Az Erdő férfi név, újabb keletű névalkotás.
Névnapok: nincs.
Gyakoriság: nem gyakori.
Az erdő olyan természetes vagy telepített élőhely, amelynek jellegét a sűrűn álló Fák határozzák meg. Az erdők a Föld talán legkomplexebb életközösségei, amelyben egyaránt megtaláljuk a talajban élő mikroorganizmusokat, a földfelszínen élő mohákat, gombákat, lágy- és fás szárú növényeket. Állatvilága többnyire rendkívül gazdag, hosszú táplálékláncokkal.
Az erdei növényzet jellemző szintjei:
lombkoronaszint(ek) — a mérsékelt égövi erdőkben jellemzően egy vagy kettő;
cserjeszint — a mérsékelt égövi erdőkben jellemzően egy;
gyepszint — a mérsékelt égövi erdőkben jellemzően egy;
moha-és zuzmószint,
gyökérszint,
folyondárszint — a mérsékelt égövön jellemzően a
galériaerdőkben,
epifitonszint — jellemzően a
trópusi esőerdőkben.
Az erdők különböző formáit a Trópusokon és a mérsékelt övben a magashegyek erdőhatáráig megtaláljuk mindenütt, ahol a fák növekedéséhez elég a csapadék és az erdőket az ember nem irtotta ki.
Az erdőben a környezet számos paramétere (megvilágítás, hőmérséklet, páratartalom, talajnedvesség stb.) jelentősen eltér az azon kívüli területekétől, ezért jellemző életközössége csak megfelelő méretű fás területen tartható fenn.
A természetes állapotú erdők olyan szuperorganizmusoknak tekintendők, amelyekben (legalábbis) az azonos fajú fák kapcsolódnak egymáshoz, és közös ellátó, illetve hírközlő rendszert hoznak létre. Ennek két módja ismeretes:
közvetlen kapcsolat a szomszédos fák gyökereinek összenövésével;
közvetett kapcsolat a fákkal mikorrhizás kapcsolatban élő gombákon át.
A közös ellátó rendszer (a lombokból a gyökerekbe visszajuttatott cukoroldat megosztása) lehetővé teszi, hogy az egészséges fák „kisegítsék” aktuálisan
rosszabb állapotú társaikat. Ez a „segítőknek” is közvetlen érdeke, mivel az erdő kiritkulása lerontja annak sajátos mikroklímáját.
A rendszer szélsőséges esetekben 400–500 éve kivágott fák tönkjeit is életben tarthatja, mivel azok a közös gyökérrendszerből továbbra is fel tudják szívni a szükséges tápanyagokat. A közvetlen gyökérkapcsolat lassan, több évtized alatt épül ki, ezért a viszonylag frissen telepített erdőkben a fák „magukra hagyatva”, a kedvezőtlen hatásokra sokkal érzékenyebben nőnek (Mancuso-Viola). A száz évnél rövidebb vágásfordulóra telepített erdőkben a gyökérkapcsolatok rendszere általában nem alakul ki. A kapcsolódások nem véletlenszerűek. A növények meg tudják különböztetni fajtársaik gyökereit az idegen fajokéitól —
sőt, saját gyökereiket fajtársaikétól is (Wohlleben, 2015). Bár csak a gyökerek nőnek össze egymással, a lombkoronák kapcsolatának is megvan a jelentősége.
Amikor egy fa ágai elérik szomszédainak ágait, nem nőnek tovább, de vastagodnak és erősödnek. Ennek eredményeként a vihar a magányos fáknál nehezebben dönti ki az egymás mellett állókat, mert az eltérő magasságú, tehát más-más frekvenciával rezgő-hajladozó fák kölcsönösen megtámasztják egymást (Wohlleben, 2015).
Erdők elnevezései:
mérsékelt égövben: tűlevelű, lomblevelű és elegyes erdőket különböztetünk meg.
A trópusokon: őserdők, szálerdők, sarjerdők.
Az őserdő emberi beavatkozás nélkül újul meg. Magyarországon őserdőknek azokat az erdőket nevezzük, amelyek növekedésébe legalább 150 éve nem avatkozott be az ember.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: szólások, kzmondások:
Még ő áll az erdő felől!; noha hibás, még ő hangoskodik, vádol, támad.
Egyszer ment ki az erdőbe, akkor is megette a farkas; egyszer mert valamibe belevágni, akkor is póruljárt.
Erdőbe küld valakit; tévútra vezeti.
Attól félhet az erdőben, hogy magától is felakad; akasztófára való gonosz ember.
Erdőre visz, hord fát; fölösleges az ajándéka vagy a segítsége, mert nem szorultak rá.
Erdőt szánt, s gyepet, gyepűt sem szánthat; többre vállalkozott, mint amennyire erejéből futja.
Megtapintották a korpás erdejét; a fejére ütöttek.
Az erdőnek nagy füle van, a mezőnek nagy szeme van vagy Az erdőnek is van füle, és a mezőnek szeme ; sohasem lehet tudni, ki hallja meg, amit mondunk, ki látja meg, amit teszünk.
Erdő nincsen zöld ág nélkül; nincs olyan ember, aki ne volna szerelmes fiatal korában.
Erdőre ajtót, libára jármot nem kell tenni; ne végezz fölösleges munkát!
Erdőre tőkét nem kell hordani; fölösleges annak adni, akinek amúgy is bőven van.
Más erdejét szabadjában ne vágd!; ne nyúlj a máséhoz!
Minél tovább megyek az erdőbe, annál több a fa; az mondja, aki már nem akar tovább pletykálni.
Nagy erdőben sok a forgács; nagyvárosban sok a kereseti forrás, a kereseti lehetőség.
Ne indulj erdőre, ha sarud nincs!; ne kezdjen az ember olyan vállalkozásba, amelynek a kiadásai meghaladják az anyagi erejét!
Zene: Salvus zenekar – Az erdő.
Hang: széltől nyikorgó fa a Ménes-patak mentén (Aggteleki-Karszt).
