ÉGER(CINCÉR) – állat (családnév)



 létracincér
(Fotó: létracincér)




Gyalogcincérek – Dorcadion és Neodorcadion fajok.
Mint nevük is mutatja, repülni nem tudnak, hártyás szárnyaik csökevényesek. Álcáik a talajban fejlődnek a fűgyökerek között, a nemzők a talajon mászkálnak. Elterjedésük – éppen azért, mert nem tudnak repülni – kis területekre korlátozódik. A gyalogcincérek legnagyobb faji gazdagságban a mediterráneumban, illetve sztyepp területeken, (pl. Kisázsiában), meleg élőhelyeken találhatók. Magyarországon 6 Dorcadion és 1 Neodorcadion fajt mutattak ki (Kaszab 1971). Testük zömök, szárnyfedőik megnyúlt tojásdadok. Csápjaik rövidek, vastagok. Az előtor oldalán egy-egy hegyes fog. Lábaik erősek. Nagyságuk 15–20 mm. Említésre méltó fajok:

Létracincér
Saperda scalaris Linné
Társnév: Tarka égercincér
Leírás: A szárnyfedők feketék, fekete szőrözettel borítottak, rajtuk létraszerű hosszanti zöldessárga sávval és 6 folttal. Alul sárgán szőrös, 13–20 mm hosszú.
Elterjedés, életmód: Közép- és Délkelet-Európai faj. Magyarországon elterjedt, de nem gyakori. A bogár májustól júliusig repül. Tápnövényei a bükk, tölgy, cseresznye, és megfigyeléseink szerint a nemesnyárak is (Szontagh 1982). Győrfi (1957) az égert is említi. Álcája csak száraz ágakban, törzsekben fejlődik.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -