A Flóra latin mitológiai eredetű női név, a virág és a tavasz római istennőjének a neve. Jelentése: virág.
Névnapok: július 29, november 24.
Gyakoriság: a 2000-es években a százas listán 26-50. helyek között szerepelt.
Botanikában a flóra (többesszámban: flórák vagy florae) fogalomnak két jelentése van. A flóra általános értelemben egy terület (például a Kárpát-medence vagy Magyarország) vagy egy időszak (például a Kréta időszak)
teljes, elsősorban őshonos növényzete. A flóra alapegysége a faj: egy-egy terület flóráján az ott élő fajok (esetleg faj alatti rendszertani egységek) együttesét értjük.
A flóra második jelentése könyv vagy egyéb mű ami egy adott területen vagy időszakban élő növényfaj leírását tartalmazza, lehetővé téve az azonosítást. Néhány klasszikus és modern flóra az alábbiakban kerül felsorolásra.
A flóra szó a Virágok római istennője Flora nevéből ered. A kifejezés párja az állatvilágban a fauna. A flórát a faunát és az élet más formáit, például a gombákat együttesen biótának nevezik.
A flóra értelemszerűen függ az adott terület környezeti viszonyaitól és azok kialakulásától, egyebek közt a környező területek hatásától (migráció, izoláció).
A növényzet ökológiailag vagy növénytársulástanilag
körülhatárolható egysége a vegetáció (mint például a homoksivatagok
vegetációja).
A növénytakaró a flóra összetétele alapján földrajzi egységekre tagolható; ezzel a növényföldrajz foglalkozik. Az egyes egységek határait az endemikus flóra részaránya és a jellegzetes fajok, nemzetségek, családok elterjedése alapján vonjuk meg. Különösen fontos a flóraválasztók (a területhatárok sűrűsödési pontjainak) szerepe: ilyen például a Magyar Középhegység
vonulatában a Dunakanyar, amin 145 faj nem lép át. A hat (ha az indo-maláj egységet külön birodalomnak tekintjük: hét) globális egységet flórabirodalomnak nevezzük. Ezek határait a növénycsaládok határai alapján jelöljük ki. A kisebb egységek (flóraterület, -tartomány, -vidék és -járás) elhatárolásához a nemzetségek, fajok elterjedését használjuk.
A növényzet fajösszetételét meghatározó tényezők és vizsgálatuk módszerei:
Egy terület növényzetének fajösszetétele függ:
1. a jelen,
2. a múlt
környezeti tényezőitől.
A múlt máig élő hatásait vizsgálva két kérdésre kell összpontosítanunk:
• Milyen fajok maradhattak meg a múltból? (Ezek a reliktum fajok.)
• Milyen fajok fejlődhettek ki a múltból? (Ezek az endemikus fajok.)
Általános tendencia, hogy minél régebbi egy hatás, annál kevésbé szembeötlő.
A növénytakaró lassú változása a szekuláris szukcesszió. Ez szorosan összefügg az éghajlat változásával, ezért sosem ismétlődhet meg (az éghajlat és vele a flóra nem változhat kétszer ugyanúgy). Az egykori vegetáció rekonstruálásához leginkább a mikrofosszíliákat (polleneket, spórákat)
használják. Az egykori növényzetről akkor kaphatjuk a legpontosabb képet, ha ezek analitikai és statisztikai (minőségi és mennyiségi) vizsgálatait a korszerű rétegtani korazonosító módszerekkel egészítjük ki. A nagyobb lápokban és tavakban mélyített fúrásokból vett minták vizsgálata lehetővé teszi az egykori fás növényzet viszonylag pontos megismerését. Fontos közvetett bizonyítékokkal szolgál a jelenkori vegetáció vertikális és horizontális övezetességének megismerése.
Flóra osztályozások:
A növények csoportosíthatók terület, időszak, speciális környezet vagy éghajlat alapján. A területek földrajzilag elkülönülő élőhelyek, például hegyek
vagy síkságok. A flóra jelentheti egy történelmi korszak növényvilágát. Például a fosszilis flórát. Végül a flórák elkülöníthetők a különleges környezetek
alapján:
• Őshonos flóra. A terület természetes vagy őshonos flórája.
• Mezőgazdasági és kerti flóra. Emberek által termesztett növények.
• Gyom flóra. A hagyomány szerint a nem kívántnak tartott növények tartoznak ebbe a csoportba, melyeket igyekeznek ellenőrzés alatt tartani vagy elpusztítani.
Manapság a rendeltetést ritkábban használják a növényvilág osztályozására, mivel három különböző típusú növény tartozik ide: gyomnövény fajok, megszálló fajok (melyek lehetnek gyomok is), valamint őshonos és betelepített nem gyomnövény fajok, melyek mezőgazdasági szempontból nem kívántak. Sok korábban gyomnak tekintett őshonos növény úgy tűnik hasznos vagy legalábbis szükséges a különböző ökoszisztémák számára.
A bakteriális szervezeteket néha a flóra részének tekintik és a bakteriális flóra, illetve a növényi flóra elnevezéseket használják a megkülönböztetésükre.
Egyezményes flórák:
Hagyományosan a flórák könyvek formájában kerülnek kiadásra, de manapság CD-ROM -on vagy weblapon is megjelenhetnek. A flóra által beborított terület meghatározható földrajzilag vagy politikailag. A flórák hatékony használata rendszerint valamennyi botanikai szaktudást igényel.
Egy flóra gyakran diagnosztikus kulcsokat tartalmaz. Ezek gyakran azonosító kulcsok avagy határozókulcsok, melyekhez a felhasználónak többször meg kell
vizsgálnia a növényt és el kell döntenie, hogy a növény a flórában megadott két jellemző közül melyikkel rendelkezik.
