HIBIK – növény (családnév)



varjúmák
(Fotó: varjúmák)




varjúmák J: sárga virágú, nyár végi szántóföldi gyomnövény; Hibiscus trionum.

A XVIII. század második felétől adatolható a magyar írásbeliségben (1783: NclB., 1807: MFűvK., 1843: Bugát, 1873: Ballagi, 1911: Nsz.; N. Nyr. 4: Mátra). Varjúmák neve mellett a Magyar Fűvész Könyvben a Hibiscus trionum „hivatalossá tett” neve dinnye hibik.
Varjúmák elnevezését sok kis fekete magja motiválja. Úgy látszik a szótörténetből, hogy Benkő József révén (NclB.) került a botanika magyar szaknyelvébe; minden bizonnyal az erdélyi népi növényismeret egyik kifejezése alapján.
Tájnyelvi nevei a dinnyefű, vaddinnye és az okravarjúfű. Régi nevére, az óravirágraazzal szolgált rá, hogy a növény korán reggel, egyetlen órára nyitja
ki a szirmait. A Hibiscus hasonneve a varjúfű, mely szaknyelvi szó; minden bizonnyal a német Krähenkraut tükörszó mintájára jött létre. A Hibiscus nemzetségnév antik növénynév folytatója; az ókori szerzők közül Vergilius említi a latin hibiscum és ebiscum, eviscus, Dioszkuridész pedig a görög hibiszkosz, Galénosz az ebiszkosz nevet.
A varjúmák levelei szárnyasan fűrészes szélűek. Virágainak szirmai halványsárgák, sötétvörös foltokkal tarkítottak. Csészéje felfúvódott, hártyás, recés.
Próbálják irtani, mert a szántóföldeken igen szapora, nemkívánatos gyomnövény.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -