FENYŐ(CINCÉR) – állat (családnév)
(Fotó: komor fenyőcincér)
Család: CINCÉREK – Cerambycidae
A bogarak, sőt az egész rovarvilág látványos, nagyon dekoratív képviselői. Legtöbb fajuk a fás növényekhez kötődik és ennek megfelelően tipikus erdei rovarok. A cincérek többnyire karcsú testű, hosszú csápú, élénk mozgású bogarak. Fejük rézsutosan előre áll (Prioninae és Cerambycinae alcsaládok), vagy függőlegesen lefelé irányul (Lamiinae alcsalád). Csápjaik hosszúak, nagyon gyakran a test hosszát is meghaladó méretűek, fonál alakúak, 11–12 ízűek, ritkán fűrészesek vagy fogasak. Petéiket tojókészülék segítségével a fák kérgére, kéreghasadékokba rakják. A legtöbb cincérálca xilofág, a fás növények kérge alatt él a fában. Tápnövényeikhez általában nem ragaszkodnak, sok fajuk polifág. Ugyanazon az élőhelyen a legkülönbözőbb növényfajok szolgálhatnak táplálékul. Álcáik háti-hasi irányban lapítottak, csontszínűek. Lábaik vagy nincsenek, vagy a 3 pár tori láb erősen csökevényes. Bábjaik szabad bábok A kibújási nyílás ovális, sok esetben a kifejlett álca készíti el a nemző számára. A legtöbb cincérfaj ciripelő hangot képes adni – innen a család magyar elnevezése. Az egész világon elterjedtek, közel 2000 fajuk ismert. Faunaterületünkön 257 faj fordul elő (Kaszab 1971).
Komor fenyőcincér – Asemum striatumLinné
Leírás: Egészen fekete, alul fénylő, felül fénytelen. Nyakpajzsán egy rövid középbarázda van. Szárnyfedői olykor barnák, 2–4 bordával. 10–18 mm nagyságú.
Elterjedés, életmód: Európától Japánig előfordul. Magyarországon mindenütt gyakori. A bogár április végétől augusztusig repül. Álcája főleg erdeifenyő, ritkábban a luc száraz törzseiben fejlődik. Kifejlődése 2–3 évig tart, ezért gyakran a már beépített, vagy feldolgozott fából repül ki.
Romboló fenyőcincér
Tetropium castaneum Linné
Syn: Tetropium luridumGyllenhal
Leirás: A nyakpajzs fénylő, finoman és szórványosan pontozott. Alapszíne fekete, erősen változó színű. Feje, szárnyfedője barna, csápja, lábai és a nyakpajzs szögletei vörössárgák. A szárnyfedők finom szőrökkel nagyon sűrűn fedettek. A combok feltűnő módon megvastagodottak. Nagysága 9–18 mm.
Elterjedés, életmód: Európában előfordul. Magyarországon a hegyvidék fenyveseiben elterjedt, de ritka. Fő gazdanövénye a lucfenyő. Az imágó április végétől júliusig repül. A kéreg alatt rágó álca élettanilag és műszakilag is okozhat károkat. A szijácsban szabálytalan, különböző szélességű járatokat rág. A gesztbe nem nagyon hatol be, de bábozódáshoz 2–4 cm hosszú, horogalakú járatot rág a farészben. Peteprodukció: átlagosan 80 db. Tömegszaporodásra hajlamos, 1–2 éves fejlődésű faj. Általában a nem megfelelő termőhelyre telepített, betegeskedő állományokban lép fel. Hozzá hasonló faj még a T. fuscumFabricius, és a T. GabrieliWeise. Ez utóbbi fajból a Mátra hegységből származó vörösfenyőből nevelve jött elő több példány is.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Fenyő István (irodalomtörténész).
Zene: Fenyő Miklós.