A fehérkezű gibbon (Hylobates lar) a gibbonfélék családjába tartozó Hylobates nem legismertebb faja.
Elterjedése, élőhelye:
Egykor Délkelet-Ázsia hatalmas trópusi erdőiben élt Burmától a Maláj-félszigeten át a Nagy-Szunda-szigetekig.
Ahogy az erdők nagy része eltűnt, velük a gibbon népesség is felaprózódott, sok helyen megcsappant vagy kipusztult.
Megjelenése, életmódja:
Feje és törzse együtt mintegy 50 centiméter hosszú, súlya 4–5,5 kilogramm; farkuk nincs. Az egyetlen kölyök 7 hónap vemhesség után születik, anyja 4–7 hónapos koráig szoptatja. Hat–nyolcéves korban válnak ivaréretté, a nőstények csak minden második–negyedik évben ivarzanak. Családban élnek, hajnalban
kórusban jelzik a többieknek jelenlétüket. Rendesen hosszú karjaikkal csimpaszkodva, egyik ágról a másikra lendülve közlekednek. Egy lendülettel nagyjából három métert tesznek meg, egy ugrással akár kilencet is.
Legfőbb érdekessége a fehérkezű gibbonnak, hogy a majmok közül ő az egyedüli, amely az emberhez hasonlóan úgy alapít családot, hogy a párjával élete végéig együtt él.
Főként élőhelyének megfogyatkozása miatt veszélyeztetett, de a vadászat és állatkereskedelem is kiveszi a részét eltűnéséből.
Az eddigi legöregebb példány fogságban 31 évig élt.
Magyarországon - jelenleg (2020.) - három helyen tartják állatkertben: a Jászberényi Állat- és Növénykertben, Debreceni Állatkertben és a Nyíregyházi Állatparkban.
Alfajai:
maláj gibbon Hylobates lar lar Linné, 1771 (a Maláj-félszigeten)
Hylobates lar entelloides Geoffroy, 1843 (Thaiföldön és Mianmarban)
Hylobates lar carpenteri Groves, 1968 (Thaiföldön,Laoszban és Mianmarban)
Hylobates lar yunnanensis Ma & Wang, 1986 (Kína Jünnan tartományában – lehet, hogy azonos a H. l. carpenteri alfajjal)
Hylobates lar vestitus Miller, 1942 (Indonéziában és Szumátra szigetén)
