HÓDA – állat (családnév)
(Fotó: szárcsa)
szárcsa J. csóka nagyságú, fekete színű vízimadár; Fulica atra.
• A madárnév helynévi adatban a XIV. század elejéről (Zarchazek /MNy. 10/), köznévként 1395 k. („Mergus: зarcha” /BesztSzj./) adatolható. Későbbi alakváltozatai:
1585: szartza (Calepinus), 1643:ſártsa (Com:Jan. 1643). A nyelvjárásokban MTsz.: sárca | OrmSz.: sárc | R. 1898: Nom.: sarca | Nyr. 17, R. 1898: Nom.:
sárcsa.
Származékszó. Az elavult, ’kopasz, világos’ jelentésű szár főnévből alakult kicsinyítő -csa képzőegyüttessel, a madár tollazatának világos foltjáról, csőrének
és homloka egy részének fehér színéről. Hasonló szemléleten alapul ném. Bläβhuhn (DWb.) neve is. Néhány névmagyarázó véleményével ellentétben nem a ném. bläβ’sápadt, halvány, színtelen’ szó az összetétel előtagja, hanem a ném. Blesse ’fehér homlokfolt’ szó. Van is a németben Blesshuhn (WbZ.) alakváltozata a szárcsa nevének. A Blesse (< ófn. blassa ’állatok homlokán fehér folt’,indogermán bhles-, bhlos- ’fénylik’ /DWb./) különösen a lovak, tehenek homlokán lévő fehér folt neveként használatos. A ném. Huhn utótag pedig ’tyúk’ jelentésű.
A szárcsa nevének szár alapszava bizonytalan eredetű, megtalálható Szekszárd város nevében, amely az ott eltemetett I. Béla királyról kapta nevét. A királyt
a nép Szegszárnak hívta, mert barna bőrű volt és kopasz.
Murmelius közli 1533-ban haragus madar elnevezését, ez valószínűleg a szárcsák gyakori veszekedésére, viaskodására utal. 1841-ben fekete szárcsa (Vajda), 1898-ban fekete hóda (Nom.) néven említik, tollazatának színe alapján.
Régi, a nyelvjárásokban sokáig vagy még ma is használatos neve a szacskó (SzlavSz.), fúmadár (R. 1533: Murm.), fulka (R. 1763: NySz.), fú (R. 1801: Földi), fhu-madaór (ÚMTsz.), vízi-tyúk, vizityúk, vizityuk, vizi tik (uo.), tikhódas (Chernel), hóda (R. 1800: Márton, 1801: Földi) hódas (KissMad.), fúhóda (R. 1807: Márton). A szárcsa német népnyelvi neve Blätzuhn, Blesshun, Blässel, Blässlein, Bless (KissMad.) ’kopaszocska’, illetve ’kopasz’. Hasonló a névadási szemlélet háttere észt lauk, litv. laukys neveinek (EL.) esetében is, hiszen a német terminus ’fehér homlokfoltú tyúk’, az utóbbiak ’fehér homlokfolt’ jelentésűek.
A latin szaknyelvi Fulica nemi név a szárcsa lat. fulicula (WbZ.) nevéből való. A lat. atra fajnév pedig színére utal; a lat. atratus, -a, -um ’feketébe
öltözött, gyászruhás’ jelentésű.
A bütykös szárcsa ’Fulica cristata’ név jelzője a tarajos szinonimája, a taréjos szárcsa a ném. Kammblässchen ’ua.’ (Brehm) fordítása. A névadási szemlélet
háttere mindkét terminus esetében a szárcsa fehér homlokpajzsa fölötti két piros bütyök. Kiss Jenő utal a bütykös hattyú (KissMad.) névre is.
♦ A szárcsa a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. Európában és Közép-Ázsiában költ, Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában előfordul, illetve telel. Síkvidéki tavakon él, a hegyvidéket kerüli. Szeme világospiros, csőre és homloklemeze
vakító fehér. Lába ólomszínű, sarkánál pirosas sárgászöld. Ujjain bőrlebenyek vannak, az úszás elősegítésére. Vonuló madár, de a nem befagyó tavaknál
áttelel. Halastavakon komoly károkat okoz. A vízre, nádasba, nádból épített fészkében, 7–9 tojásán 21–24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, és kikelésük
után nem sokkal követik anyjukat a vízbe. Tollazatának koromfekete színével, fehér csőrével és homlokpajzsával minden vizet szerető ember megismeri. Télen, a vizeinken ezrével gyűlik össze. Ilyenkor hangos piksz-piksz kiáltásai és ugatásszerű hangja messziről elárulja a jelenlétét. Szembeötlő még a homlok
tollatlan, csupasz része, melyen a bőr pikkelyesen szaruszerű.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -