JÁVOR – növény (családnév, fiú keresztnév)



 Acer jávor - juhar
(Fotó: Acer jávor - juhar)




A Jávor magyar eredetű férfinév, jelentése: juharfa.
Névnapok: június 19., július 6.
Gyakorisága: nem gyakori.

juharfa, N. ihar J: karéjos levelű, kettősen szárnyas termésű díszfa; Acer. jávor J: juhar.

A juhar nevet egy 1232-ből származó oklevélben olvashatjuk először ihor írásképpel: „ad arborem ihor-fa, cruce signatum”, azaz ’a kereszttel jelölt juharfánál’. 1243-ban jawor alakban is, s a XIII. században még jarfa, jawarfa alakváltozatokkal is előfordul. De 1337-ben már a juvharfa, joharfa, később a jaorfa is szerepel. A juhar már a Besztercei (1395 k.) és a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) is megtalálható. A XVI. században Murmelius szótárában (1533), a Gyöngyösi Szótártöredékben (1560 k.), Melius Juhász Péternél (1578), Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.) és Szikszai Fabricius Balázsnál (1590) olvasható. Verancsics Faustus Dictionariumában (1595) yavor-fa. Benkő Józsefnél (1783: NclB.) juhar-fa, ihar-fa.
A régi ihar elnevezése számos földrajzi nevünkben is megőrződött (pl. Iharosberény, Iharos stb.).
A jávor tájnyelvi szó, ám igen korán megjelenik a magyar írásbeliségben. A Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) ’Alirus’ (jauor fa), Meliusnál (1578), Clusiusnál (1583), Szikszainál (1590), Verancsics Dictionariumában (1595) és Kájoni János orvoskönyvében (1656) a javorfa, yavor-fa ’Acer’ jelentésű. Benkő Józsefnél (1783) és Diószegi Sámuelnél (1813: OrvF.) fodor javor és jávor. Népetimológiai alakulat Baranyában a jámborfa, a nyelvjárásokban használatosak jáhor, jágorfa alakváltozatai is.
A juhar a magyarban szláv jövevényszó, többszörös áttétellel. A hosszú magánhangzós jávor alak talán szlovén, míg a rövid javor szerbhorvát vagy szlovák eredetű. Ebből a magyarban johor, majd ihar, illetve juhar lett.
Vas és Zala megyében a juhar népnyelvi neve lúdlábfa (R. 1898: Nyr. 27; N. ÚMTsz.: Maróc | Herman: Körmend | Nyr. 97: Szénás és Képes pusztán lakó, zalai származású telepesektől, Baranya megyében is).
A tudományos Acer név a juharfa ókori, már Vergiliusnál olvasható latin acer nevének folytatója. Ez egyébként az egyetlen latin fanév, amely nem nőnemű, hanem ismeretlen okból semleges nemű volt. Összetartozik a fa galloromán *akarnos, ófelnémet ahorn, görög akasztosz nevével. Valószínűleg az Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban és Észak-Iránban őshonos Acer platanoides hegyes leveleire utal az elnevezés, és így a ’hegyes’ jelentésű indogermán *ak- tőből magyarázható.
A fa nedve cukordús, sérülés esetén a sebhelyről lecsöpög. Régebben a juharfát a nyírfához hasonlóan csapolták, viricselték. Nedvéből, amelyet hordókban
gyűjtöttek össze, cukrot főztek. Sok virág- és levélmézet ad.
A cukorjuhar ’Acer saccharum’ Észak-Amerikában őshonos. Cukortartalmú nedvéért az indiánok már régóta csapolják tavasszal a fákat. A finnugorok az Acer platanoidesből nyertek cukrot.
Kifejezetten kétlaki fa az észak-amerikai kőrislevelű juhar ’ Acer negundo’, amelynek jelentéktelen virágai vagy porzósak, vagy termősek. Nevét onnan kapta, hogy szárnyasan összetett levelei a kőriséhez hasonlíthatók. Ennek a szélporozta juharfajnak a virágporát az USA-ban összegyűjtik, és az általa kiváltott pollenallergia (virágporral szembeni túlérzékenység) megelőzésére szolgáló készítményt állítanak elő belőle.
A néphagyomány szerint hatásos védelmet nyújt a juharfa a boszorkányok ellen. A németországi Mecklenburgban juharfából készült csapokat vernek az ajtóba, küszöbbe, hogy a boszorkányokat távol tartsák. A kínaiak központi istene, Huang-ti harcba szállt Cse-júval, hosszú és véres küzdelmek dúltak közöttük.
Cse-ju veszítette el a csatát; nyakkalodája halála után juharfává változott.
Nagy tisztelet övezte a juhart a Baltikumban és Skandináviában is, számos mondában, mitológiai történetben szerepel. A Kalevala, a finnek nemzeti eposza több helyen említi. A juharlevél ma az önálló Kanada címernövénye.
A Mátra erdőiben védelem alatt áll egy különös fa: a mátrai ősjuhar. Papp József volt a felfedezője, aki cikkében így ismertette:
Néhány évvel ezelőtt egyik mátrai botanizáló utam alkalmával érdekes juharfára lettem figyelmes. A Tarna-patak völgyén ereszkedtem le Parád felé, amikor
a Tarna közúti hídja mellett, a víz szélén, egy kéttörzsű, hatalmas méretű olyan juharfára leltem, amilyennel még nem találkoztam. Nemcsak a hazai juharokkal
nem azonos ez, de az általam jól ismert egzóta-juharok között sem tudtam hasonlóról.
Egy ősjuharral állunk szemben, mert az Ősmátra területéről emlékként őrzött ősnövény-maradványok között ehhez a juharhoz nagyon hasonló juharlevél-maradványokat találtak. Greguss Pál professzor megállapította, hogy a fa belső finom szerkezete egészen más, mint a mezei juharé. Az új ősjuhar karéjos levele után kapta latin nevét: Acer acuminatilobum. Hazánk juharfajai tehát eggyel szaporodtak.
A természettudományos értékű fa azután védett lett, betonkorláttal vették körül, táblájára „Mátrai békefa” feliratot kapott.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Jávor Pál – színész

Zene: Delov Jávor.