EGÉR(FŰ) – növény (családnév)



libapimpó
(Fotó: libapimpó)




Libapimpó (Potentilla anserina) Népies neve: Egérfű, létrafű, libavirág, lúdláb, pimponya, Isten abroszkája, lúdhizlalófű, lúdpázsit, dinnyeszagúfű, pipefű, pipehúr, récefű.
Élőhely: Legelterjedtebb üde réteken: kékperjés lápréteken, mocsárréteken, de állóvizek partján, ártéri erdőkben, kubikgödrökben, csatornákban, mezsgyéken is előfordul.
A gyógynövény leírása: A rózsafélék családjába tartozó évelő növény cm magas, földön kúszó, vékony indájú, a szárcsomóknál legyökeresedő és levélrózsát képző növény. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, szélük fűrészes, fonákjuk ezüstösen selymes-molyhos. Hosszú kocsányú virágai fénylő aranysárga színűek, 1 cm szélesek. Májustól-októberig virágzik.
Gyűjtése: A növény tőleveleit és virágzó, leveles szárát gyűjtik főleg nyáron (májustól őszig) vigyázva, hogy gyökere ne keveredjen a fenti növényi részek közé. Kerüljük az utak szélén való gyűjtést, vagy ha ez nem lehetséges, a portól mossuk le. Vékony rétegben szétterítve szárítsuk addig, amíg a vastagabb szárrészek is könnyen törhetőek lesznek.
Gyógyhatása: A növény tartalmaz illóolajokat, nyálkát, ásványi anyagokat, flavonoidokat, tannint, keserű anyagokat. Simaizom-görcsoldó hatása van. Gyógyító hatását tapasztalták vérzésre (lásd gyomor-, illetve bélvérzés; külső és belső vérzések is), különböző emésztőszervi bántalmakra (gyomor és hasi fájdalmak, hasmenés, bélhurut, gyomorgörcs, gyomor-, és bélfekély, bélféreg, epebaj, vérhas, vastagbél-, vagy méhrák, aranyér), de alkalmas többféle nőgyógyászati probléma (lásd nagy mennyiségű menstruációs vérzés, fehérfolyás, rendszertelen vagy fájdalmas menstruáció, méh fájdalom, a hüvelynyálka-hurut), egyéb fájdalmak, vérszegénység, ízületi betegségek, bőrbetegségek (lásd bőrfekély), fogínygyulladás, ínygyulladás, szem könnyezés, csontritkulás, vesekő, égés vagy fagyás okozta sérülések, nehezen gyógyuló sebek, ekcéma, szívszorulás, ideges szívpanaszok, epilepszia kezelésére is. Felhasználása: Főzetét főként teaként belsőleg alkalmazzák, ám használható száj-, és garatöblítőként a száj és a garat gyulladásaira, s borogatószerként is a kültakaró rendellenességeire, valamint ülőfürdőként aranyér esetén. Az elkészítés módja Teát: kétféle módon is lehet készíteni. A legtöbb fenti panasz enyhítéséhez 1 csésze forrásban lévő vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított, összevágott libapimpót. Hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le, s alkalmazzuk szükség szerint. E főzetből teakeveréket is készíthetünk citromfű, borsmenta hozzáadásával, amelynek íze nem annyira keserű. A teakúra addig folytatható, amíg a tünetek meg nem szűnnek. Menstruációs panaszokra ivókúraként, illetve aranyeres bántalmak esetén használják. Ülőfürdőnek az alábbi recept szerinti felhasználás javasolt: 2 dl vízben forraljunk fel 2 teáskanálnyi szárított, összevágott libapimpót, s hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük le, s adjunk hozzá mézet és kevés fahéjat. Jó tudni! Vese-, vagy májbetegeknek ellenjavallt a fogyasztása! A gyógynövény fokozza a gyomornyálkahártya irritációját, ezért az érzékeny gyomrúak óvatosan alkalmazzák! Evés után fogyasszuk, mivel gyomrot irritáló anyagokat tartalmaz! Több napig tartó, esetleg lázzal kísért vagy véres hasmenés esetén feltétlenül orvosi ellátásra van szükség.
Érdekesség! Nevét onnan kapta, hogy főleg libalegelőkön gyakori, és a libák nagyon kedvelik. Állatgyógyászatban is alkalmazzák hasmenés ellen.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -