GÁBICS – állat (családnév)



gébics
(Fotó: gébics)




gébics J. kampós, fogas csőrű vonuló kis énekesmadár; Lanius.

• Először összetételben bukkan fel a név, 1793: szarka-gébits (Grossinger). 1833-ban gebets, gégbits (Kassai), 1840-ben szarka-gebic (MTsz.). A népnyelvben uo.: gibíz | ÚMTsz.: gëbics, gibics | Nyatl.: gábics, gebics, geböcs, gebös. A gebic, gibíz alakváltozatokra a bibic madárnév hatott.

Magyar fejlemény. A gébics hangutánzó szóként való magyarázata nem túl meggyőző. Valószínűleg a R. Gáborján keresztnév magas hangrendű Géberjén párjával kapcsolatos, az ebből rövidült becéző géb alak kapott kicsinyítő-becéző -cs képzőt.

A családba 4 nem és 32 faj tartozik. A legnépesebb a Lanius nem, a Lanius genusnév a lat. lanius ’hentes’ (< lat. laniare ’húst szétszabni’) szóból származik.
A nem ismertebb fajai a tigrisgébics ’Lanius tigrinus’, nagyőrgébics ’Lanius giganteus’, Izabella gébics ’Lanius isabellinus’, illetve kis őrgébics ’Lanius
minor’, amelyek magyar neve mind a binominális latin tudományos terminus tükörfordítása. A vörösfejű gébics ’Lanius senator’ fejteteje és nyaktöve rozsdavörös. Német neve is Rotkopfwürger (WbZ.), azaz ’pirosfejű gyilkos’. A búbos- vagy sólyomgébics ’Falcunculus frontatus’ elnevezéseknél a névadási szemlélet háttere az, hogy búbosan meghosszabbodott fejtollak jellemezik, illetve erős csőre sólyomszerű. A sisakos gébicsnél a „sisak” a homlok- és első fejtetőtollakból alakul.

Színre utaló, illetve alakleíró a név a rozsdásmellényű gébics ’Lanius souzae’, bivalyfejű gébics ’Lanius bucephalus’, barna gébics ’Lanius cristatus’,
vörösarcú gébics ’Lanius gubernator’, vörösvállú gébics ’Lanius vittatus’, hosszúfarkú gébics ’Lanius schach’, nyílfarkú gébics ’Lanius sphenocercus’,
szürkekabátos gébics ’Lanius excubitoroides’, szürkehátú gébics ’Lanius cabanisi’, vöröshátú gébics ’Lanius collurio’ (~ ném. rotrückiger Würger ’ua.’,
uo.), örvösgébics ’Lanius collaris’ és az álarcos gébics ’Lanius nubicus’esetében. A faj élőhelyére utal a pusztai gébics ’Lanius isabellinus’, burmai gébics ’Lanius collurioides’, Fülöp-szigeteki gébics ’Lanius validirostris’, mediterrán őrgébics ’Lanius meridionalis’ és a São Tomé-i gébics ’Lanius newtoni’ neve.

♦ A gébicsfélék (Laniidae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó családja. Rendszerint bokrokkal, fákkal tagolt nyílt területek
lakói. Kisebb állatokkal és rovarokkal táplálkoznak. Közös jellemzőjük a hosszú, lépcsőzetesen keskenyedő farok, csőrük a vágómadarakéhoz hasonlóan kampós, a felső csőrkáván kétoldalt csőrfognak nevezett kiemelkedés található. A vörösfejű gébics szintén az utánzó, úgynevezett „gúnymadarak”-hoz tartozik, mert a tartózkodási helye környékén lakó madarak hangjait hűen utánozza, különös módon összezagyválja, és ezzel olyan „zeneművet” komponál, amelyet a madárkedvelők elragadónak találnak. Ezért meglehetősen gyakran tartják kalitkában.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -