GÖNDÉR – állat (családnév)
(Fotó: vörösszárnyú keszeg)
vörösszárnyú keszeg J. szálkás, kisebb tavi keszeg; Scardinius erythrophthalmus.
• A magyar írásbeliségben igen korán felbukkanó halnevünk, R. 1525 k.: voros szarnyu keszeg (Ortus), 1590: SzikszF., 1637: veres szarniu keszegh (SzT.),
1791: Dugonics 1791, 1884: Nyr. 13. Nyelvjárásainkban Ti.: veresszárnyú keszeg | Jankó: vörösszárnyú keszeg | HalK.: veresszárnyú, vörösszárnyú koncér
| Unger: vörösszárnyú göndér.
Vizeink egyik legszínesebb hala. A Scardinius erythrophthalmus úszói élénkvörösek, ezekről kapta vörösszárnyú keszeg elnevezését. Átvette a kárpátukrán:
keszeg-veresszági ’ua.’ (Vladykov). A vörösszárnyú keszeg idegen nyelvi megfelelője a ném. Rotfeder, Rotflosse, or.красноперка, hasonló névadási szemléletű elnevezése a blg., ukr. червеноперка, cs.
ervenka, ro. roşioară’ua.’ (EL.).
Társneve a pirosszemű (kele) (R. 1863: pirosszemű /Kornhuber/, 1877: pirosszemű keszeg /Pap/; N. Jankó: pirosszemű, vörösszemű hal | Gyurkó: veresszemű hal). A vörösszárnyú keszeg korábbi tudományos neve, a ang. redeye /EL./). Nem jó név, mert a~pirosszeműkele Herman Ottó alkotása ( Scardinius erythrophthalmus szeme sárga, erre utalném. Gelbauge (EL.), azaz ’sárgaszem’ elnevezése is. Úszói viszont élénkvörösek. A Rutilus rutilus szemei ugyanakkor pirosak. A vörösszárnyú
keszeg magasabb teste, páros úszóinak vérvörös színe, felfelé nyíló, nagyobb szája alapján azonban egyértelműen megkülönböztethető ettől. A magyar tudományos névadás zavaró hibája volt. 1955-től az 19909-54 Magyar Szabvány tért el ettől, és – helyesen – a kelét vörösszárnyú keszegnek, a koncért (közismert népies nevén) bodorkának nevezte el.
Pirka, piroska társneve (R. 1838: piroska /Tsz./; N. Unger: pirka | MTsz.: piroska, piroslókeszeg | K.: pirozskeszeg | SzegSz.: piroskakeszeg) ugyancsak
színre, a piros uszonyokra utal. A Scardinius erythrophthalmus hátúszója és a farokúszója vörhenyes árnyalatú, innen ered nevében a jelző: pirosszárnyú
hal (N. ÚMTsz. pirosszárnyú hal, pirosszárnyú keszeg | Jankó: ua. | HalK.: pirosszárnyú koncér,pirosszárnyú ponty | Unger: pirosszárnyú göndér). Régtől
adatolható a magyar írásbeliségben, R. 1801: Földi, 1863: Heckel, 1868:Kreszn., 1884:Nyr. 13. Ezt a magyar halnevet is átvette a kárpátukrán; vö. pirosszárno
keszeg ’ua.’ (Vladykov).
Van gilisztás keszeg (R. 1838: gelesztás keszeg /Tsz./; N. HalK.: gaisztáskeszeg) neve is a népnyelvben. Bűke elnevezését (N. ÚMTsz.: büke, bűke, bökle | Ti.: büke | HalK.: bőke; R. 1863: böke /Heckel/) Munkácsi Bernát (Ethn. 4) szláv, Kniezsa István (SzlJsz.) ismeretlen eredetűnek tartja. Valószínűleg azonban szintén a németből átvett népnyelvi név; vö. ném. Blicke ’karikakeszeg’, N. Blieke ’vörösszárnyú’ (DWb.). Szigetközi bökle alakváltozata inkább belső nyelvi fejlemény, és a bizonyíthatóan németből átvett ökle halnévvel függ össze, az öklel, bök, bökle átmenettel. Dunakeszeg társneve (VNAE.; R. 1884: Nyr. 13) Herman Ottó följegyezte terminus Petényi kéziratából. Szőrkeszeg (R. N. uo.; 1887: HalK.) nevére eddig nem sikerült magyarázatot találni.
Bikkely (N. uo.: ’mocsaras vízben élő pirosszemű kele’) társnevét Beke Ödön (Hal.) a hal német Blickel nevével hozza kapcsolatba. Talán elfogadható az
etimológia, és a bikkely a pikkely hatására módosult. Búzaszemű keszeg nyelvjárási nevénél (R. 1884: Nyr. 13; N. ÚMTsz.: búzaszemű keszeg | HalK.: ua. és buzaszemű kárász | K.: buzakeszeg, búzás keszeg ’szeme nagyobb, mint a keszegeké és pirosas, mint a szép búza’), ez utóbbi értelmezés a névadás szemléleti háttere. Népnyelvi nemzetihal (R. 1887: HalK.; N. MTsz.) társnevénél a névadás alapja az, hogy ennek a kis halnak az uszonyai pirosak, oldala ezüstfehér, a háta pedig zöld. A magyar nemzeti színről nevezték így el Balatonfüreden a vörösszárnyú keszeget.
♦ Európában és Nyugat-Ázsiában a Pireneusoktól az Ob vízrendszeréig elterjedt faj. Legfeljebb 30 centiméter körüli nagyságúra nő. Elsősorban állóvízi hal, népesebb állományai sekély tavakban, lassú áramlású csatornákban, mocsarakban vannak. Igazi élőhelye a sekély, növényzettel gazdagon benőtt tó. Nem védett, elterjedési területén állományai biztonságban vannak. Szűkebb ökológiai toleranciája miatt előfordulása korlátozottabb, mint a bodorkáé, ennek ellenére a tömeges kategóriába sorolható. Közép-Európában nem tartozik a halászok legfontosabb zsákmányai közé. Rendszerint a bodorkával együtt fogják, és attól meg sem különböztetik. A ragadozó fajok zsákmányaként, táplálékaként lehet jelentős. Magyarországon őshonos. Húsminősége elég gyenge, ráadásul nagyon szálkás.
Talán a legismertebb balatoni népdal tihanyi változata 1955-ből:
Hej, halászok, halászok,
Merre mén a hajótok?
Törökkanizsa felé
Viszi a víz lefelé.
Hej, halászok, halászok,
Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Vörösszárnyú keszeget.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -