GÁLNA – növény (családnév)
(Fotó: tüdőfű)
tüdőfű J: kora tavasszal bíborpiros, majd megkékülő virágokat hozó, szőrös levelű erdei növény; Pulmonaria.
Clusius pannóniai flóraművében (NomPann.) már 1583-ban szerepel a ’Pulmonaria’ neveként a tüdőfű. 1595-ben tyd fyu (FK.), 1708-ban a tüdő-fü ’Pulmonaria (Pápai), 1767-ben német tükörszóval ’Lungenkraut’ (PPB.). Csapó Józsefnél 1775-ben és Benkő Józsefnél 1783-ban (NclB.) szintén tüdö-fü, illetve teppegetett tüdö-fü. Erdélyben az Agrimonia eupatoria neve tüdőfű, illetve pulmonvirág; a növény gyógyító hatására utalnak, valamikor tüdőbaj ellen használták.
A terminus úgy keletkezett, hogy a múltban a növény külseje, alakja figyelmeztette a gyógyulást kereső beteget, hogy a különösebb növények hatását kipróbálja. Mivel a Pulmonaria virága bíborpiros-kékes színével a tüdő színéhez hasonlít, tüdőbaj ellen kezdték használni. Matthiolus is a tüdővész és a vérköpés ellen alkalmazta. Tudományos neve ezért Pulmonaria (< latin pulmo, -onis ’tüdő’)és ennek folytatói, a német Lungenkraut, francia pulmonaire de bois, herbe aux poumons, cseh plícník, szlovák plúcnik, plucovník (< plíce, plúce ’tüdő’), horvát plucnjak, szlovén plu nik és természetesen magyar tüdőfű neve szintén arra utal, hogy régebben a tüdőbaj gyógyfüveként tartották számon. Csapó szintén azt írja, hogy „embernek mindenféle Tüdöbéli nyavalyáiban kiváltképen használatos”, illetve „száraz betegségben, melly a’ tüdöben lévö sülyböl ’s annak belső sebeiböl” származik, sokat használ, „köhögös ember théá gyanánt nagy haszonnal élhet véle”, sőt „kehes szarvas marháknak adják enni ez füvet, és meg-épülnek.”
Társnevei az emberképűfű, pettyegetett gálnafű, gálna, szopókavirág, darázs- vagy dongóvirág, túrófű és a méhvirág. Ez utóbbi elnevezés (1911: Nsz., 1966:
MNöv.) ma Erdélyben használatos neve a tüdőfűnek (ÚMTsz.: Györgyfalva, Fotosmartonos, Maroslele | NövKözl. 2: Fotos, Háromszék). A méhvirág megfelelője a németben a többjelentésű Bienenblume. Árapatakon a méhcsípés megelőzésére használatos növény; a néphit úgy tartja, hogy a bedörzsölt testrészt nem csípik meg a méhek. Népnyelvi darázsvirág (R. 1908: Zelenyák, 1911: Nsz., 1939: Natter-Nád) neve Erdélyből adatolt (NövKözl. 2: Köszvényes, Maros-Torda megye).
A virágok szerkezetét, az ivarszervek elosztását és egyéb megjelenési viszonyait a növénybiológusok kezdettől fogva szoros összefüggésbe hozták a virágok
megporzási folyamatával, s mindezeket figyelembe véve osztályozták és csoportosították a virágos növényeket. Osztályozzák a növényeket a látogató rovarok szerint is. Ilyen elnevezés a növény darázsvirág terminusa. Nyilván jó méhlegelő, nektárja miatt dongják a darazsak (és a dongók, méhek) is. A darázsvirág idegen nyelvi megfelelője a német Wespenblume ’Knautia arvensis’, Wespeli ’Ophrys apifera’.
A dongóvirág ’Pulmonaria’ jelentéssel (R. 1863: Kriza, 1908: Zelenyák, 1911: Nsz., 1925: HGy.) erdélyi tájszó (MTsz.: Háromszék megye | Vajkai: Borsa |
SzamSz. | NövKözl. 2: Kis-Kapus, Kolozs megye | Zelnik: moldvai csángó | Ethn. 87: Árapatak | KGy. 218: Kovászna megye, Erdővidék | SzegFüz. 2: Székelyudvarhely, Kolozsvár, Ürmös, Székelykeresztúr). A tüdőfű népi nevének az a magyarázata, hogy ezt a növényt a dongódarázs látogatja. Ugyanígy a sokféle – ezzel az elnevezéssel jelölt – növénynek is: „mindég rajta rebdes a dogóu, azér hijják dogóuvirágnak” (ÚMTsz.). Ugyanerre a fűre alkalmazva a magyar nevet átvette az erdélyi szász, vö. Dongorblaum ’Pulmonaria officinalis’ és a román, vö. N. dongoverag ’ua.’; de megvan a németben is, ott tükörszóként többféle növény neveként használatos: Hummelblume ’Ajuga rept., Filipendula ulm., Ophrys luciflora, Taraxacum off., Prunella vulgaris’.
A Pulmonaria officinalis további társneve Magyarózdon a cigámpicsa, más vidéken a farkasmájfű. A magyarban a Pulmonaria májfű elnevezése talán félreértés, hibás fordítás eredménye, hiszen ez a név a legtöbb forrásban a Hepatica növényt jelöli. Létrejöttét is a középlatin hepatica herba ’májfű’ növénynévből való fordításnak köszönheti, mely a latin hepaticus (< görög hepatikósz) ’máj’ szóból képzett.
A Szigetközben máriatejjel pöttyögetett tüdőfű a neve. A néphit szerint „amikor a Kisjézus született, Mária teje kicsöpögött a fű levelére”. „Köhögésre,
megfázásra igen jó teája vót.” A baromfira gyakorolt hatására utal a népnyelvi tyúkvakító és csirkevakító neve (R. 1901: TermTudKözl. 451) Eger vidékén,
Heves megyében. A különös kis növénynek a virága piros, lila és kék is, levelei pedig pettyegetettek. Gyógyhatása miatt több teakeverék alkotórésze. Hatóanyagai a szaponin, nyálka, kovasav, cserzőanyag stb.
A tüdőzuzmó vagy tüdőmoha a Lobaria (Sticta) pulmonaria. Telepe bőrnemű, öblösen karéjos, zöldes, szárazon barnás. Termése pirosas barna. Vén bükk és tölgy aljában nő. Régebben tüdőmoha (muscus pulmonarius vagy herba pulmonariae alboreae) néven ismert orvosság volt. Szibériában a sörfőzésben komló helyett használták.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Gálna Sándor.