FŰZ(CINCÉR) – állat (családnév)
(Fotó: vörösnyakú fűzcincér)
Gyalogcincérek – Dorcadion és Neodorcadion fajok.
Mint nevük is mutatja, repülni nem tudnak, hártyás szárnyaik csökevényesek. Álcáik a talajban fejlődnek a fűgyökerek között, a nemzők a talajon mászkálnak. Elterjedésük – éppen azért, mert nem tudnak repülni – kis területekre korlátozódik. A gyalogcincérek legnagyobb faji gazdagságban a mediterráneumban, illetve sztyepp területeken, (pl. Kisázsiában), meleg élőhelyeken találhatók. Magyarországon 6 Dorcadion és 1 Neodorcadion fajt mutattak ki (Kaszab 1971). Testük zömök, szárnyfedőik megnyúlt tojásdadok. Csápjaik rövidek, vastagok. Az előtor oldalán egy-egy hegyes fog. Lábaik erősek. Nagyságuk 15–20 mm. Említésre méltó fajok:
Vörösnyakú fűzcincér (színes 123.)
Oberea oculata Linné
Leírás: 15–21 mm nagyságú, hosszú, karcsú cincér. Nyakpajzsán két fekete petty található. A szárnyfedők hosszan szőrözöttek, de a szőrök a mély, fekete pontokat szabadon hagyják.
Elterjedés, életmód:Hazánkban inkább az ártéri füzesekben gyakoribb, de a hegyvidéken is megtalálható. Tápnövényei a különböző fűzfajok, így a faalakú fűzek is. Az imágók június– júliusban rajzanak. Álcája a törzsekben, vagy a hajtásokban fejlődik. Kirepülési nyílása kerek. A megtámadott hajtásrészek letörnek.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Szabó Lőrinc – Fűz a tóparton
Zene: Koncz Zsuzsa – Szomorú fűz