A Harkány régi magyar férfi személynév, eredete bizonytalan, esetleg harkály vagy egykori méltóságnév (horka).
Névnapok: szeptember 6.
Gyakorisága: nem gyakori.
harkály J. 1. tarka tollazatú, fákban élő rovarokkal táplálkozó, a fák törzsén kúszó és kopácsoló madár. 2. a hozzá hasonló alkatú madarak rendje; Piciformes.
• Helynévként (Harkan)1323-ban már felbukkan írásbeliségünkben, köznévként 1560 k. harkaly (GyöngySzt.), 1570-ben harokalj (KolGl.), 1578-ban harokally
(OklSz.). További szótörténeti adatai: harkány, harkáj, herkály, hárkály, harka, harkáts, harakály, horokáj (TESz.). Kriza János a Székelyföldön még följegyezte
a horokály (Kriza:Vadr.) alakváltozatot. Továbbiak a nyelvjárásokban MTsz.: harakáj, harokáj, harukár, hërkáj, hërkál | ÚMTsz.: harukáj, harukály, hërka, kërká, hërkoány, herukáj, hërëkár, horká | Nyatl.: hárkány, herekály | 1833: N. harkács, harakáj,harka (Kassai) | 1838: N. horokály (Tsz.) | Nyr. 4: harka-madár
| Nyr. 17: harkány | uo. 2: harokáj | uo. 19 és 20: herkáj, herkál | Kriza:Vadr.: liorokáj.
Harkály madárnevünk ősi hangutánzó szó az ugor korból; vö. vog. karkai, χòrχi, χarχej, χăηra, χaχrài ’ua.’ (TESz.). Voltaképpen a magyar madárnévnek csak
a har- alapszava egyeztethető biztosan az ugor megfelelőkkel, a végződések bizonytalansága nyilván a szó hangutánzó eredetéből ered.
A feketeharkály a faj ném. Schwarzspecht (WbZ.) nevének tükörfordítása. Vas megyében a N. feketë küllü a feketeharkály ’Dryocopus martius’ (VasiSz. 1966:
3). Nevében a jelző a hím fekete színére utal. A Dryocopus nemi név a gör. drysz, dryosz ’fa’ és a koptein ’ütni’ szavak összetétele, azaz ’fakopácsoló’
a jelentése; vö. ácsmadár, fakopáncs stb. hasonneveivel. A madár lat. martius fajneve pedig Mars hadisten nevével kapcsolatos, bátor, harcias értelemben.
A harkályalakúak Piciformes neve pedig a madár lat. picus elnevezéséből alkotott.
♦ A harkályfélék (Picidae) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe tartozó családja. 28 nem és 214 faj tartozik a családba. A családhoz
tartozó fajok világszerte megtalálhatóak, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot, Madagaszkárt és a szélsőséges sarkvidékeket. A legtöbb faj erdei élőhelyű, bár
néhány faj fátlan területeken, sziklás domboldalakon és a sivatagokban is előfordul. Jellemző magyarországi képviselői a nagy fakopáncs ’Dendrocopos major’ és más fakopáncs- (más néven tarkaharkály-) ’Dendrocopos’ fajok, a zöld küllő ’Picus virirdis’, a feketeharkály ’Dryocopus martius’ és a nyaktekercs ’Jynx torquilla’. A feketeharkály Európa legnagyobb harkályfaja, a hím fekete színű, a fejteteje tűzpiros, a tojónak csak a tarkója. A nyaka feltűnően karcsú.
Nagy kiterjedésű bükkösök, fenyvesek lakója. A harkályok vetélőujja erőteljes, a test súlyát alátámasztó kemény tollú farktollai lehetővé teszik a függőleges
fatörzseken való mozgást. Géczi János versében:
a tavalyi év
bő lombjában két harkály
gallyat forgácsol.
Vésőszerű csőrükkel vájják ki a fa kérgét, és hosszan kiölthető nyelvükkel húzzák ki alóla az élősködőket. Sok fajuk hímje odvas fatörzsön vagy valamilyen más, jól kongó aljzaton dobolva ad hangjeleket. Erdőkben a többi faj számára is hasznosak, hiszen odúkat készítenek, és így lakóhely jut más madaraknak, emlősöknek (pl. mókusoknak) is.
