GYOPÁR - növény (családnév, leány keresztnév)
(Fotó: havasi gyopár)
A Gyopár magyar névalkotás a gyopár növénynemzetség szóból.
Névnapok: március 1., december 6.
Gyakoriság: nem gyakori.
A havasi gyopár (Leontopodium alpinum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik.
Az egyik legismertebb havasi növény.
Elterjedési terület:
A havasi gyopár köves réteken, mészkősziklákon él, jellemzően 1800 és 3000 méter magasságok között.
Közép- és Dél-Európa hegységeiben, például a Tátra lengyelországi ill. Bélai-Tátra részén, a Pireneusokban, az Alpokban és a Balkánon találkozhatunk vele. Az európai havasi gyopár legközelebbi rokonai Tibetben, a Himalájában, Japánban és Koreában lelhetőek fel.
Betelepítés:
A 19. századtól kezdődően a botanika sok szerelmese örömét lelte és leli abban, hogy utazásról hazahozott növényekkel gazdagítja a természetet. Ez a jelenség a havasi gyopárt is érintette. Az ilyen tevékenységet természetvédelmi és invázióbiológiai szempontból kritikusan értékelik, legtöbb ország törvényei engedélyhez kötik.
Leírás:
5-20 centiméteres, fehér, gyapjas, filcszerű, évelő növény. Keskeny, hosszúkás Leveleinek különösen az alsó oldala szőrös. A levelek Rozettát alkotnak. 5-15 darab fehér, fénylő felső levél csillag alakban helyezkedik el a virág körül. A 2-12 kosárka egyenként 60-80 csővirágot tartalmaznak. A peremen lévő
csővirágok nőneműek, szálvirágzatnak is nevezik őket. Beljebb a nagyobb, hímnemű virágok találhatók.
A virágzási időszak július és szeptember között van. A magot hordozó termés ejtőernyőszerűen száll, úgy terjed. Nedves időben állatokra is ráragad.
A virágzat:
A virágzat tulajdonképpen csak Álvirágzat (pseudoanthium). A virág látszatát a fehér, filcszerű felső levelek adják. A több száz tényleges virág kosárkákba tömörül, melyek közösen alkotják a beporzó egységet (superpseudeanthium).
A vakító fehér csillogást az egymásba gabalyodott szőrökön elhelyezkedő több ezer apró légbuborék adja, amint visszaveri a beeső fényt. Ez a csillogás
egyrészt hívó jel a nektárt kereső rovaroknak, másrészt a fényvisszaverődés védi a növényt a kiszáradástól.
Jean-Pol Vigneron belga fizikus Namuri munkacsoportja fedezte fel, hogy a szőrök 0,18 mikrométer átmérőjű párhuzamos szálakból állnak, amely az ultraibolya sugárzás hullámhosszának nagyságrendjébe esik, így elnyeli azt. Más hullámhosszú fénysugarak átjutnak, így a növény tud fotoszintetizálni.
A porzást főleg legyek végzik, de lepkék és rovarok is szerepet játszanak. Mélyebben fekvő területeken nagyobbra nő, ritkább szőrzetet növeszt és ezáltal zöldebb a növény. A látszatvirágzat télig megmarad.
Veszélyeztetettség / Védelem:
Németországban fokozottan veszélyeztetett fajnak minősül. Ennek oka főleg az, hogy életterületére gyakran belépnek és autóval behajtanak. Ausztriában
már 1886-ban védelem alá helyezték és nem szabad leszedni.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Kovács Gyopár - Magyar Hajnal Énekstúdió.