HARICSKA – növény (családnév)



hajdina
(Fotó: hajdina)




hajdina J: pohánka. haricska J: pohánka.

Először a mecklenburgi városka, Gadebusch 1436-ból származó bérlajstromában olvasható a növény Heydenkorn, azaz ’pogánygabona’néven, amelynek első leírását Hieronymus Bock közölte 1546-ban megjelent könyvében. A Besztercei Szójegyzék (1395 k.) a növény jelölésére átvette a szláv eredetű pohanka nevet, tulajdonképpen ’pogányka’ jelentéssel. A Magyar Oklevél-szótár (OklSz.) szerint 1495-ben már felbukkan a hajdina név: „De haydyna cubulum medium”. 1500-ban hajdin. 1583-ban a Beythe István által összeállított szójegyzékben (NomPann.) Ocymum cereale néven szerepel, magyar neveként hajdina olvasható. 1585-ben Calepinus szótárában haydena, haydenom. 1590-ben Szikszai Fabricius Balázs is említi a nevet: hajdina, hajdéna. 1604-ben Szenczi Molnár Albert szótárában haydena, haydéna. Kájoni Jánosnál 1656-ban a ’Fagopyrum és az Ocymum’ hajdina. Lippay Jánosnál 1661-ben is megtalálható. Benkő Józsefnél 1783-ban (NclB.) haritska, hajdéna.
Baróti Szabó Dávid szótárában 1784-ben a következő szinonimasor szerepel: hajdina: hajdéna, haritska, pohánka. Gáti István 1792-ben a tatárka nevet kifogásolta, és a szinonimák közül a haricskát tette első helyre: „A hariska vagy Hajdina, mellyet hibásan Tatárkának hívnak”. Márton József 1800-ban megjelent szótárában önálló címszó a hajdina mellett a haritska, a pohánka és a tatárka is. Tessedik Sámuel négy szinonimáját közli a szónak: tatárka, pohánka, hajdina, haritska. Sándor Istvánnál öt olvasható: tatár búza, tatárka, hariska,pohánka, hajdina.
A nyelvjárásokban handina, hajdin.
Rapaics Raymund véleménye szerint a német Haidenkorn átvétele a hajdina név szláv közvetítéssel, értelme ugyanaz, mint a pohánkáé. Tény, hogy a szó kaj-horvát eredetű a magyarban; vö. kaj-horvát hajdina ’ua.’ és szlovén hajdina, ajdina ’ua.’ A délszlávba a középfelnémet heidenkorn, bajor-osztrák haidn, haidl
’ua.’ került át. A német szó tulajdonképpen ’pogányoktól termelt gabona jelentésű, akár törökbúza szavunk. A szlovák nyelvjárási hajdina közvetlen forrása a magyar lehetett.
Vadon Mandzsúriában az Amur folyó mentén, Dauriában és a Bajkál-tó közelében terem. Magyarországon régóta szerepel a szántóföldön termesztett növények között. Ez az egynyári, 50–60 centiméter magasra megnövő, eleinte zöld, később pirosló szárú, fehér vagy piros virágú növény kitűnő méhlegelő.
A haricska a XVIII. század végétől adatolható, 1792-ben Baróti Szabó Dávidnál haritska, hariska. Az északi szlávok grecska, hrecska, vagyis görög (köles)
néven különböztetik meg a hajdinát, s e nevét a magyarság is átvette haricska alakban. A magyarba a románból került, ahol ukrán jövevényszó.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: Haricska Gábor – Karaván zenekar (Szekszárd).