HARASZT - növény (családnév)
(Fotó: kocsányos tölgy é- régies neve: haraszt)
Kocsányos tölgy. Quercus Robur L. – (Gubacsfa, mocsárfa, suskafa, mocsártölgy. – Quercus pedunculata Ehrh. – Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) –
Fa. 30–40 m. Derék, nagy, terebélyes fa. Kérge mélyen repedezett. Levelei visszás-tojásalakúak, szabálytalanul, de szárnyasan öblösen karéjosak; karéjai lekerekítettek; alapjok rendesen füles, nyelök igen rövid, majdnem hiányzik. Porzós barkái gyérvirágúak, vékonyak, zöldesek és csüngők. A lepel 6 levelű, 4–12 porzóval. Termő zöld virágai zöldek, és többnyire a hosszú kocsány végén 1–5-ével állanak; leplök felül álló apró pikkelyekből áll. A magházat a murvák piros pikkelyei fogják körül; ezekből fejlődik a kupacs. Az érett termés kocsánya 8–10 (1–16) cm. h. A makk sárgásbarna; kupacsa rásimuló, apró pikkelyekkel sűrűn fedett. Tenyészik az egész országban, a mélyebben fekvő helyeken nagy kiterjedésű erdőket alkot. 4–5.
Fája értékes és tartós; kérge cserzésre szolgál; makkját a sertés eszi.
A harasztok főtörzsének Pteridophyta tudományos elnevezése a szárnyasan összetett levelekre utal. (A ptera görög szó, amely szárnyat; a phyta pedig növényeket jelent.) A ma élő harasztok főtörzsébe a korpafüvek, a zsurlók és a páfrányok törzsei tartoznak.
Korpafüvek . A harasztok legfejletlenebb képviselői a korpafüvek, amelyek megjelenésükben a mohákra hasonlítanak, de azoktól nagyobbak. Magyarországon a korpafüveknek csak 4 faja él, mindegyik védett, ezek közül a főleg fenyvesekben előforduló kapcsos korpafű az ismertebb, melyet gyógynövényként is alkalmazunk.
Zsurlók. A zsurlók sejtfalába szilícium-dioxid (SiO2, kvarc, kova) épül be, így ezek a növények kemények. Valamikor edényeket súroltak velük, erre utal a nevük is (súroló = surló = zsurló). A száruk úgy ágazik el, hogy egy pontból több kisebb szárrész ered, így örvös hajtás elágazásúak. Legismertebb fajuk a
mezei zsurló, amelynek barna spóratartó hajtása tavasszal látható, míg nyáron a zöld meddőhajtásaival találkozhatunk a nedves réteken.
Páfrányok. A harasztok fejlettebb csoportja a páfrányok, amelyek szára a talajban található kúszó gyöktörzs, amely tápanyagot raktároz, így az a növény áttelelő szerve is. Ebből fejlődnek ki a pásztorbotra emlékeztető fiatal hajtások, amelyek szárnyasan összetett levekké bontakoznak ki. A páfrányok spórái a levél fonákján elhelyezkedő spóratartókban képződnek. Szaporodásukhoz nekik is vízre van szükségük. A páfrányok közül az erdei pajzsika a legismertebb, a mérsékelt övben mindenhol elterjedt, ezért kozmopolita növénynek tekinthető.
Erdei pajzsika. Hegyvidéki erdőkben találkozhatunk az apró termetű, barna levélgerincű aranyos fodorkával és a petrezselyem levélre hasonlító kövi fodorkával.
Hazánkban őshonos páfrány a gímpáfrány és az édesgyökerű páfrány. A szarvasagancs páfrány nagyon dekoratív, így a virágboltokban árulják.
A rucaöröm nevű vízipáfrány két levele a víz felszínén úszik, harmadik levele pedig gyökérszerű képződménnyé módosult. Védett, de felmelegedő holtágakban tömegesen is előfordulhat.
Védett és ritka faj a magyar pikkelypáfrány és a struccpáfrány.
Rendszertani kategória
Növény (csoport) megnevezése
Főtörzs
Harasztok
Törzs
Korpafüvek
Faj
Kapcsos korpafű,
Törzs
Zsurlók
Faj
Mezei- ,erdei-,óriás zsurló
Törzs
Páfrányok
Faj
Erdei pajzsika; aranyos-, kövi fodorka; magyar-, pikkely-, gím-, szarvasagancs páfrány; rucaöröm
TOVÁBBI információk:
Irodalom: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.”
Zene: Nem zörög a haraszt – nóták, egyvelegek