HÓFEHÉRKE – növény (leány keresztnév)
(Fotó: havasi gyopár)
A Hófehérke újabb keletű névadás, a Grimm fivérek mesehősének neve alapján.
Névnapok: május 9., augusztus 5., december 16.
Gyakorisága: nem gyakori.
gyopár J: 1. magas hegyek szikláin termő, fehéres szőrrel fedett fészkes virágú növény; Leontopodium alpinum.
2. sárgás virágú erdei gyomnövény; Gnaphalium.
A Besztercei Szójegyzékben 1395 körül ’secato’, a Schlägli Szójegyzékben 1405 körül pedig ’cicadus’. Az 1517-ben napvilágot látott Ortus Sanitatis magyar glosszái között 1525 körül „Origanum – fekethe gyopar.” Lencsés György kéziratos orvosbotanikai könyvében 1570 körül (Ars Medica), Melius Juhász Péternél 1578-ban ’Origanum vulgare’, illetve ’Chrysanthemum’ („Chrysanthemon, az az Arany viragu fü … sárga gyopar”). Clusiusnál 1583-ban (NomPann.) a fekete gyopar jelentése ’Origanum silvestris’. Benkő Józsefnél 1783-ban (NclB.) fekete gyopár a neve a szurokfűnek, az Origanum vulgare növénynek. Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében (OrvF.) gyopár.
Valószínűleg ótörök jövevényszavunk, megfelelői számos török nyelvben ma is megvannak. Az egyeztetésnek csupán jelentéstani nehézsége van, mert csak az
oszmán-törökből mutatható ki a ’gyopár’ jelentés (a többi nyelvben erős illatú növényt jelöl a szó, a gyopár viszont nem ilyen).
A havasi gyopárból – mivel nyaktörő helyeken nő – merész fiatalemberek kedvesük számára annyit szedtek, hogy a legendás növény már a XX. század elején erősen megritkult. Letépésükért ma már komoly pénzbírság jár. Az örök szerelem, a kitartás, a hűség jelképe, a hegyet járók, sziklamászók jelvénye, a tiroliak kedvenc virága az Edelweiss.
Tudományos Leontopodium nevét azért kapta, mert olyan a növény, mint a kis oroszlán lábfeje.
Évtizedek óta vitatkoznak, hogy megilleti-e a gyopár elnevezés ezt a növényt. Rapaics Raymund szerint a szó az ősi nyelvkincs része. A Magyar Oklevél-szótár Gyparthethew adata 1346-ból származik (OklSz.). A XV. századból származó latin–magyar szójegyzékek Plinius heliochrysum nevű növényét nevezik gopárnak, gyapárnak, illetve gyopárnak. Meliusnál 1578-ban a gyopár név a szurokfüvet ’Origanum vulgare’ jelenti. Beythe Andrásnál 1595-ben volt sárga gyopár is, ezenkívül, mely valószínűleg a Helichrysum arenarium (FK.). Szenczi Molnár Albert szótárában 1604-ben Stoechas citrina, a marosvásárhelyi Teleki-herbáriumban 1786-ban fehér gyopár a ’Gnaphalium dioicum’, Baróti Szabó Dávidnál 1792-ben a gyopártapló ’fűnek neme’. Dugonics András 1820-ban azt írja: „amint üszögölöd gyopárod, úgy ütsz belé”. Tehát taplópótléknak használták. Csapó József 1775-ben a sárga és a fekete gyopárt ismerteti, de egyik sem azonos a havasok növényével, a Leontopodiummal. A fekete gyopár az origanum, tehát szurokfű, a sárga gyopár és a gyapjúfű pedig Gnaphalium, illetve Helichrysum. (A gyapjaslevelű növényeket
Linné nevezte el Gnaphaliumnak, a görög gnaphalon ugyanis ’pamut’ jelentésű.) Diószegi pedig ezt a nemzetséget nevezte el – Benkő József javaslatára –
gyopárnak, az Alpok szép, ezüstös virágú növényét pedig havasi gyopárnak. Jávorka Sándornál 1925-ben (MF.) a helichrysum nemzetség neve már szalmavirág, a havasi gyopárnak ismert növényt pedig hófehérkének nevezi.
Ez a növény egyébként cserépben is nevelhető, sziklakertekben júliustól októberig virágzik. Minél kövérebb a talaja, annál nagyobb virágot hoz, és minél
naposabb helyen van, annál fehérebb, gyapjasabb a fészke. Esténként gyakran kell öntözni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom:Hófehérke és a hét törpe
Zene: Kocsák Tibor – Hófehérke és a hét törpe (balettzene).