljut Afrikába is. Magyarországon rendszeres fészkelő, áprilistól
szeptemberig tartózkodik itt. Rendkívül gyors, s talán a legtöbb időt tölti a sólymok közül a levegőben. A vándorsólyom kozmopolita elterjedésű faj, amely
megtalálható Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ausztráliában. Tartós, gyakran élethosszig tartó párkapcsolatban él. Bár elsősorban sziklafalakon, magas épületeken költ, akár a földre (például homokdűnére) is lerakhatja tojásait. A vándorsólyom zsákmányára zuhanórepüléssel veti rá magát, ilyenkor 170–400 km/h sebességre is felgyorsulhat. Egy szempillantással az ütközés előtt a zuhanást hirtelen lefékezi, majd hátsó lábujján lévő borotvaéles karmát áldozatába mélyeszti. Hazánkban leggyakoribb zsákmánya a házigalamb és a seregély, de a meggyvágó, kék cinege, fekete rigó és különböző verébfajok is kedvelt prédái. Vizes élőhelyeken főleg dankasirályt, csörgő récét és pajzsoscankót ejt el. Képes elfogni a kiválóan repülő sarlósfecskét is. A varjaknak sem irgalmaz, sőt a ludakkal is megbirkózik.

A solymászat megszelídített és betanított gyors röptű vágómadarak (sólymok, sasok, ölyvek, karvalyfélék) segítségével folytatott vadászat A solymászatot tehát nemcsak sólymokkal űzték, hiszen madárfogásra, kisebb szőrmés vad levágására a legtöbb ragadozó madár betanítható. Találkozunk a sólymon kívül karvaly (karuly), ölyv, (ölyü), héja, ráró, kiköcsén, bastard, kék lábú karvaly, kék lábú ölyv stb. elnevezésekkel, a jelölt madár azonosítása igen nehéz. Hogy
más volt a ráró, más az ölyű és más a sólyom, az – többek között – Bornemisza Pál nyitrai püspök egyik leveléből kitűnik. 1560-ban írta Ferdinánd királynak:
„Négy sólymot küldök fölségednek, ketteje nagyobb fajta, ketteje pedig kisebb; úgyszintén négy rárót és három ölyüt.” 1564-ben már Miksa király kér a püspöktől vadászó madarakat: „sólymokat az ölyvek azon fajtájából, amelyet bastardnak, avagy kék lábúnak hívnak.” Azt gondolhatnánk, hogy a vadászat sólyommal nem volt fáradságos mulatság, pedig vágtatás volt az lóháton a javából. Azért az asszonyok is kivették belőle a részüket. Gersei Petheő Benedek bosszúsan írja feleségéről, hogy „Mindaddig nyúlásza sólyommal lóhátról, hogy tegnap kilencz órakor egy fiat foga. Im mostand mindketten fekszik az gyerekágyat.”
Az erdélyi fejedelmek rájöttek, hogy a török portán örülnek a magyar sólymoknak, 1637-ben Szalánczy István vitte a portára, és Brassóban várta össze azokat, onnan írja: „Az sólymokkal mindenfelől ideérkezének. Az Fehérvárról idehozott sólyommal együtt 42 sólyom leszen.” Minden évben 24 sólymot követelt Konstantinápoly.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -