A Gerle újabb keletű névadás a gerle szóból.
Névnapok: március 29, május 20.
Gyakoriság: nem gyakori.
A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a madarak osztályába, ezen belül a galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.
A közeli rokon vadgerlével (Streptopelia turtur) együtt a köznyelvben vadgalambnak is nevezik.
Előfordulása:
A balkáni gerle óriási és gyors terjeszkedése a szemünk előtt zajlott le a 20. század közepén. Eredetileg csak az európai kontinens délkeleti részétől Törökországon keresztül, Indiáig költött. A század első éveiben aztán lassan terjeszkedni kezdett a Balkánon észak felé, 1930-tól pedig gyorsan nyomult északnyugati irányba, 1930-ban észlelték először Magyarországon, azóta már Angliába is betelepedett.
Angliát 1955-ben érte el és 15 éven belül elfoglalta az összes brit szigetet. Kóborló egyedeit látták már
Feröeren is. 1974-ben elérte Portugáliát és napjainkban Észak-Afrika felé terjeszti fészkelő területét. Elterjedési területét Ázsiában is megnövelte, ma már keleti irányban elérte Kína és Dél-Kórea területét is. Ezen kívül betelepítették Japánba is.
Magyarországon az első példányt Ujhelyi István földbirtokos, amatőr ornitológus ejtette el Berettyóújfaluban, 1932-ben.
A fajt meghonosították az amerikai kontinensen is. Betelepítették az Egyesült Államok területére, onnan elvándorló egyedek letelepedtek a Bahama-szigeteken és a Kajmán-szigeteken is. Emellett a karibi térségben meghonosították Guadeloupe szigetén is. Onnan már átterjedt néhány környező szigetre, így Martinique, Montserrat, Saint Kitts és Nevis szigetére is.
Elsősorban az emberi településeket keresi. A balkáni gerle gyors térnyerése miatt a korábban elterjedt vadgerle kiszorult a településekről és inkább a szántóföldek, külterületek madara maradt. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.
Megjelenése:
Testhossza 31–33 centiméter, szárnyfesztávolsága 47–55 centiméter és a testtömege 170–240 gramm közötti. Tollazata nagyrészt barnásszürke, vöröses mintázattal. Fekete, fehérrel szegélyezett nyakörve van, amely a fiataloknál még hiányzik. Csőre fekete, lába vörös.
Életmódja:
Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik. A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.
Szaporodása:
A költési időszak április végétől októberig tart, évente többször költ, enyhe időben télen is. A fészekalja két tojásból
áll, melyen 18–22 napig kotlik. A fiatal madarak a 26. nap környékén repülnek ki.
Kárpát-medencei előfordulása:
Magyarországon április és október között rendszeres fészkelő, állandó állomány tartózkodik az élőhelyükön.
Védettség:
Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt nem áll, vadászható faj.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: hazánkban a gerle kifejezést az egymást szerető párokra szokták alkalmazni.
