A Farkas régi magyar férfinév.
Névnapok: augusztus 23, szeptember 1, október 31.
Gyakoriság: nem gyakori.
A szürke farkas vagy csak egyszerűen farkas (Canis lupus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.
A kutya (Canis lupus familiaris) és a dingó (Canis lupus dingo) is ennek alfaja, bár önálló fajként is említik ezeket.
Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a Prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus). Emellett az aranysakál népies elnevezése, a nádi farkas a szürke farkassal való közeli rokonságára és összetéveszthetőségére utal.
Előfordulása:
Holarktikus faj; (az ember után) a legnagyobb területen elterjedt Emlősök egyike. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn, így például Észak-Afrika szavanna övezetéből az ember teljesen kiszorította. Kihalt Japánban is; az Arab-félszigeten erősen veszélyeztetett, szinte el is tűnt. Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen (az ember kivételével) a farkas a különböző biomokhoz leginkább alkalmazkodott emlős: a Félsivatagtól a tundrán át a trópusi esőerdőig mindenhol képes megélni. Jelenleg a legtöbb élőhelyén védett.
Európában csak szigetszerű populációi élnek: Skandináviában, Kelet-Európában, Olaszországban, az Ibériai-félszigeten és a Kárpátokban.
Szerencsére ma már Magyarországon is védett, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. Hazánkban az I. világháború után pusztult ki és az 1980-as években jelent meg újra; Szlovákia, és Horvátország felől is elkezdett visszatelepülni.
Magyarországon az Aggteleki Nemzeti Parkban, és a Bükki Nemzeti Parkban tudunk állandó jelenlétükről, de alkalmanként megtalálható a Zempléni-hegységben, a Mátrában és a Gemencben is. Elkóborolt egyedeket többször megfigyeltek a Kiskunsági Nemzeti Parkban is. Hazánkban a kutatók szerint kb. 15 példány élhet.
1991-ben a Balaton-felvidéken ejtettek el egy példányt, és kitömött bundáját az Afrika Múzeumban állították ki Balatonedericsen. Magyarországon 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett faj.
Alfajai:
Alfajainak számát máig vitatják; a változatok megkülönböztetésében különösen az amerikai kutatók jeleskednek. A vélt és valós alfajok:
• közönséges farkas
vagy európai farkas (Canis lupus lupus) Linnaeus, 1758
• tundrafarkas
(Canis lupus albus) Kerr, 1792
• kenai-félszigeti farkas
(Canis lupus alces) Goldman, 1941 – kihalt
• arab farkas
(Canis lupus arabs) Pocock, 1934
• sarki farkas
(Canis lupus arctos) Pocock, 1935
• mexikói farkas
(Canis lupus baileyi) Nelson & Goldman, 1929 – vadon kihalt, visszatelepítése folyik
• új-foundlandi farkas
(Canis lupus beothucus) G. M. Allen & Barbour, 1937 – kihalt
• banks-szigeti farkas
(Canis lupus bernardi) Anderson, 1943
• sztyeppei farkas
(Canis lupus campestris) Dwigubski, 1804
• Canis lupus chanco
J. E. Gray, 1863
• brit columbiai farkas
(Canis lupus columbianus) Goldman, 1941
• orosz farkas
(Canis lupus communis) - azonos a közönséges farkassal
• vancouver-szigeti farkas
(Canis lupus crassodon) Hall, 1932
• kaszpi farkas
(Canis lupus cubanensis) - azonos a sztyeppei farkassal
• spanyol farkas
(Canis lupus deitanus) - nagy valószínűséggel azonos az ibériai farkassal
• tibeti farkas
(Canis lupus filchneri) Wozencraft, 2005 [2020. óta külön faj]
• cascade-hegységi farkas
(Canis lupus fuscus) Richardson, 1839
• manitoba farkas
(Canis lupus griseoalbus) Baird, 1858
• japán farkas
(Canis lupus hattai) Kishida, 1931 – kihalt
• hondo japán farkas
(Canis lupus hodophilax) Temminck, 1839 – kihalt 1905-ben
• hudson-öböli farkas
(Canis lupus hudsonicus) Goldman, 1941
• észak-sziklás-hegységi farkas
(Canis lupus irremotus) Goldman, 1937
• olasz farkas
(Canis lupus italicus) Altobello, 1921 - egyes rendszerező szerint azonos a közönséges farkassal
• labradori farkas
(Canis lupus labradorius) Goldman, 1937
• alexander-szigeti farkas
(Canis lupus ligoni) Goldman, 1937
• keleti erdei farkas
(Canis lupus lycaon) Schreber, 1775
• Mackenzie tundrafarkas
(Canis lupus mackenzii) Anderson, 1943
• Baffin-szigeti tundrafarkas
(Canis lupus manningi) Anderson, 1943
• mogollon-hegyi farkas
(Canis lupus mogollonensis) Goldman, 1937 – kihalt
• texasi szürke farkas
(Canis lupus monstrabilis) Goldman, 1937 – kihalt
• buffalo farkas
(Canis lupus nubilus) Say, 1823
• mackenzie-völgyi farkas
(Canis lupus occidentalis) Richardson, 1829
• grönlandi farkas
(Canis lupus orion) Pocock, 1935 – valószínűleg kihalt
• indiai farkas
(Canis lupus pallipes) Sykes, 1831
• belső-alaszkai farkas
(Canis lupus pambasileus) Elliot, 1905
• ibériai farkas
(Canis lupus signatus) Cabrera, 1907
• alaszkai fehér farkas
(Canis lupus tundrarum) Miller, 1912
• dél-sziklás-hegységi farkas
(Canis lupus youngi) Goldman, 1937 – kihalt
• kutya
(Canis lupus familiaris) Linnaeus, 1758
• dingó
(Canis lupus dingo) Meyer, 1793
Megjelenése: A nőstények testtömege 12–55 kg (átlagosan mintegy 40 kg), a Hímeké 15–86 kg (átlagosan mintegy 50 kg); a legkisebbek a Közel-Keleten
élő a legnagyobbak az észak-amerikai és a kelet-európai farkasok. Testhossza 1,0–1,6 m, amihez hozzájön még a 29–50 cm-es farok.
Szőrzete élőhelyétől függően a fehértől a mélyfeketéig változik; Európában
általában szürkésbarna. Egy alomban előfordulhat akár minden színárnyalatból is kölyök.
Talpán és farka alatt a terület megjelölését segítő illatmirigyek vannak.
Izomzata, tüdeje és szíve kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövid távon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4–5 métereseket
is ugorhat. Valamivel lassabban futva (45–50 km/órával) mintegy 15–20 percig képes üldözni a prédát, de ilyen hosszú futás után legalább ennyit pihennie is kell.
Szaglása és hallása egyaránt kitűnő: ha megfelelő a szél iránya, akár 2–2,5 km-ről is megérzi a jávorszarvas szagát; szelíd farkasok 6 km-ről is válaszoltak egy ismerős ember farkasüvöltést utánzó hangjára – a valódi farkasüvöltést valószínűleg jóval messzebbről is meghallják. Látásuknak különösen a mozgást érzékelő funkciója kiváló.
A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.
Vad alfajai a Rókánál jóval nagyobb, szürke, barnásszürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (Az alfaj színe élőhelyétől függ.)
Élettartama átlag 13 év, fogságban átlag 15 év. A vadon élő farkas születéskor várható élettartama 5–6 év; a halál leggyakoribb okai a vadászat és a dominancia-harcok közben szerzett sérülések.
Életmódja:
A farkas főleg rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban él. A falka kommunikációjának elhíresült módja az úgynevezett farkasüvöltés: a farkasok kórusban „énekelnek”: A Kutya (Canis lupus familiaris) az etológiai vizsgálatok szerint döntően eltérő pszichés tulajdonságokkal rendelkezik a farkashoz képest ezért már önálló fajként (Canis familiaris) kell tekinteni:
összetartozásuk erősítése érdekében,
aktivitásuk szinkronizálását segítendő és
annak jelzésére, hogy a terület az övék.
Testbeszédében nagy szerepet kap a hosszú, bozontos farok.
A falka szervezete:
A falkák olyan önfenntartó szaporodó egységek, amelyben az egyedek együttműködve, közösen szerzik meg a táplálékot, és közösen nevelik a kölyköket – nemcsak a szülők, de a falka minden tagja, különösen a fiatalabbak. A falka létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz a szaporodási időszakban más farkasok is csatlakozhatnak – ezek később is a falka tagjai maradhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel. A falkák időnként feloszlanak, majd (átmenetileg vagy véglegesen) újraalakulhatnak, illetve más falkákkal egyesülhetnek is. A régi falka feloszlásával létrejött új falkák egymással barátságosan viselkednek.
A falka együttműködésének két, ellentétesen motiváló alapja:
az állandó rivalizálással kialakított rangsor és
az egymást régóta ismerő tagok erős, kölcsönös kötődése.
Az együttműködés megköveteli:
a fejlett szociális intelligenciát,
a jó problémamegoldó képességet és
a képlékeny, a körülményekhez alkalmazkodó viselkedést.
Ezek együttes hatására a farkas élőhelyeinek csúcsragadozója volt, amíg alul nem maradt az emberrel vívott versengésében.
A farkasra a „letelepedett” és „nomád” életmód váltogatása jellemző. Tavasszal és nyáron kis területen marad, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen
azonban hatalmas távolságokat járhat be.
Territoriális viselkedése:
Territoriális viselkedése erős, de a terület határait más szociális fajoktól – például a hiénaféléktől (Hyaenidae) – eltérően nem ellenőrzi rendszeresen, mivel ezeket a határokat a szomszédos falkák kölcsönösen elismerik. A letelepedett időszakban a falka csak napi 5–6 km-t jár be; a teljes terület bejárásához ilyenkor mintegy három hét kell – ez a felségterület a falka létszámától és az élőhely adottságaitól függően többnyire 100–300 négyzetkilométer. A területen van az elléshez használt vacok, vannak rajta gyakran használt útvonalak és találkozópontok. A domináns egyedek a napi séta közben vizelettel, ürülékkel, kaparással jelölik az útvonalakat, amiken a talp illatmirigyeinek váladéka is nyomot hagy. Általában 250 méterenként van egy-egy szagjel; a területhatár közelében, a rendszeresen használt csapásokon, az elágazások közelében ennél jóval sűrűbben.
A szagjelekből és a térkép jellegzetes pontjaiból a fejükben kognitív térképet állítanak össze, aminek segítségével képesek átvágni az útvonal kanyarjait,
ha sietnek valamiért.
Területüket hevesen védik a betolakodóktól; azokat akár meg is ölhetik. A területet körülbelül 1 km széles határzóna veszi körül; ezt a sávot a szomszéd
falkával közösen használják, és általában itt portyáznak a falkából kivert példányok is.
Táplálkozása:
Mint Más kutyafélék a farkasok is esznek növényeket, de húst és csontot is eszik. Falkában vadászva önmagánál jóval nagyobb termetű növényevőket zsákmányol (ide értve az olyan nagy patásokat, mint a Jávorszarvas és pézsmatulok ); a falkából kivert egyedek többnyire rágcsálókat és más, kisebb állatokat – egyebek közt rovarokat és rákokat.
A falka kitartóan, hosszú kilométereken át üldözi a kiszemelt vadat, majd amikor beéri, sorozatosan a farába, lágyékába és marjába marva terítik le. A
legnagyobb sikerre törekedve elsősorban az eleve hátránnyal induló: legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki, ezzel fontos szerepet töltenek be
a préda populáció létszámának szabályozásában.
A táplálékszerző magatartás egy különleges módja a kiszemelt préda csordájának követése. A farkasok ilyenkor hosszú ideig követik és időnként meghajtják a nagy testű növényevők csordáját. Ha ilyenkor leszakadó (gyenge, idős vagy sebesült) állatot vesznek észre, azt megrohanják és felfalják. A zsákmányállatot körülvevő farkasok igyekeznek egymástól nagyjából azonos távolságot tartani. A támadást (sőt, magát a vadászatot is) mindig az alfa-hím indítja meg, a tagok azonban önállóan, de egymásra mindvégig figyelve vesznek részt benne: a farkasfalka vadászata ettől nagyon hatékony.
A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal egy-egy farkas akár 9 kilogrammot is felfal belőle. Rendkívül erős állkapcsával akár a jávorszarvas vagy a bölény legvastagabb csontjait is el tudja morzsolni. Több amerikai tanulmány is bizonyítja, hogy zápfogaival (Molares) akár 105 kg/cm² (1500 Psi) harapóerőt is kifejthet.
A dögöt sem veti meg: a farkas gyakran megpróbálja elkergetni friss zsákmánya mellől a többi farkast, a medvéket és a pumákat.
A települések szeméttelepein is megjelenik; hajdan valószínűleg az ősi emberi közösségeket így kerülgető farkasokból háziasíthatták a kutyákat.
Szaporodása:
A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz.
A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga, vagyis a farkasokra a monogámia jellemző úgy, hogy a kieső alfa-egyed helyét a rangsorban következő veszi át.
Az alfa-nőstény az alacsonyabb rangúak szaporodását agresszióval akadályozza; előfordulhat, hogy kölykeiket elpusztítja.
A szaporodási időszak január és április között van, az északi farkasoké később, mint a délebbre élőké. A nőstény évente egyszer ivarzik, az
Ösztrusz 5–14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az átlagosan 63 napos vemhesség után vakon és siketen születő kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, általában 7, de akár 14 is lehet. 5–10 nap alatt állnak talpra, a kezdetben kék szemük 10–15 nap múlva nyílik ki. 7–9 hétig szopnak.
A kölykök nevelésében a csapat összes tagja részt vesz, így visszahányt eledellel táplálják is őket – halandósági rátájuk ennek ellenére nagy. A szülőodút
8–10 hetes korukban hagyják el. Játékaikkal ekkor már elkezdik kialakítani saját hierarchiájukat. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónapos korukban kezdenek
el a csapattal vadászni.
Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor többnyire elhagyják a falkát, és megpróbálnak másikhoz csatlakozni, illetve újat alakítani.
A vadászat és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések a leggyakoribb halálokok. Állatkertben közel 15 évig is élhetnek.
- Jogot nekem, jogot! Nyájat és pásztort! Piroskát és nagymamát! Minden Piroskát és minden nagymamát! Vadászati tilalmat mindenkinek! Vadászati engedélyt a számomra! Ólat és otthont! Aggkori biztositást! Különben az ellenzéken maradok és orditok!
Szólások, közmondások:
Sok bárányt elhord addig a farkas; akkor már késő lesz védekezni a veszély ellen.
Soha báránnyal a farkas meg nem békélhet; a jó és a gonosz sohasem férhet meg egymással.
Sok bárányt visz el addig a farkas, míg verembe kerül; sok kárt tesz addig a gonosz ember, amíg sikerül ártalmatlanná tenni.
Megkóstolta, mint a cigány lovát a farkas; azt állítja, hogy csak megkóstolta, pedig a nagyobb részét meg is ette.
Éhség a farkast is kihajtja a cserjéből, a bokorból; az éhség elszánttá teszi az embert.
Ember embernek farkasa; kizsákmányoláson alapuló társadalmi viszonyok között: az emberek ott ártanak egymásnak, ahol csak tudnak.
Egyszer ment ki az erdőbe, akkor is megette a farkas; egyszer mert valamibe belevágni, akkor is póruljárt. (táj,
Este van már a faluban,farkas lakik vn a bokorban; jó lesz vigyázni, óvatosnak lenni, mert besötétedett.
Arra néz, amerre a farkas szarik; félre néz.
Éhes, mint a farkas; nagyon éhes.
Farkas lakik gyomrában; nagy étvágyú, nagyevő ember.
Hatalmas hat farkas!; csodálkozást vagy megdöbbenést kifejező felkiáltás.
Kegyetlen, mint a farkas; gonosz és kíméletlen.
Kerüli, mint a farkas a kutat; fél tőle, s ezért a közelébe se merészkedik.
Komor, mint a verembe esett farkas; nagyon rosszkedvű.
Még akkor a farkas is a földön járt; nagyon régen volt az!
Mint az éh farkas, úgy várja; mohó vágyakozással vár valamit.
Olyan étvággyal eszik, mint a farkas; mohón, gyorsan, nagyon jó étvággyal eszik.
Olyan, mint a küldött farkas; dühös tekintetű, mogorva ember.
Reszket érte, mint farkas a kiscsikóért; nagyon szeretné magának megkaparintani.
Szaladj farkas, inadban az igazság!; nem tudsz már megszökni a számonkérés, a megérdemelt büntetés elől.
Úgy megy, kullog, mint a küldött farkas;küldöncről, lassan, vánszorogva, cammogva megy.
Farkasnak mutat erdőt; olyan embert tanít valamire, aki nála többet tud a szóban forgó dologról.
Farkast étet; telhetetlen embert akar kielégíteni.
Farkast fogott; olyan emberrel kötött ki, akivel nem tud elbánni, aki a vesztét okozza vagy okozhatja.
Vö: t696!
Ki nem vehetni, mint fias farkast a cserjéből; úgy bevette magát valahova, hogy a közelébe sem lehet jutni.
Farkasul nevet; sír.
Együtt üvölt a farkasokkal; ugyanazokat mondja, hangoztatja, mint azok a gonosz emberek, akik közé maga is beállt.
A farkas után a holló is élni akar; ahol a vezetők visszaéléseket követnek el, ott az alacsonyabb beosztásúak is ki akarják venni a részüket a jogtalanul szerzett javakból.
Aki farkassal lakik, farkasnak kell annak lenni; a rossz környezet a becsületes embert is elrontja.
262. (A) farkas után a holló is élni akar = ahol a vezetők visszaéléseket követnek becsületes embert is elrontja. (táj) Vö:
A vén farkast a bárány is neveti; a hatalmát vesztett öreg embertől már senki sem fél.
Az éhes farkasnak élesebb a körme; az harácsol jobban, aki még nem szedte meg magát.
Csak akkor nem eszi meg a farkas a bárányt, ha el nem éri; a gonosz ember csak akkor nem árt másoknak, ha nincs rá alkalma.
Farkas ha koplal, sem cserél a kalmár ebével; aki a szabadságot szereti, anyagi előnyökért sem mond le róla.
Farkasnak farkas a fia; gonosz embernek nem szokott szelíd, jóindulatú gyermeke lenni.
Farkasnak nem kell az erdőt mutatni; nem kell arra senkit rábeszélni, amit maga is kedvel, amire egyébként is hajtja a természete.
Farkas nem nézi a bélyeget; nem számít a tolvajnak, hogy kié az, amit ellop.
Farkas nem válogat; a gonosz ember a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza célja érdekében.
Ha a farkast miatyánkra tanítod, báránylábat kiált]; hiába beszélünk nemes eszmékről az anyagias, kapzsi embernek, az mindig csak a maga hasznára gondol.
Ki a farkasok közt fegyvertelenül jár, elvész; ha veszedelmes emberek közé megy az ember, önvédelemről is gondoskodjék.
Ki farkassal tart, annak vonítni kell; aki aljas, gonosz emberek közé keveredik, az maga is gonosszá válik.
Mikor elvitte farkas a ludat, akkor tetszik meg íze; gyakran csak akkor tudunk valamit megbecsülni, amikor már elvesztettük.
Minél vénebb a farkas, annál maróbb; aki gonosz volt fiatalon, még gonoszabb lesz öreg korában.
Nehéz a farkasnak magvát szakasztani; nehéz a hitványságot kiirtani, az elharapózott hibát megszüntetni.
Nehéz a farkas szájából a koncot kivonni; bajosan lehet azt visszaszerezni, amit elraboltak, eloroztak az embertől.
Nem él a farkas pénzzel; biztonságosabb a pénzben, mint az állatokban fekvő vagyon.
Nem eszi meg a farkas a telet; nem szokott a tél kemény hideg nélkül elmúlni.
Nem könnyen ejted meg a vén farkast; nehéz ártalmatlanná tenni a gonosz öreg embert.
Többet öl le a farkas, mint egyszerre elemészthet; akiben benne van a gonoszság, az akkor is árt másoknak, ha magának nem használ is vele.
