gyöngytyúk J. fehérrel pettyezett fekete tollú fácánféle háziszárnyas; Numida meleagris.
• A név első írásos említése 1780: „Numida Meleagris. Gor-Tyuk. Gyöngy-tyúk Perlhuhn” (TESz.). A gyöngytyúkot gyöngyös fejéről, apró pöttyös, fehérrel
pettyezett tollazatáról nevezték el. Gyakran vettük át az állat idegen nevét fordítással vagy részfordítással, elsősorban a németből, itt a magyar terminus
tükörszó; vö. ném. Perlhuhn ’Numida meleagris’ (uo.). Hasonló összetétel számos nyelvben megvan, például észt pärlkana, holl. parelhoen, cs., szlk. Perli ka, norv. perlehøne, sv. pärlhöna (W.).
Latin szaknyelvi nemi nevében az ókor észak-afrikai Numídia birodalmának nevéből származik, származásra utaló terminus. Lat. meleagris fajneve egy argonauta, Meléagrosz nevét őrzi, akinek halála a monda szerint vigasztalhatatlanná tette nővéreit. Gyöngytyúkokká változtak, és szárnyaikat gyöngy formájú könnycseppekkel permetezték be. A gyöngytyúk (vélt) származására utal sp. gallina de Guinea, mac. indiska kokoška, port. galinha d’Angola, szárd pudda de Ìndia (W.) elnevezése.
♦ A gyöngytyúk az egyetlen hagyományos házi baromfifajunk, amely Afrikából származik. Vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk. A háziasított változat szinte alig különbözik vadon élő ősétől. Domesztikációja nem eredeti élőhelyén történt, hanem egy, a Földközi-tenger partvidékén élő, máig ismeretlen nép által. Amikor az ókori Egyiptomban vallási okokból betiltották a tyúktartást a Kr. e. II. évezredben, a házityúk szerepét a gyöngytyúk vehette át.
Fennmaradt adatok szerint a görögöknél a Kr. e. IV. században háziállat volt. A rómaiak valószínűleg a görögök vagy az egyiptomiak közvetítésével ismerték
meg. A Kr. u. I. században már a birodalom távolabbi részein is ismerték.
Okleveles emlékek szerint Magyarországon a gyöngytyúkot a XIII. században már tartották, elsősorban a kolostorokban és a főúri vadaskertekben díszmadárként. A paraszti gazdaságokban csak a XIX. század végén terjedt el, elsősorban a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon. Tenyésztésének virágkora a XX. század első fele volt, ekkor Magyarország is Európa élvonalába tartozott. Vadmadárként szállították külföldre. Tenyésztésének központja a II. világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság volt. Magyar gyöngytyúkfajták: Magyar parlagi gyöngytyúk, Hortobágyi hibrid gyöngytyúk, Hortobágyi kékesszürke gyöngyös.
