GARDA – állat (családnév)
(Fotó: dévér)
dévérkeszeg J. erősen szálkás, fehér húsú halfaj; Abramis brama.
• A dévér halnév igen korán felbukkan a magyar írásbeliségben, már 1545-től adatolható: dever (OklSz.), majd 1622: dévérkeszeg (HalK.), 1726: dewer-kesegi (Marsigli), 1767: dévér (PPB.), 1803: dévérponty (EWUng.), 1807, 1811: dévér (EtSz.), 1884: dévér, dévérkeszeg (Nyr. 13), mindenütt ’Abramis brama’. A népnyelvben a Balatonnál N. Jankó: dévérkeszeg (Balaton) | ÚMTsz.: ua. (Tihany). Az ország más helyeinek nyelvjárásaiban is megvannak a név alakváltozatai, uo.: dévér,dier | HalK.: dévért-keszegi | SzegSz., OrmSz.: dévérkeszeg | K.: diër, diërlapinta, karikadiër.
Munkácsi Bernát szerint (Ethn. 4) szláv jövevényszó. Ezt azonban nem támasztja alá az a tény, hogy a szláv nyelvek közül csak két szomszédosban található meg ez a halnév. Így inkább éppen fordítva áll a dolog, azokban jövevényszó a magyarból; vö. kárpukr. devir, diver ’Abramis brama’ (Vladykov), szbhv. dever ’ua.’ (UESkr.). A szerbhorvátban 1880-tól adatolható, és ez a – magyar szótörténethez képest – igen késői átvétel ugyancsak a magyarból való kölcsönzésre mutat. Ismeretlen eredetű halnevünk, valószínűleg belső nyelvi fejlemény. Ma szaknyelvi szó.
Bárdkeszeg (N. HalK.: ua. ’dévér, a nagyja’) társneve Balatonfüreden lejegyzett alakleíró elnevezés, a dévér testformájára utal. Siófokon a gardát is emlegetik így, ugyancsak éles, ívelt hasa alapján. Erdélyben tyiszága társneve is van (R. 1887: HalK.; N. Gyurkó, MTsz.: ua. | Beke: ptyiszága), mely viszontkölcsönzése a ro. chisoăgă, chisagă, chesacă ’ua.’ (UngElRum.); N. Gyurkó: chisoagă elnevezésnek, a magyar keszeg ’ua.’ átvétele. Bakos (REl.) ugyan nem tartja meghonosodottnak, és ma már tényleg ritka lehet, de tájnyelvi szóként – Gyurkó adatai alapján – ma is használatos Erdélyben; a századforduló körüli elterjedtsége pedig a források által igazolt. Áldozókeszeg (N. ÚMTsz.: áldozókeszeg ’áldozócsütörtök táján ívó dévérkeszeg’ | Lóczy: áldozócsütörtöki keszeg | Jankó: áldozókeszeg) a dévérkeszeg balatoni elnevezése, hasonlatos a többi, az ívás ideje szerinti nevéhez; vö. pünkösdikeszeg (R. 1887: pünköst-keszeg /HalK./; N. ÚMTsz. és MTsz.: ua. | Jankó: pünkösdi kezeg uo.), továbbá flóriáni keszeg és szentgyörgykeszeg (R. 1887: HalK.; N. ÚMTsz., MTsz.: szent-György-keszeg |Lóczy: Szentgyörgyponty /Balaton/ | Jankó: szentgyörgykeszeg). Másutt szentgyörgyi diër,szemgyörgykeszeg. Viski Károly azt írja, hogy „a keszeg fiatalja, amelyik szëntgyörgynap körül jön ki fürödni; a summája később jön”. A szentháromságkeszeg szintén ívási idő szerinti elnevezés a Balatonnál (ÚMTsz.), akár az úrnapi keszeg (N. Jankó) vagy a fahegykeszeg (N. uo. és Ti., valamint ÚMTsz., HalK.: ua. ’közepes nagyságú dévér’). A név onnan ered, hogy e hal rügyfakadáskor ívik. Tiszafüred környékén kisszék (Harka) a nagy dévér bizalmas, helyi használatú neve.
A dorozsmás keszeg elnevezés a dorozmás ’durva felületű, érdes’ (ÚMTsz.) tájszóval függ össze, és a dévérkeszeg pikkelyes testére utal. A Szigetközben használatos népi pupúskeszeg (K.) név a dévér külső tulajdonságai közül a nyakszirtnél látható jellegzetes törést, a meredeken emelkedő hátvonalat írja le. Ugyancsak alakleíró terminusok a következők: a lapátkeszeg (R. 1884: ua. /Nyr. 13/; N. K.: lapátdévér) a dévér lapos, széles alakjára utal, összefügg alapiska, laposkeszeg, lapistyán (HalK.), laposka, lapkó (MTsz.), lapinta (K.) halnevekkel. A lepényhal (R. 1500, 1522 és 1549: lepenhal ’pér’ /OklSz./, 1604: lepényhal /MA./, 1720: lepény hal /SzT./, 1884: Nyr. 13; N. ÚMTsz.: lepényhal, lepinyhal) szláv jövevényszó; vö. le. lipień, cs.lipaň, szbhv. lipan (RF.), szln. lipan, szlk. lipeň (EIWF.). A pinafedél (MTsz.) a népi humor találó elnevezése, a dévér lapos, széles alakjára utal. A platyika (R. 1794: Grossinger, 1795: TakátsRTold., 1887:HalK.; N. Unger: platyicza | Beke: platikahal | Gyurkó: platyika) közvetlen szláv származtatása (Ethn. 4) helytelen, Kniezsa is (SzlJsz.) a románból történt átvételt feltételezi, noha csak egy román adata volt („de ez alighanem forrásaim elégtelenségének köszönhető”). Az azóta hozzáférhető források a román átvételt kétségtelenné teszik. A ro. -ca végződés helyén magyar kicsinyítő képző – mely hangalakban megfelelő – jelenik meg. Érdekes, hogy a szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldása ennél a jövevényszónál nem történt meg. Vö. ro. plătică ’ua.’ (FR.), N. DLR.: plotícă | Gyurkó: platică. Bolgár jövevényszó a román halnév; vö. blg. platika ’ua.’ (RB.). További szláv megfelelő pl. a szlk. plotica ’Rutilus rutilus’ (Fe.), továbbiak használatosak még a cseh, orosz, ukrán, kárpátukrán, szlovén, lengyel és a szerbhorvát nyelvben. Szintén a szlávból átvett a német Plötze ’ua.’ (REWb.), és a görög platitsa ’Scardinius erythrophthalmus’ (EIWF.) is. A szláv szó pedig a ’lapos’ jelentésű plot- szótő (SzlJsz.) származéka.
A latin szaknyelvi binómen Abramis genusneve régi ókori név egy közelebbről meg nem határozható édesvízi hal jelölésére; vö. gör. abramísz (WbZ.).A lat. brama fajnév pedig a dévér fr. brème nevéből való. A francia szó a k. lat. bresmia, kfn. brasem ’ua.’ (uo.) szavakra vezethető vissza.
♦ A keszegfajok között dévérkeszeg a legtöbb. A halászok általában nem tettek különbséget a keszegfajok között. A keszeg közeli rokonait, a Leuciscus és Scardinius fajokat egyformán göndérnek, koncérnek vagy pirosszárnyú keszegnek hívták. Ezeket a halfajokat a halásztársaságok fogási és árszabási könyveiben nem is találjuk. Magas, lapos testű hal, feje viszonylag kicsi, háta szürkés, a fiatalabb dévérek pikkelyei ezüstösek, a nagyobbaké bronzszínűek. Szája ormányszerűen kinyújtható, a nyakszirtnél jellegzetes törés figyelhető meg, majd a hátvonal meredeken emelkedik. Nyáron kisebb, ősztől nagyobb csapatokban él. Tömeges előfordulása miatt a halászat egyik legfontosabb halfaja. Ez a Balaton igazi tömeghala, mely az összes évi halfogásnak átlagban több mint felét jelentette. Utánpótlása a természetes szaporulatból származik. Nyílt vízi hal, ezért a mélybe húzódó dévércsapatok a horgászok számára nehezebben hozzáférhetőek. Szálkássága ellenére kedvelt zsákmány, mert húsa sütve ízletes. Nagyra növő keszegféle, a hazai rekord 5460 grammos volt. Ennek ellenére a kilón felüli példányok ritkák.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Garda Samu.
Zene: Garda-Benkő duo.