FENYVES(BOGYÓ) – növény (családnév)
(Fotó: áfonya)
áfonya J: hegyvidéki erdőkben tenyésző örökzöld levelű kis cserje, illetve ennek bogyója; Vaccinium. kokojsza J: (fekete) áfonya.
Szerepel a korai források sorában: Pápai Páriz Ferenc (1708: afonnya, afonya) és Baróti Szabó Dávid (1792) szótárában, Benkő Józsefnél (1781), Márton Józsefnél (1800), a Magyar Fűvész Könyvben (1807: MFűvK.), Kresznerics Ferencnél (1831) és Kassai Józsefnél (1833), továbbá a CzF. (1862) és a Ballagi-féle szótárban (1867). A nyelvjárásokban a következő alakokban fordul elő az ÚMTsz. szerint: áfinya (Magyarókereke), háfina (Felsővisó).
Ez a növénynevünk a román áfină, afin ’ua.’ szó átvétele, mely a ruménba is átkerült: jafyna, afena. Összefügg a szlovák N. hafera, hafira, lengyel N. afyna, ukrán N. afina ’áfonya’ jelentésű nevekkel. A magyar köznyelvbe az erdélyi nyelvjárásokból került, a növény termőhelye is főként a havasok vidéke Erdélyben. Székelyföldi neve, a kokojza (kakojza, kukujza)már 1816-ban olvasható Gyarmathi Sámuel szótárában, és közli az 1838-ban megjelent tájszótár (Tsz.), majd 1893-ban Szinnyei József tájszótára (MTsz.) is. A vörös áfonya bolgár kokazje, kokaz, román cocazănevének átvétele. A magashegyi (és a magyar nyelvterületnek a mai Magyarország határai közé eső részén csak a Kőszegi-hegységben élő) Vaccinium myrtillus, a fekete áfonya népi neve ritkábban a kokojza, viszont a jelenlegi magyar országhatárokon belül egyáltalán nem élő Vaccinium vitis-idaea, a vörös vagy piros áfonya neve gyakrabban a kokojza a székelyeknél. Régebben hívták a Pallas lexikon szerint fenyvesbogyónak, a népnyelvben használatos még a mohabogyó és havasi meggy, havasi eper, valamint az idegen nyelvekből átvett pozseborek, áfinya és borovnyica neve.
Tudományos nemzetségneve, a Vaccinium Linné óta érvényes, mégpedig auhinnak az 1650-ben megjelent Historia plantarum universalis című művében olvasható régi leírása alapján: „Oxycoccus sive Vaccinia palustris”. A latin Vaccinium nemzetségnév egyébként Vergilius szóalkotása a latin vacca ’tehén’ szóból.
A myrtillus faji név [és a növény olasz mirtillo neve (ME.)] a latin myrtus, illetve olasz mirto növénynév kicsinyítő képzős alakja.
A hangafélék családjának egyik nagy nemzetsége mintegy százötven fajjal. Számos faj gyümölcse fogyasztható. A vörös áfonya örökzöld cserje. A piros bogyójú lápi növény, a tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) nálunk ritkán, de előforduló, jégkori maradványfaj. A mai magyar országterületen csak a jégkorszak óta itt fennmaradt tőzeglápokban – tehát a közönséges lápoktól egészen eltérő vizes élőhelyeken – él. Nyugat-Európa országaiban a nagybogyójú fürtös áfonya fajtáit nagyobb mennyiségben termesztik, gyümölcséből savanykásan édes kompótot és lekvárt, bort, likőrt készítenek. A gasztronómiában elsősorban vadhúsok fontos ízesítőszere a kellemes ízű, savanykás áfonyalekvár.
Erdélyben nyáron kézzel, illetve áfonyafésűvelvagy kokojzaszedővelszedik, kosárban, vederben vagy kéregkászuban (vö. a fenyő szócikkben foglaltakkal) szállítják.
Nemcsak gyümölcsét, hanem levelét és szárát (kokojzakóró) is felhasználják.
A fekete áfonya vasat, növényi savakat és tápsót tartalmaz. Összehúzó és erjedést akadályozó hatású. Az áfonyalevél a cukorbaj értékes gyógyszere. A szárított gyümölcs lázcsökkentő, hasmenés, vérhas és belső vérzés esetén ajánlható. Torokgyulladás, fekélyes szájpenész és fogínygyulladás kezelésére a bogyók főzetét használják.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Komáromi János - Zúg a fenyves
Zene: Fenyves Lóránd.