Felhők alatt azokat a diszperz rendszereket értjük, amelyek a Fény útjában jól látható akadályt képeznek akkor, ha a vízcseppek vagy jégkristályok elegendő koncentrációban vannak jelen a légkörben. Amennyiben a Levegő hőmérséklete
eléri a harmatpontot, megindul a levegőben lévő vízgőz kicsapódása (kondenzáció). Ehhez feláramlás, vízgőz, füst, kondenzációs, illetve jégképző magvak szükségesek.
Képződése:
A felhő a levegőbe felszálló vízpárából kialakult, a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza, amelyből csapadék, eső, vagy jégeső keletkezhet. A talaj közelében lévő formája a köd.
A feláramlásnak négy oka lehet:
1. a talaj felmelegedése,
2. orográfiai (amikor a vízszintes légáramlást a domborzat emelkedésre kényszeríti),
3. a felszíni légtömegek összeáramlása (konvergencia),
4. időjárási frontok
Osztályozása:
Felhők osztályozása magasságuk és kiterjedésük alapján.
A felhőfajták osztályozását legelőször Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós publikálta 1802-ben a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában 5 alaptípust különböztetett meg, majd ezt 12-re bővítette. Még
ebben az évben egy angol műkedvelő meteorológus, aki a felhőfajták nevét is kigondolta, 7 alaptípus szerint osztályozott. Münchenben az 1891-es nemzetközi
meteorológiai konferencián létrehoztak egy bizottságot, melynek feladata egy felhőatlasz elkészítése volt. Az első atlaszt 1896-ban adták ki.
Jelenleg a meteorológia 10 fő felhőtípust, felhőfajt különböztet meg, aszerint, hogy milyen magas a felhő alapja, vertikális kiterjedése és alakja. Ezen kívül sok speciális felhőt ismerünk (például: kondenzcsíkok, éjszakai világító felhők). A felhők tipizálásánál tehát vizsgálják a felhők méretét, alakját, szerkezetét, textúráját, fényhatását, színét, a felhőalap magasságát.
Forma szerinti megkülönböztetésük: forma szerint 14 felhőtípust ismerünk.
Anyaguk szerinti osztályozás.
Anyaguk szerint megkülönböztetünk:
vízfelhőket,
jégfelhőket,
vegyes halmazállapotú felhőket
A vízfelhők sűrűek és sötétek, jellemző sajátosságuk a bennük lévő vízcseppek nagysága és az adott térfogatban lévő száma. A cseppek sugara 0,005-0,05 mm
között változhat, számuk köbcentiméterenként száztól több ezerig terjed.
A jégfelhők ritkás, finom szerkezetű, világos képződmények, a napfényt alig tompítják. A bennük lévő jégkristályok jóval nagyobbak, mint a vízfelhőben
lévő cseppek, számuk köbcentiméterenként mindössze egy.
A vegyes halmazállapotú felhőkben vízcseppek, túlhűlt cseppek, jégkristályok és amorf jég található. A vegyes halmazállapotú felhők mindig sötétek, sűrűek,
a cseppek és a kristályok száma a fejlődési fázistól függ.
Magasság szerinti osztályozás:
Magasság tekintetében az alábbi négy csoportra osztják a felhőket (zárójelben a mérsékelt övi átlagos előfordulási magasságuk olvasható):
Magas szintű felhők (6–13 km)
Közepes szintű felhők (2–6 km)
Alacsony szintű felhők (talajfelszín és 2 km között)
Függőleges felépítésű felhők, amelyeknek alapja 2 km alatti, teteje pedig 10–12 km-en is lehet.
A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van. A magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek általában jégkristályokból és túlhűlt vízcseppekből, az alacsony szintűek döntően vízcseppekből állnak.
Az éjszakai világító felhők (vagy poláris mezoszférikus felhők) a legnagyobb magasságban megfigyelt felhők, amelyek a Mezoszférában helyezkednek el 76 és 85 kilométeres magasságban.
Alak szerinti osztályozás:
A felhők alakja az őket létrehozó fizikai folyamatoktól függ. A lassú lehűlés rétegfelhőket eredményez, a gyors felszálló mozgás gomolyfelhőket hoz létre.
Három fő felhőformát különböztetünk meg:
a réteges jellegű felhők vízszintes kiterjedése a függőleges kiterjedéshez képest nagy
a gomolyos jellegű felhők függőleges kiterjedése a vízszinteshez képest nagy
a vastag rétegek kiterjedése mindkét irányban nagy
Típusai:
A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők összesített rendszerezését. Az egyes felhőfajták képeit a Nemzetközi Felhőatlasz tartalmazza. A felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy
adott felhő nem tartozhat egyszerre több fajhoz.
Elnevezésük:
A felhők elnevezését és osztályozását elsőként Luke Howard angol kémikus alkotta meg az 1850-es években. A jelenleg használt kifejezések Abercromby & Hildebrandsson nevéhez fűződnek. Az alosztályok (genus) a Linnean
rendszer szerint vannak megalkotva. A neveket a latin nyelvből vették át, miszerint:
cirrus, jelentése: hajtincs
stratus, jelentése: réteges
cumulus, jelentése: domb
nimbus, jelentése: eső
A "cirr" előtag mindig a magas, az "alto" pedig mindig a közepes szintre utal.
Pehelyfelhő: magas, 5-15 km magasságban képződik, fehér, finom rostokból, jégkristályokból áll.
Bárányfelhő: magas, Szabályos elrendezésű, önárnyék nélküli, különálló vagy egybeolvadó fodorszerű gomolyagok.
Fátyolfelhő: magas, Rostos, fonalas vagy sima szerkezetű áttetsző, fehéres ködfátyol.
Párnafelhő: középmagas Fehér vagy szürke, önárnyékkal rendelkező gomolyfelhő, párnafelhő.
Lepelfelhő: középmagas Csíkos, rostos, sima rétegű, szürkés, kékes felhőlepel, mely az egész égboltot beterítheti.
gomolyos rétegfelhő, alacsony.
Rétegfelhő, alacsony.
Gomolyfelhő, alacsony.
Esőrétegfelhő, több szintet átfog.
Zivatarfelhő, több szintet átfog.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:
Irodalom: szólások, közmondások:
Tarka, mint a bárányfelhő; változatos, illetve sok apró részből áll.
Buta, mint a sötét felhő; nagyon ostoba.
Morog, mint a rossz felhő; örökké zsörtölődik, morog.
A felhőkön horgász; megvalósíthatatlan terveket sző.
Felhőből nem merhetsz vizet, mert messze van; ne ábrándozz, hanem az adódó lehetőségeket használd ki!
Ki a felhőket nézi, a munkát nem végzi; nem sokat ér annak a munkája, aki úgy dolgozik, hogy közben ábrándozik.
Nem minden felhőből lesz eső; nem minden lehetőség valósul meg.
Sokszor egy kis felhő nagy esőt vet; az is fontossá válhat, ami kezdetben jelentéktelennek látszott.
Sötét felhőnek bélése is van; sötét felhőből jég szokott esni.
