IMOLAÁLSZÚ() – állat (leány keresztnév)



halvány imolaálszú
(Fotó: halvány imolaálszú)




Az Imola női név újabb névadás az imola növénynemzetség nevéből. A régi magyar imola szó jelentése: mocsár, hínár. Női névként először Jókai Mór használta a Bálványosi vár című regényében
Névnapok: május 13.
Gyakorisága: nem gyakori.

A nagy testű holyvák közül a talajcsapdákban kora tavasszal és ősszel a vörösszárnyú holyva (Ocypus fulvipennis) és a fekete holyva (Ocypus nitens) a leggyakoribb, nyáron pedig a trágyatúró holyva (Platydracus stercorarius). Főleg ősszel jelentkezett a talajcsapdákban a nagybunkós estbogár (Colon clavigerum). A sas-hegyi gyepekben is előfordulnak olyan bogárfajok, amelyek egyaránt jellemzőek a hegyvidéki délies fátlan hegyoldalakra és a síksági homokpusztákra. Az egyik leggyakoribb közülük a pusztai porva (Phradonoma villosulum), amelynek imágói néha tömegesen lepik el a virágzatokat, főleg a kutyatejekét. Hasonló elterjedésű és szintén gyakori az egyszínű szerecsenkata (Parexochomus nigromaculatus), a közönséges kénbogár (Cteniopus sulphureus) és a halvány imolaálszú (Lasioderma redtenbacheri). Jóval ritkább, az országban csak néhány helyről ismert a pusztai imolaálszú (Lasioderma obscurum. A magyar szegfű (Dianthus pontederae) gyökerében fejlődik a sávos gyalogdíszbogár (Sphenoptera substriata). A pusztai laposfutó (Cymindis scapularis), a nagy bársonyfutó (Parophonus hirsutulus), a nagy pajzsosfutonc (Licinus cassideus), valamint a fürge homokfutó (Masoreus wetterhallii) a hegyvidéki gyepek és a homokpuszták közös futóbogarai.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Imolacincér (Cortodera holosericea) – Elterjedt Délkelet-Európában. Lárvája a tarka imola (Centaurea triumfettii) gyökerében fejlődik (KOVÁCS és mtsai 2000), és valószínűleg más imolafajokban is. Magyarországon a száraz, meleg hegyoldalak lakója, helyenként – például a Budai-hegységben – gyakori. A Sas-hegyről több példánya ismeretes.

Zene: Pogány Imola (oktató).