FÖCSKE – állat (családnév)



kecskefejő
(Fotó: kecskefejő)




kecskefejő J. lappantyú.

• Régi madárnév, már 1585-ben szótározta Calepinus: ketske feioe, majd1590-ben keczke szopo madar (SzikszF.), később 1604: MA., 1643: Com:Jan. 1643, 1702:
Miskolczi, 1801: Földi, 1898: Chernel.

A kecskefejő ’Caprimulgus europaeus’ lappangó életformája, alkonyati előbújása miatt keletkezett az a mese, amelynek révén nevét is kapta. Eszerint éjszakának idején megfeji a kecskéket. Népnyelvi neve is álmosmadár,álomfilkó, tehénfejő, kecskeszopó,bagolyföcske és éjji föcske.

A görögben és a latinban is megvolt egy hiedelem, amelynek köszönhetően a madár ezt a nevet kapta; vö. gör. αιγούήλας, lat. caprimulgus ’kecskefejő’, számos mai nyelvben – elsősorban a latinból való tudatos fordítás eredményeképpen – ugyanígy jelölik a madarat: fr. tette-chévre, ol. succiacapre (KissMad.), ang. goat-milker, ném. Ziegenmelker, holl. geitenmelker, or. kozodoj poluno nik (’éjféli kecske’)(Nyr. 1898). A régi hiedelem tehát megtette a magáét a névadásban.

1799-ben írta Fábián: „Arisztotelész azt költötte a madárról, hogy éjjel behatol az akolba és megfeji a kecskéket.” Nyomában Plinius közli a lat. caprimulgus
terminust. Naturalis historiae libri című hatalmas művében szintén említi az ismert hiedelmet, nálunk 1702-ben Miskolczi ennek megfelelően írja: „A ketske-fejoe madár az ö neveztit vötte az ö tolvaj tselekedetitöl, hogy alattomban a ketskéket megszopja.” Jóval később kiváló természettudósaink közül Chernel István (1898) már a madár ártatlanságát hangsúlyozza, és az antik eredetű hiedelmet mesének nevezi. Herman Ottó pedig azzal igazítja ki az ókori s makacsul továbbélő téves névadást, hogy az akol és környéke rovarokban gazdag, ezért a madár ott keresi táplálékát.

♦ A kecskefejőfélék ’Caprimulgidae’ lapos, vastag fejű, nagy szemű, hosszú hegyes szárnyú, meglehetősen hosszú farkú, igen laza, puha tollazatú, kis csőrű
madarak, amelyek éjjeli életmódot folytatnak. Majdnem egész Európában előfordulnak a költés idejében. Napközben ritkán kerülnek szem elé, mert a földön vagy valamely vastagabb faágon szunyókálnak.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -