FÖLDI(CINCÉR) - állat (családnév)
(Fotó: kétsávos földicincér)
Gyalogcincérek – Dorcadion és Neodorcadion fajok.
Mint nevük is mutatja, repülni nem tudnak, hártyás szárnyaik csökevényesek. Álcáik a talajban fejlődnek a fűgyökerek között, a nemzők a talajon mászkálnak. Elterjedésük – éppen azért, mert nem tudnak repülni – kis területekre korlátozódik. A gyalogcincérek legnagyobb faji gazdagságban a mediterráneumban, illetve sztyepp területeken, (pl. Kisázsiában), meleg élőhelyeken találhatók. Magyarországon 6 Dorcadion és 1 Neodorcadion fajt mutattak ki (Kaszab 1971). Testük zömök, szárnyfedőik megnyúlt tojásdadok. Csápjaik rövidek, vastagok. Az előtor oldalán egy-egy hegyes fog. Lábaik erősek. Nagyságuk 15–20 mm. Említésre méltó fajok:
Magyar név: kétsávos földicincér
Latin név: Neodorcadion bilineatum
Tágabb kategória, magyar: Ízeltlábúak (törzs)
Tágabb kategória, latin: Arthropoda (phylum)
Szűkebb kategória, magyar: Bogarak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Coleoptera (ordo)
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 5 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 2012
Rendelet melléklete: 2. melléklet
Alföldi pusztagyepeinkben főleg ernyősvirágzatú növényeken gyakran láthatók a fémes zöldes-kékes színű torzcsápú-bogarak (Cerocoma spp.), amelyek csápízei szabálytalan alakúak, és tölcsérszerűen illeszkednek egymásba. Nemcsak a pusztagyepekben, hanem sokszor kultúrterületeken is tömeges a fekete színű, vörösbarna halántékú hollóbogár (Epicauta rufidorsum).
Alföldi pusztagyepeinkre nagyon jellemzőek azok a cincérek, amelyek lárvái fűfélék gyökérzetét fogyasztják. Szárnyfedőik összenőttek, szárnyaik csökevényesek, ezért is hívják őket gyalogcincéreknek (Dorcadion spp.) Legnagyobb és legközönségesebb az alföldi és dombsági kötött talajú területeken, száraz gyepekben
mindenfelé elterjedt fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops). Valamivel ritkábbak a kétsávos és a nyolcsávos gyalogcincér (D. pedestre, D. scopolii).
Szintén nagyon elterjedt a vörösbarna színű barna gyalogcincér (D. fulvum), míg a kétsávos földicincér (Neodorcadion bilineatm) csak az Alföld déli részeinek füves pusztáin honos.
Pusztai gyepeinkben sokféle olyan cincér is él, amelynek lárvája lágy szárú növényekben fejlődik. Ezek többnyire tápnövény-specialisták, és igen erősen helyhezkötött életmódúak. Ernyős virágzatú növényekben fejlődik pl. a murokcincér és a sávosnyakú cincér (Phytoecia cylindrica, Ph. icterica), fészkes
virágzatúakban, főleg ürömben a margarétacincér és az ürömcincér (Ph. pustlata, Ph. nigricornis), kígyósziszben a kék kígyószisz-cincér (Ph.coerulescens).
Főleg bogáncsokban fejlődnek az Agapanthia-fajok, kutyatejben a pirosfejű kutyatejcincér (Oberea erythrocephala). Az üdébb löszpusztagyepekben gyakori,
magas termetű imola (Centaurea)-fajokon gyakran táplálkozik a bíborcincér (Purpuricenus budensis), több jellegzetes virágbogárfélével (pl. magyar virágbogár – Potosia hungarica, bogáncsvirágbogár – P. fieberi) együtt.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Földi István.
Zene: -