JÁSZ – állat (családnév)
(Fotó: jász)
jász J. nagyon szálkás pontyféle édesvízi hal; Leuciscus idus.
• Köznévként 1549-től adatolható: jaz kezeg (OklSz.), 1590: iaz kezeg (SzikszF.), 1673: jász keszeg (Com:Jan. 1673), 1791: ua.(Dugonics 1820), 1833: jászkeszeg, jászponty (Dankovszky), 1884: jász, jászkeszeg, jászponty (Nyr. 13); N. ÚMTsz.: gyászkeszeg, jáz, jác, jász-keszeg | K.: jáz, jázikó, jászi | SzegSz.:
jászkeszeg. A gyászkeszeg népetimologizálás eredménye.
A magyar szó forrásaként elsősorban a szbhv. jâz és a szln. jệz (TESz.) jöhet számításba. További szláv megfelelői: szlk. jas, le., ukr. jaž, cs. jazek
(SzlJsz.), cs. jezůvě, szln. jez, or.язь (EL.). Átkerült a németbe is; vö. N. Jase, Jesen ’ua.’ (uo.).
A tény, hogy ez a halnév csaknem mindegyik szláv nyelvben megvan és egybehangzóan a jászt jelöli, arra enged következtetni, hogy egyrészt igen régi szóval állunk szemben, másrészt a halfajta általános elterjedtsége is biztos. Ennek megfelelően írja Nikolskij: „Jaž… nazeljajet”. Ősszláv szónak tartja Machek (ZfSlaw.) és Vasmer (REWb.) is: azъ vagy jazъ. A kárpukr. jáz-gol, jaz-keszeg ’Leuciscus leuciscus’ (Vladykov) viszontkölcsönzés a magyarból. Ónkeszeg (R. 1622: Unger, 1787–93: ón, ónhal /Hal. 33/, 1887: ónkeszeg, ónos jász /HalK./) társnevét színéről kapta. A jász háta ívás idején különösen szürke. Tudományos ónos jász neve is a fémmel kapcsolatos. A jász színére utaló elnevezés létezik a vogulban is; vö.χulem-χul, khulem-khul ’jász’, ahol aχulem, khulem,kholem ’hamu’ jelentésű (WogWb.); a halnév jelentése tehát hamu-hal, szürke-hal. Hasonló a ném. Schwarznerfling ’fekete jász’ (VNAE.) halnév.
Nyelvünkben a jász orfa neve (R. 1883: Hal.Lapok 62) német jövevényszó; vö. Orfe ’ua.’ (VNAE.). A németben igen régről adatolható: ófn. orvo, kfn. orve,orfe (NF.). A Grimm testvérek szótárában Cyprinus orfus a hal latin elnevezése. A szó görög-latin eredetű, az ókori orphus halnév a végső forrás. (Plinius egy pirosas színű tengeri halat jelölt vele.) Használatos a Rotorfe ’jász’ (EL.), valamint az unechter Goldnerfling (uo.), Goldorfe, Goldnerfling (NF.) elnevezés is a jásznak egy aranysárga színű tenyésztett változatára. Ide tartozik a fr. orfe, orphe ’ua.’ (VNAE.), az ang. orfe ’ua.’ (FF.) is.
A latin szaknyelvi Leuciscus genusnév a gör. leukósz ’fehér’ szóból való, a hal ezüstös, világos színére utal. A jász az úgynevezett „fehérhalak” közé
tartozik. Mai görög neve is leukiszkosz-tsziróni (uo.). A lat. idus fajnevet Linné adta, nem világos azonban, hogy miért. Eredete mindenesetre az az idus
szó, amely a rómaiak naptárában a 13. napot, illetve a Martius, Maius, Quintilis és Octobris hónapokban a 15. napot jelentette. A jász egyik társneve az
angolban és a franciában ide, a svédben id (uo.).
♦ Oldalról lapított hal, kis, csúcsos szája van. Háta sötétszürke, úszói közül a párosak és a farok alatti szép élénkvörös színű. Elsősorban a síkvidéki
folyók lakója, tavakban ritkább előfordulású. Hazánkban legfeljebb 4 kilósra nő meg, a Dunán a horgászat talán legfontosabb hala. Kissé sárga húsa eléggé
szálkás, de jól elkészítve ízletes.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Jász Dezső.
Zene: -