HAUKA – állat (családnév)



 hering
(Fotó: hering)




hering J. az északi tengerekben élő, ezüstös testű kis hal; Clupea harengus.

• A hering név 1518-tól adatolható: hereng, 1519: heryngh (OklSz.), 1525 k.: Heryngh (Ortus), 1533: hering (Murm.), 1550: herengh, 1582: hering, 1585:
heryng (SzT.), 1588: hering (OklSz.), 1590: ua. (SzikszF.), 1621: ua., 1685: ua. (SzT.), 1702: ua. (Miskolczi), 1757: héréng (TESz.), 1792: hering (Gáti),
1799: ua. (Mitterpacher), 1801: ua. (Földi), 1842: ua. (Peregriny), 1879: héring (Károli), 1895: ua. (Nyr. 24). N. ÚMTsz.: héring ’garda’ | SzamSz: ua.

A német Hering (< ófn. harinc) átvétele, ez egy ősi germán haringa folytatása, ennek első eleme, a har nemcsak szőrszálat jelentett (pl. német Haar, angol
hair /BWDWb./), hanem halszálkát is. A hering tehát ’szálkás hal’, az aar ’szálka’ szóval függ össze.

A föllendülő kereskedelem révén, esetleg a hazai német városok nyelvéből kerülhetett a magyarba. A TESz. szerint a XVI. században terjedhetett el. Mollay a hazai korai újfelnémetből mutatja ki ezt a halnevet, amelynek XIV. és XV. századi előfordulásai is vannak Sopronban, Pozsonyban, Bártfán és Kassán. De használták ezt az elnevezést az erdélyi szászoknál is; vö. szász E. herenk,heränk (SSWb.). A magyarban korai újfelnémet eredetű; vö. ném. Hering, N. bajor häring, háring (BWb.), szász herenck (Kisch:Wb.) ’Clupea harengus’. Az ang. herring, holl. haring rokon nyelvi megfelelők, a fr. hareng, port., sp. arenque, észt heeringas és az ol. aringa (EL.) a germánból átvett népi lat. aringus, haringus folytatásai. További német eredetű megfelelők találhatók a szlovákban: haring (Fe.), a szerbhorvátban: N. haringa és a csehben: herynk (TESz.). Az ukr. N. gering ’ua.’ (Lizanec) átvétel a magyarból.

Hazai halaink közül a szaknyelvi szó az ívás idején a Bugba, Dunába, Donba, Dnyeperbe, Dnyeszterbe a Fekete-tengerből fölvándorló dunai nagy heringet jelöli, a tájnyelviek pedig a gardát. Ennek az a magyarázata, hogy a garda is csapatokba verődő hal, nagy tömegekben fogható ilyenkor, mint a tengeri hering (lásd a garda szócikkében: balatoni hering és látott hal). Nógrádban apattszemű hauka (halacska) a hering (MTsz.).

A heringből készül az ízletes ruszli ’orosz hal, ecetes, sós, hagymás hering’. Magyar fejlemény a német Russe ’orosz, svábbogár, orosz hal’, többes számú
Russen alakja nyomán, ebből először egy ruszni szóalak jött létre, majd képzőcserével a ruszli.

♦ A hering a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjében a heringfélék (Clupeidae) családjához tartozó faj.
Főleg az Atlanti- és a Csendes-óceán északi, hidegebb részén honos, de megtalálható a La Manche csatorna környékén és a Balti-tengerben is. 250 méterig terjedő mélységben fordul elő. A hering testhossza mindössze 30 centiméter, teste megnyúlt, ovális keresztmetszetű. Nagy tömegbe, több kilométer hosszú és több száz méter széles rajokba verődnek. A tenger felszíni rétegeiben vándorolnak, így keresik táplálékukat és a megfelelő helyet ikráik lerakására.
A Föld halászzsákmányának nagy részét a hering adja, ez a halfaj a tengerpartok lakosságának egyik legfontosabb tápláléka. Bár a modern, iparszerű tengeri
halászat meggyérítette állományukat, de még ma is bőven találhatóak az Atlanti-óceán északi részén. Több rokon faj a világ szinte minden tengerében megtalálható.
Sok helyen frissen eszik, de füstöléssel, sózással, pácolással és olajban tartósítva a világ minden táján szívesen fogyasztják. A hollandiai Scheveningen számára a hering annyira fontos, hogy a város címerében három is található belőle, mindegyikük fején aranykorona.

A Kaszpi-tengeri vándorhering ’Caspialosa pontica’ élőhelye a Fekete- és az Azovi-tenger, valamint az oda ömlő folyók. Egyik alfaja a dunai nagy hering
’Caspialosa kessleri pontica’. Társneve a vándor alóza, heringhal. A magyar Duna szakaszon szórványosan előforduló halfajnak tekinthető, de a Duna-deltában néha tömeges. Antipa szerint scumbrie vagy scumbrie de Dunare névvel jelölik ott. Gáti István régi feljegyzése szerint (A természet históriája, 1798) jöttek „a heringek a Dunába, a Tiszába; és osztán jöttek a Szamosba, mégpedig a földbe való titkos csatornákon”. Ehhez a meseszerűen hangzó adathoz Hanusz István a következő megjegyzést fűzi (Hal. 1900): „Júniusban a Fekete-tengerből a heringhez hasonló halnem szokott Románia Dunájába fölúszni s vele ott nagy kereskedést űznek, úgy írja Fényes Elek 1854-ben a Török birodalom ismertetésében és ez talán kimagyarázza Gáti István heringjeit a Szamosban…”


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -