EZÜST(KÁRÁSZ) – állat (családnév)



 ezüstkárász
(Fotó: ezüstkárász)




Carassius gibelio – ezüstkárász. Hasonlít a kárászhoz, de háta nem olyan magas, pikkelyei ezüstös fényűek, hátúszója egyenes vonalú vagy enyhén konkáv. Farokúszója valamivel mélyebben bemetszett. Leggyakoribb halaink egyike, holott nem őshonos fajunk. Gyomhal, amely a hegyi patakoktól eltekintve elvileg bármilyen víztestben megtalálható.
Délkelet-ázsiai eredetű halfaj, amely erőteljes inváziót mutatott a 20. század során. A hazai tógazdaságokba gazdasági céllal telepítették, abból a megfontolásból, hogy a pontynál igénytelenebb és ellenállóbb ezüstkárász a ponty pusztulása esetén is megmarad és hasznot hoz. A század közepére elérte Európát, ahol a féltett vízimadarak táplálására még telepíteni is kezdték a gyorsan szaporodó, igénytelen halat, amely azután már magától hódította meg a környező területeket.
Az elterjedési terület frontvonalában a faj ginogenetikusan szaporodik. Ez a partenogenezisnek egy olyan formája, ahol a rokon fajok (pl. más pontyfélék) tejeseivel együtt ívik a nőstény ezüstkárász, de az ikrákból nem hibridek, hanem ezüstkárász egyedek fejlődnek ki. A ginogenetikus populációk triploid nőstényekből álltak. A 20. század végefelé az invázió folyamata már egész Magyarországon lezárult, a meghonosodott hal egyre több helyen áttért a kétivaros szaporodásra diploid hímekkel és nőstényekkel.
Mára szinte egész Európában elterjedt, amely a hazai pontyfélék fontos kompetítora. Halgazdaságokban kifejezetten káros.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Karl May – Az Ezüst-tó kincse

Zene: Ezüst-patak zenekar (népzene rockkal házasítva).