HAMVAS(SZÖVŐ) – állat (családnév)
(Fotó: hamvasszövő)
Végezetül vannak olyan majdnem színtiszta gyertyános állomások is, amelyek fagyzugokban alakultak ki, ahol csupán a legkevésbé fagyérzékeny lombosfák képesek megélni, pl. töbrökben, mély, árnyékos völgyekben stb. Mivel a gyertyán lombja eléggé lágy szöveti szerkezetű, igen sokféle rovar fogyasztja. A legtöbb olyan hernyó táplálkozhat vele, amely egyébként bükkön, illetőleg tölgyön fejlődik.
Ezért akár a t-betűs pávaszem (Aglia tau), akár a hamvasszövő (Dasychira pudibunda), a bükkfa-púposszövő (Stauropus fagi) gyakran fordul elő gyertyános-tölgyeseinkben is, de tömegesek a gyertyános-tölgyesekben azok a lombfogyasztó fajok is, amelyek különböző típusú tölgyeseinkben, pl. cseres-tölgyesekben és melegkedvelő tölgyesekben szoktak nagymértékű lombrágásokat okozni, amilyen a gyapjaslepke (Lymantria dispar), a gyűrűspilla (Malacosoma neustria), az aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea), a kis téliaraszoló (Operophthera brumata), a nagy és az aranyszín téliaraszoló (Erannis defoliaria, Agriopis aurantiaria) stb. Közülük az aranyszín téliaraszoló hernyója éppen legnagyobb mértékben a gyertyán lombját fogyasztja, a többi gyakorlatilag tápnövény-közömbös. Ritkábban még a tölgy zöld sodrólepkéje (Tortrix viridana) is károsítja a gyertyán lombozatát, különösen olyankor, amikor a tölgyé már nem biztosít számára elegendő táplálékot. Általánosságban is jellemző, hogy amikor a felső lombkoronaszintben a lombfogyasztó hernyók már elfogyasztották a tölgyek lombozatának 30–40%-át, elkezdődik a hernyóknak a cserjeszint irányába és a másodlagos, már nem optimális tápnövények felé irányuló vándorlása. Ilyenkor a hernyók a szövőmirigyükből kibocsátott váladékból képződő fonálon csüngve ereszkednek alá, és keresik meg táplálékukat.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Hamvas Béla.
Zene: Hamvas Béla.