GARAT(BAGÓCS) – állat (családnév)
(Fotó: Cephenomyia vagy garatbagócs)
A garatbagócsok (Cephenomyiinae) elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek. Őzeink és szarvasaink veszedelmes élősködői a Cephenomyia- és Pharyngomyia-fajok. A legfeljebb 2–3 hétig élő nőstények elevenszülők. Ivarkészülékük vakzsákjában fejlődő, s az olykor ötszázat is elérő fiatal lárvákat a nőstény repülés közben hozza világra, s valósággal ráspricceli a gazdaállat orrtájékára. A kis nyüvek a következő év márciusáig az orr nyálkahártyáján élnek anélkül, hogy nagyságukban lényegesen változnának. A második és harmadik stádiumú alakjaik a belső orrnyílásokban (choana), a garatüregben és a nyelv tövében élősködnek. Ezek nagysága már tetemes: 4 cm-re is megnőnek. Légzési és nyelési nehézségeket okoznak, ennek következtében a gazdaállat növekedésében visszamarad, testtömege csökken, és a fertőző betegségekkel szemben kevésbé lesz ellenálló. A bábozódásra érett lárvákat a szarvas vagy az őz kitüsszögi, s azok befúrják magukat a talajba, ahonnan 3–5 hétig tartó bábállapot után bújnak ki a kifejlett bagócsok. A garatbagócsok meglehetősen gyakoriak.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Család: Oestridae
–Igazi bagócsfélék Az Oestridae családba az orr, garat- és bőrbagócsok néven ismert legyeket soroljuk. Lárváik legfontosabb sajátsága az, hogy hátulsó légréseik lemezszerű képleteken nyílnak. Az imágók szájszervei – ugyanúgy, mint a gyomorbagócsoknál – csökevényesek: testük többé-kevésbé szőrös. Az igazi bagócsok valamennyi faja emlősökön, főleg patás állatokon élősködik. Minden bizonnyal csak az emlősök egyes rendjeinek és családjainak kialakulása után váltak ki dongólégyszerű őseik csoportjából. Az igazi bagócsok megközelítőleg 200 ismert faját három alcsaládba soroljuk: garatbagócsok (Cephenomyiinae), orrbagócsok (Oestrinae) és bőrbagócsok (Hypodermatinae).
Zene: -