HUKÓ – állat (családnév)
(Fotó: dunai galóca)
galóca, dunai galóca J. 1,5–2 méteresre megnövő lazacféle hal; Hucho hucho.
• Régről adatolható halnevünk, 1512: galocza (SzT.), 1520: ua. (MNy. 31), 1528–29: gallocze (SzT.), 1588: galocza (OklSz.), 1590: ua. (SzikszF.), 1604:
galóca, galótza (MA.). Hasonlít a pisztránghoz, a XVII. században I. Rákóczi György krónikaírója emlékezik meg a fejedelem halászatáról: „De egykor majd
ugyan hihetetlen nagyságú öt arasznyi pisztrángot fogott volt…, az kik látták, nem is galóczának, hanem rajta levő jelekből pisztrángnak bizonyították” (Hal. 1983: 11). 1705-ben galocza, 1720, 1735, 1742: ua. (SzT.), 1792: galótza (Gáti), 1794: ua. (Grossinger), 1799: ua. (Fábián), 1801: galócza (Földi),
1830: galocza (Reisinger), 1833:galótza (Dankovszky), 1846: galócza (ÁM.), 1865: ua. (Hunfalvy), 1884: ua. (Nyr. 13). A nyelvjárásokban HalK.: gadóca | Ko.: gaduc, kaduc, katóca ’ua.’.
A nagy fej mint feltűnő jellegzetesség ebben a halnévben is szerepet kapott. A magyar galóca ugyanis szláv jövevényszó, a déli szláv glavatica szóból ered,
amely a fej jelentésű ősszláv *golva folytatásának származéka; vö. kárpukr. glovatyica, cs. hlavatka ’Hucho hucho’ (Vladykov), szlk. gadovica, le. Glowacica (Fe.), szbhv. glavatica (RszK.), fszorb. hlovatka ’ua.’ (SzlJsz.). Ugyanakkor a kárpukr. galovca ’ua.’ (Lizanec) a magyarból való, a nyelvjárási galóuca ’ua.’ alakváltozat átvétele. Átvette más nyelv is; vö. ro. glăvociu ’Cottus gobio’ és szepesi ném. Kalawatsch ’ua.’. A gadóci, gadóca alakokra a régi gadóc
halnév hathatott. A magyar szóalak egy rövidült glavica formából vezethető le a legkönnyebben, a szó eleji mássalhangzó-torlódást oldó járulékhanggal és
a v > ó változással.
A dunai galóca népnyelvi neve a latin névből való hukó, valamint a gadóca, gadoci, fejes galóca és a retke (MoH.). Ez utóbbi régi, színre utaló halnév:
R. 1510–1528: retthke ’Carpo’ (Nyr. 28), 1544: retke, 1586: rethke ’halfajta’ (OklSz.), 1584: retke, 1599: ua. (SzT.), 1647: retyke (Stripszky), 1887:
ua. ’Salmo hucho’ (HalK.), 1898: ua. (Term. 17). A német rot ’piros’ átvétele a m. rőt ’vörös’ szó, ennek kicsinyítő képzős alakja ez a halnév; vö. ném.
N. bajorRötel ’Salmo salar’, Rötele ’bodorka’ (BWb.), sváb Rötele ’Salmo salar’ (SchwäbWb.). A magyar név a dunai galócát jelöli, melynek pikkelyei között vöröses szín csillog, ezért az egész test vöröses színű.
A dunalazac (VNAE.) is a galóca társneve, a hal eredeti előfordulási területét a Duna vízrendszerének hegyvidéki vizei alkotják. A dunai galóca idegen
nyelvi neve az élőhelyre utaló ’dunai’ jelző megfelelőjével és a lazac, pisztráng stb. utótaggal azang. danube salmon, danube trout, fr. saumon du danube,
huchon du danube, ném. Donaulachs, Donausalm, ol. salmone del danubio, or.дунайский лосось, дунайский таймень, sp. salmón del danubio (EL.). Hibás az EL. néhány adata; pl. az ang. danube salmon terminus a Hucho taimen neveként, hiszen ez egy szibériai halfaj, mely számos nyelvben is (pl. dán,kazak, ang., or., sv. stb.)taimen néven ismert. Ez az angol név valójában a Hucho hucho, azaz ’dunai galóca’ neve, a danube salmon jelentése is ’dunalazac’.
A lat. szaknyelvi terminus tautonímiával alkotott, a hal ném. Huch, Huchen (DWb.)nevéből. Ennek folytatója az ang. hunchen, huchen, fr. huchon (uo.).
♦ A dunai galóca a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj. Mint neve is elárulja, főleg a Duna vízrendszerében terjedt el. A Dráva–Mura vízrendszerében is előfordul, de nagy állományai ott sincsenek.
Magában a Dunában, a Vágban, az Árvában és a Tisza felső szakaszában honos, egykor a Garamba is telepítették. Nagy oxigénigényének megfelelően a folyók
felsőbb szakaszain, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik. Testhossza 60–120 centiméter, 20–30 kilogrammos is lehet. Régen a Tiszánál fáklyafénynél, éjjel szigonyozták. Fejét, hátát és a testoldala felső részét apró, fekete, félhold alakú pikkelyek fedik. Nyúlánk, áramvonalas teste a has kivételével piros és fekete pettyekkel tarkázott. Színe változatos, mindig összefüggésben áll a víz tisztaságával.
Testoldalának felső részén kis, szabálytalan foltok vannak. Nagy testű, falánk ragadozó. A Dunában endemikus, de nálunk egyre ritkább. Falánkabb ragadozó
valamennyi más lazacfélénél. Húsa igen ízletes.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -