GÉM(ORR) – növény (családnév)



Homoki gémorr
(Fotó: Homoki gémorr)




17.4.2. Csoport: Bassio laniflorae-Bromion tectorum (Soó 1957) Borhidi 1996
(Egynyári homoki gyepek)
Bas.: Bromion tectorum Soó 1940 (8. §), Festucion vaginatae suball. Bromion tectorum Soó, non Bromion tectorum Felföldy 1942, Oberdorfer 1957.
A Bromion tectorum nevet számos szerző különböző értelemben használta. Soó a féltermészetes homoki gyepekre, Felföldy viszont ruderális gyomtársulásokra alkalmazta, amint azt később más szerzők is tették. Ezért a név használata bizonytalanná vált és a 36. § értelmében el kellett vetni és helyette új nevet adni.
Az egyéves féltermészetes homoki gyepeket soroljuk ebbe a társuláscsoportba. Ezeket a Kárpát-medencében elsősorban a fedélrozsnok (Bromus tectorum) dominanciája jellemzi. Korábban a szakirodalom ezeket a gyepeket a homokkötés elsődleges pionírjainak tekintette Kerner (1863) nyomán, valójában azonban a feltört vagy felszaggatott évelő homoki gyepek helyén meginduló másodlagos szukcesszió pionírjai (Fekete 1992), amelyek egyaránt előfordulhatnak meszes és gyengén savanyú homokon.
Az idesorolt társulások igen laza, de kissé humuszos homoktalajokon fejlődnek ki, ahol már korábban átmenetileg gazdálkodás folyt, de a tápanyaghiány vagy a rossz vízgazdálkodás miatt a növénytermesztést felhagyták. Ritkábban a túllegeltetett, száraz homokpuszták regenerációs szakaszában is előfordul.
Laza szerkezetű, alacsony, egyéves, gyakran igen rövid tenyészidejű – ún. efemer – fajokból álló homoki gyep, amely a nyár derekára teljesen kiszárad, és a tavaszi–kora nyári növények magba mennek, majd ősszel fejlődik más fajokból egy kései aszpektus. Ebben nem ritkák a tenyészidőszak végére összesodródó, „ördögszekér” típusú fajok.
Uralkodó faja lehet a fedélrozsnok (Bromus tectorum) és a vadrozs (Secale sylvestre), jellemző kísérői a berzedt rozsnok (Bromus squarrosus), a pusztai ternye (Alyssum desertorum = turkestanicum), a homoki gémorr (Erodium hoefftianum), a fényes és a szürke poloskamag (Corispermum nitidum és C. canescens), a homoki seprőfű (Bassia = Kochia laniflora), a homoki útifű (Plantago indica), a buglyos dercefű (Gypsophila paniculata) a homoki habszegfű (Silene conica), a királydinnye (Tribulus terrestris) és a homoki keserűfű (Polygonum arenarium), olykor tömeges őszi aszpektust alkotva. A frissen felszabaduló homokterületeken rövidebb ideig a jellemző kísérő fajok is felléphetnek tömeges kolonizátorként. Ugyancsak jellegzetes tagjai az évelő homoki gyepek tavaszi aszpektusaiban előforduló homoki növények, amilyen a kakukkhomokhúr (Arenaria serpyllifolia), a békamadárhúr (Cerastium semidecandrum), a kisszirmú madárhúr (C. brachypetalum), az apró nefelejcs (Myosotis stricta), az ujjaslevelű és a mezei veronika (Veronica triphyllos és V. arvensis).



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Tolsztoj – A gém, a halak, a rák

Zene: Gém Zoltán.