héja J. fehéres hasán keresztben csíkozott káros ragadozó madár; Accipiter.
• A név 1395 k. már felbukkan az írásbeliségben: „mílus: heÿe”(BesztSzj.). 1405-ben heya (SchlSzj.), 1500 k.: hÿazo (származék, ’héjászó’) (MNy. 50), 1590-ben hea (SzikszF.), 1608-ban héyja (MA.), 1707-ben héju (MNy. 8), 1833-ban hejjő (Kassai), 1838-ban hejjű (Tsz.). A nyelvjárásokban MTsz.: heélya | ÚMTsz.:
hijja, híja, hejő | Madh.: hejjő.
A TESz. szerint valószínűleg származékszó, alapszava a ragadozó madarak vijjogását utánzó név. Ide tartozik a madárhessegető szóként is használt népnyelvi hé, hí, héj, híj indulatszó (ÚMTsz.). A héja a háziszárnyasokra mindig is veszélyes ragadozó volt. A szó kifejezetten ennek a madárnak a megnevezésére másodlagos jelentésszűküléssel jött létre. (Hasonló eredetű és szerkezetű állatnév a liba, koca.)
Igen sok társneve használatos a népnyelvben: nádi-, tavi-, mocsárikánya vagy -sas; víziölyv; örv, kerra,kara,kurhéja, tyúkhordó kánya, tikölő kánya,kara
vagy gara, héjjamadár, galambász (Madh.). A hamvas rétihéja ’Circus pygargus’ népnyelvi neve a bagószemű, bagolyfejű kánya, rétikánya, bagolyhéja. A kékesrétihéja ’Circus cyaneus’ népi elnevezése a fehérkánya és a fehérhéja. Minden elnevezése tollazata színére utal, a hím fő színe világos, kékes hamvasszürke. A névadási szemlélet háttere ugyanez a barnarétihéja ’Circus aeruginosus’ esetében is, túlnyomóan sötét, barnás fő színe jellemzi. A népnyelvben van a héjának siukánya, siókánya, sijó-rijó kánya (Nyr. 1938) neve síró, nyávogó hangja után.
A latin szaknyelvi Accipiter nemi terminus régi latin madárnév, a ’hozzányúl, hozzálát’ jelentésű lat. accípere igéből való.
♦ A héja ’Accipiter gentilis’ a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjében a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Európa, Ázsia és
Észak-Amerika erdeiben fordul elő, de parkokban és falvakban is él. Tyúkra, galambra, fogolyra nagy veszedelem. A Kárpát-medencében főleg a hegy- és dombvidékeken vadászik, de az Alföldön is megtalálható. Hátoldala sötétszürke, melle és hasa szürkésfehér, barna keresztsávokkal. Csüdje rövid és vaskos, ujjai erőteljesek, hegyes karmokkal. Elsősorban különféle rágcsálókkal, kisebb madarakkal táplálkozik. Lesből támadva, nagy sebességgel üldözi zsákmányát. Ahol eltűnnek a héják, ott általában elszaporodnak a rágcsálók. A héjapárok hűségesek egymáshoz, látványos nászrepülést végeznek. Általában előző évi helyüket foglalják el, de váltó fészket is használnak. A barna rétihéja a legnagyobb a réti héják között. Majdnem egész Európában gyakori, de Skandináviában csak a délibb tájakon látni. Hazánkban mocsaras vidékeink legközönségesebb ragadozó madara. Szinte egész nap a nádasok fölött kering, folyton prédára leselkedve. Különösen a szárcsák, sirályok veszedelmes ellensége.
