FŰ(CINCÉR) – állat (családnév)
(Fotó: parányi fűcincér)
A budapesti Sas-hegy alsó területein a bogárfauna – a változatos növényzetnek köszönhetően –gazdag, bár tény, hogy a hegy igazi különlegességei a magasabb részek lakói, ide csak kevés jut belőlük. A fauna lent a középhegységek alacsony fekvésű, fás-bokros, kissé zavart élőhelyeinek szokásos fajaiból áll. A Budai-hegység hasonló adottságú – tehát löszön kialakult, beépített területekkel határos – részeit hasonló bogárfauna lakja, és ilyen területből a hegységben ma is elég sok van. Az erdősülő terület és a gyep határán, földúton találtuk az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) Sas-hegyről ismert egyetlen példányát, és a kifejezetten erdőlakó kis bábrablónak (Calosoma inquisitor) is csupán egy sas-hegyi példányáról tudunk. A fás területek jellemző lakója a bőrfutrinka (Carabus coriaceus coriaceus), a Sas-hegyen is gyakori. Szárazságkedvelő és gyakori futóbogárfajok itt az azúrkék bársonyfutó (Ophonus azureus) és a közönséges bársonyfutó (Ophonus rufibarbis), valamint a nagy pöfögőfutrinka (Brachinus crepitans). A pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), a nagy selymesfutó (Harpalus rufipes) és a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus) jól tűrik a bolygatást és a települések közelségét is. A karcsú kéregfutó (Paradromius linearis) a lágy szárú növényzetről és a fákról-cserjékről egyaránt nagy egyedszámban került elő. A gyepben, a cserjéken és a gyümölcsfákon számos levélbogár és ormányosbogár táplálkozik. Fényre repült egy viszonylag ritka levélbogárfaj, a sárgalábú iszalag-földibolha (Argopus ahrensii). A lágyszárúakban fejlődő cincérek – például a sávos bogáncscincér (Agapanthia cardui), a medvelapucincér (Phytoecia cylindrica) vagy a parányi fűcincér (Phytoecia pustulata) – itt gyakoribbak, mint a hegy magasabb részein, és a magyar zsályacincér (Agapanthiola leucaspis) is nagy számban található.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: A cincérfélék (Cerambycidae) a Rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család.
Magyar nevüket onnan kapták, hogy zavarás esetén cincogó-ciripelő hangot hallatnak.
A cincérféléknek körülbelül 25 000 faja ismert; fajaik minden kontinensen előfordulnak, Antarktika kivételével. Különösen sok fajuk él a trópusokon. Közép- és Észak-Európában 250, a Brit-szigeteken pedig 60 faj él. Sok faj kifejezetten ritkának számít. Számos cincérfajt Európában törvények védenek. A trópusokon élő fajokat leginkább élőhelyük zsugorodása veszélyezteti. A cincérfélék családjába 216 magyarországi faj tartozik. A
Rovarászok körében a cincérek igen népszerűek, ezért hazai fajaik életmódját is viszonylag jól ismerjük.
E rovarok hossza Európában legfeljebb 60 milliméter, a trópusokon nagyobb. A cincérek teste hosszúkás és enyhén lapított, de vannak zömök vagy hengeres
alkatú fajok is. Élénk mozgású bogarak. Sok faj élénk színekben pompázik, és változatos minták díszítik őket, míg más fajok egyszerű színezetűek. A nagyon
színes fajok teste mérget vagy keserű ízű anyagokat tartalmaz. Mintázatuk néha aposzematikus, vagyis veszélyes vagy kellemetlen ízű rovarokat, például redősszárnyú darazsakat (Vespidae) vagy hajnalbogárféléket (Lycidae) utánoznak (mimikri). Más fajok mintázata a környezetükre (például
zuzmós fakéregre vagy madárürülékre) hasonlít (álcázás).
A cincérfélék Szárnyfedője általában betakarja a hátulsó pár szárnyat, de néha megrövidült; az ilyen fajok fürkészdarazsakra hasonlítanak. Egyes cincérfélék egyáltalán nem tudnak repülni. Lábfejükön két-két karom van. Rágó Szájszervük erős, a bogarak képesek megrágni a kemény
fát.
A csáp 11 ízből áll, és rendszerint hosszabb, mint az állat teste; a hímek csápja hosszabb, mint a nőstényeké. A bogár a csápjával tapogat, és a környezet illatanyagait is érzékeli. A cincérfélék csápjukat előretartva vagy oldalra hajlítva viselik; számos faj arra is felhasználja, hogy hanyatt esve, segítségével ismét
talpra álljon. Mindkét nem tud ciripelni, amit ki is próbálhatunk, ha egy cincért ujjaink közé veszünk: előtorát a mellközép hátán elhelyezkedő reszelőlapon előre-hátra mozgatva, cirpelő hangot ad. Más fajok – a csőszcincérformák (Prioninae) tagjai – a hátulsó lábukat dörzsölik a szárnyfedő szegélyéhez.
A cincérfajok nagy többségének lárvái élő vagy holt faanyagot esznek ( Szaproxilofágia ); a kifejlett rovarok fák kifolyó nedvével, Virágporral és nektárral táplálkoznak. Nagy számban akadnak azonban lágyszárúak gyökerében vagy szárában fejlődő fajok is; a gyalogcincérek lárvái pedig a talajban pázsitfűfélék gyökereit fogyasztják.
A cincérfélék fajtól függően 150-300 petét, egyesével vagy csomókban raknak le. A lárvák fejlődésének időtartama fajonként és területenként eltérő. A kifejlett bogarak (imágók) viszonylag rövid életűek.
Rendszerezés.
A családba az alábbi alcsaládok tartoznak:
• Anoplodermatinae
1 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Lótetűcincér
(Hypocephalus armatus)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Apatophyseinae
• Hőscincérformák
(Cerambycinae)
7 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Bársonyos darázscincér
(Plagionotus arcuatus)
• Harlekincincér
(Acrocinus longimanus)
• Havasi cincér
(Rosalia alpina)
• Juhar-díszcincér
(Anaglyptus mysticus)
• Kis hőscincér
(Cerambyx scopolii)
• Nagy hőscincér
(Cerambyx cerdo)
• Pézsmacincér
(Aromia moschata)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Disteniinae
• Dorcasominae
• Takácscincérformák
(Lamiinae)
6 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Nagy daliáscincér
(Acanthocinus aedilis) - a hímek csápja a testüknél 4-5-ször hosszabb
• Gyászcincér
(Morimus funereus)
• Pusztai gyalogcincér
(Carinatodorcadion fulvum cervae)
• Szemfoltos cincér
(Mesosa curculionoides)
• Tetraopes femoratus
• Batocera wallacei
lista vége, 1. beágyazási szint
• Fürkészcincérformák
(Necydalinae)
1 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Nagy fürkészcincér
(Necydalis major)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Oxypeltinae
• Parandrinae
• Philinae
• Csőszcincérformák
(Prioninae)
5 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Ácscincér
(Ergates faber)
• Csőszcincér
(Prionus coriarius)
• Óriáscincér
(Titanus giganteus) - csápok nélkül 15 centiméter hosszú, lárvája 25 centiméter
• Diófacincér
(Megopis scabricornis)
• Kecskecincér
(Tragosoma depsarium)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Félcincérformák
(Spondylidinae)
2 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Erdei félcincér
(Spondylis buprestoides)
• Romboló fenyőcincér
(Tetropium castaneum)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Virágcincérformák
(Lepturinae)
3 elemű, 1. beágyazási szintű lista
• Cser-tövisescincér
(Rhagium mordax)
• Változékony virágcincér
(Pachytodes cerambyciformis)
• Nyurga virágcincér
(Strangalia attenuata)
lista vége, 1. beágyazási szint
• Vesperinae
lista vége
Magyarországon előforduló fajok:
• Cser-tövisescincér
(Rhagium mordax)
• Fenyves-tövisescincér
(Rhagium inquisitor)
• Tölgyes-tövisescincér
(Rhagium sycophanta)
• Feketevégű karcsúcincér
(Stenurella melanura)
• Havasi cincér
(Rosalia alpina)
• Pézsmacincér
(Aromia moschata)
• Bársonyos darázscincér
(Plagionotus arcuatus)
• Sárgafarú darázscincér
(Plagionotus detritus)
• Szemfoltos cincér
(Mesosa curculionoides)
• Változékony virágcincér
(Pachytodes cerambyciformis)
• Juhar-díszcincér
(Anaglyptus mysticus)
• Nagy hőscincér
(Cerambyx cerdo)
• Csőszcincér
(Prionus coriarius) (Linnaeus, 1758)
• Ácscincér
(Ergates faber)
• Diófacincér
(Megopis scabricornis)
• Barna gyalogcincér
(Dorcadion fulvum)
• Pusztai gyalogcincér
(Dorcadion fulvum cervae)
• Tűzpiros facincér
(Pyrrhidium sanguineum)
• Tarka cincér
(Aegomorphus clavipes)
Zene: Sör és fű (SÉF).