GYÖKÉR(SZÚ) – állat (családnév)
(Fotó: fekete gyökérszú)
Család: SZÚBOGARAK
Fam: Scolytidae
Erdészeti szempontból az egyik legfontosabb bogárcsalád. A Scolytidae (=Ipidae) családhoz tartozó fajok nemzőinek teste megnyúlt, hengeres, nagyságuk 1–8 mm között változik. Felületük sima vagy enyhén szőrökkel borított, színük többnyire sötétbarna, fekete. Felületük, különösen a szárnyfedők végén vagy az előtoron gyakran az egyes fajokra jellemző skulpturát mutat: ez lehet egyszerű pontozás, szemcsézettség, vagy apró fogacskákból álló mező stb. A szárnyfedők végén gyakran van bemélyedés, amit különböző kinövések, fogak határolnak. Lábaik rövidek, a vastag rövid combokhoz vékony, rövid lábszárak és lábfejek ízesülnek. Csápjaik nem térdesek, bunkósak. Álcáik az ormányosbogarakéhoz hasonlóan hasfelé görbültek, lábatlanok, fehér-csontszínűek, erősen kitinizált sötétbarna fejjel. A báb szabad báb (pupa libera), a nemző alakját jól formázza, meglehetősen zömök. A bábból kikelt imágó nagyon sok fajnál még nem ivarérett, színe is világossárga. Az “éretlen” nemző csak többheti, esetenként több hónapi rágás után kapja meg jellegzetes faji – sötétebb – színét és válik ivaréretté. Petéik piszkosfehérek, tojás alakúak, 1 mm-nél nem nagyobbak.
A szúbogarak az egész világon mindenütt előfordulnak, összesen közel 1600 fajuk ismert. A Kárpát-medencében 112 fajt sikerült kimutatni (Endrődi, 1959).
Életmódjuk és jelentőségük: Valamennyi fejlődési alakjuk rejtetten él. A nemzők un. „anyameneteket” készítenek a fák kérge alatt vagy a fatestben. A párosodás vagy a szabadban vagy az anyamenetek erre a célra kialakított részén, a „nászkamrában” történik. A nőstény az anyamenetek oldalára rakja petéit, sűrűn egymás mellé. A kikelő álcák növekedésüknek megfelelően egyre szélesedő álcajáratokat készítenek. Az anyamenetek az álcajáratokkal együtt a fajra jellemző “rágásképet” alkotják. Még az is megállapítható, hogy a rágáskép álló, vagy döntött fán készült-e A fajok ugyanis ragaszkodnak a rágáskép készítésének módjához: Az a faj amelyik álló fán függőleges anyamenetet készít a döntött törzsön is ezt teszi, tehát az anyamenet a fa hosszirányára merőleges, azaz 90 fokkal elfordított lesz. Sok faj esetében a rágáskép alapján pontos határozás lehetséges, erre a célra külön határozókulcsok léteznek. A kifejlett álca a bábozódás előtt kissé kimélyített, csepp alakú bábkamrát készít, majd ebből kerek nyíláson keresztül a szabadba repül. A kerek röplyukak mindig jól láthatók. A befurakodás helyét azonban csak a kihulló, kezdetben vörös (kéreg) majd fehér (szijács) rágcsálék, illetve fenyők esetében a megjelenő és beszáradó gyantacsepp árulja el. A legtöbb faj fejlődése egyéves.
A szúbogarak ún. „másodlagos” kártevők, habár ismertek „elsődleges” kárformák is, mint pl. a Myelophilus piniperda táprágása. Általában a nedvkeringési zavarokkal küszködő fákon, sérült növényi részeken illetve a frissen termelt faanyagon telepednek meg. Tömegszaporodásra hajlamos fajok, különösen a fenyőkre nézve veszélyesek. Több fajuk a testükre tapadt gombafonalakat áttelepítik egyik növényről a másikra (vektorszerep). Elszaporodásuknak nagyon kedvez a száraz, aszályos időjárás, a légköri szennyezés, a hirtelen bekövetkező abiotikus károsodások (széltörés, hónyomás stb.) és a mechanikai sérülések okozta gyengültségi állapot. A költőhely kiválasztásában döntő szerepe van a fafajnak, a választéknak, illetve az átmérőnek, valamint az ezzel szorosan összefüggő kéregminőségnek. Minden fafajnak (fafaj-csoportnak) és minden növényi testtájnak megvan a maga speciális szúfaja.
A szúbogarakra jellemző a rovarferomonok egy speciális csoportja, az ún. „aggregációs” feromonok jelenléte. Az aggregációs feromonok különböznek a többi feromontól (pl. a szexferomonoktól): A monogám fajoknál a nőstény, a poligám fajoknál a hím produkálja, speciális szervben keletkeznek és az ürülékkel távoznak, továbbá mindkét nemre hatással vannak (Lakatos, 1995). Az aggregációs feromonok nemcsak a fajtársakat, hanem a különböző rabló és parazita szervezeteket is vonzzák. A szúfajok kommunikációs rendszerét vizsgáló kutatások nagyon sok faj aggregációs feromonját tisztázták, ma már szintetikus úton előállíthatók és a kereskedelemben különböző márkaneveken megvásárolhatók. A feromon csapdák a kártételek elleni védekezés eszközei. A megfelelően felállított csapdák elsősorban a rövidtávú előrejelzésben, a szignalizáció terén alkalmazhatók, de a bogarak összefogására is alkalmasak. A szúfajok feromonjaival Magyarországon Lakatos (1995) foglalkozott részletesen.
A kártételek elleni védekezés hagyományos módja a „fogófák” alkalmazása. A módszer nagy odafigyelést igényel, mert az időben el nem távolított, a bogarak által már megszállt fogófa növeli a kártételt. Az erdőben tárolt faanyag és a sérült törzsek, törzsrészek mind költőhelyül szolgálhatnak, növelve a tömegszaporodás esélyét. A szúkártételek ellen ajánlható leghatékonyabb megelőző módszer a helyes termőhely választás és az állományok rendszeres tisztán tartása. Különösen vonatkozik ez a fenyvesekre.
A magyarországi szúkárosított területek nagysága – az Erdővédelmi Figyelő-Jelzőszolgálati Rendszer adatai alapján – az 1993–1996 évek átlagában 4439 hektár. Lakatos (1995) adatai szerint csak lucfenyőben évi 25–30 000 m3 a veszteség. A 90-es évek elején tapasztalt aszályos időszakban jelentősen nőtt a kártétel, pl. a Soproni hegységben 1994-ben 18 500 m3 luc esett áldozatul. Lucosainkban a két leggyakoribb és legnagyobb károkat okozó faj:
111
Gyökérszúk – Hylastes és Hylurgus fajok
Ennek a két nemnek a fajai a fák gyökereinek kérge alatt, a gyökfőben, a földdel érintkező részeken, illetve a fekvő törzsek talajjal érintkező részein készítik anyameneteiket. A nemzők okozhatnak kárt, rágásuk a Hylobius abietis rágásához hasonló.
Fekete gyökérszú – Hylastes ater Paykull
Syn: Hylesinus ater Paykull, H. chloropus Duftschmidt, H. pinicola Bedel,
H. brunneus Erichson, H. rotundicollis Reitter, H. robustus Reitter
3,5–5,0 mm nagyságú, fénylő fekete színű, előtora jelentősen megnyúlt. Pinus-fajokon él, de megfigyelték Picea abies és Taxus baccata fákon is. Egykarú, szabálytalan anyamenetei 7–12 cm hosszúak, az álcamenetek 1–3 cm rövidek. A kifejlődött fiatal bogár táplálkozó, vagy érési rágása jelenti a kártételt. Ebben a vonatkozásban a Hylobius abietis kártételéhez hasonlít. Az erdei- és feketefenyő fiatal csemeték gyökfőjén a kéreg és a szijács megrágásával okoz kárt. Rágásuk következtében a csemeték elpusztulhatnak. Egynemzedékes faj, rajzása áprilisban várható.
Karcsú gyökérszú
Hylastes angustatus Herbst
Syn: Bostrichus angustatus Herbst,
B. graphus Duftschmidt, B. opacus Thomson
2–3 mm nagyságú, fekete, a szárnyfedők feketésbarnák, fénytelen. Pinus-fajokon az előbbi fajhoz hasonló módon okozhat kárt. Magyarországon gyakori.
Sötét gyökérszú – Hylastes opacus Erichson
Syn: H. simplex Rey, H. pannonicus Eggers
2,5-3,3 mm nagyságú, fénytelen fekete, finoman szőrözött. Lábai és a csápok vörösek. Az erdeifenyőn él, évente 2 nemzedék várható, márciusban és októberben.
Fekete lucfenyő gyökérszú
Hylastes cunicularius Erichson
Társneve: Fekete gyökérszú
Syn: H. rotundicollis Reitter, H. starki Eggers
Az előző három Hylastes fajjal ellentétben ez a Picea excelsa kártevője lehet. 3,5–4,5 mm hosszú, fekete, mattfényű. Csápjai és lábai barnásvörösek. Anyameneteit a lucfenyő vastagabb gyökerein, gyökfőjében készíti. Az anyamenetek a gyökérszúkra jellemzően horog alakú kezdeti kiszélesedéssel. Az új nemzedék imágói a luc csemeték gyökfőjének megrágásával komoly kárt okozhatnak, tömeges elszaporodásukkor a csemeték elpusztulnak. Különösen veszélyes akkor, amikor a H. abietis-sel együtt fordul elő. Ilyenkor az erdősítést általában meg kell ismételni, vagy jelentős pótlásra van szükség.
Gyökérháncsszú
Hylurgus ligniperda Fabricius
Syn: Hylesinus ligniperda Fabricius,
H. elongatus Herbst, H. flavipes Panzer
Aránylag nagy szúfaj, 4,5–5,7 mm-es méretével. Kizárólag az erdeifenyőn él. Erősen szőrözött, előtora hosszú. Színe feketés barna, lábai világosabbak. Szárnyfedői igen sűrűn és egyenletesen pontozottak. Általában elhalt, vagy pusztuló fákon él, kárt nem okoz.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Müller Péter – Lomb és gyökér
Zene: Szkítia – A gyökér megmarad