DÓBER – állat (családnév)
(Fotó: sügér)
sügér J. folyó-, állóvízben gyakori, kisebb, zömök, ízletes hal; Perca fluviatilis.
• Első írásos említése 1435 k.: siger (SchlSzj.), majd 1500 k.: sigher (TemGl.), 1544: swger, siger (OklSz.), 1605: syger (OklSz.), 1735: sűgér (SzT.),
1794: súgár, sügér (Grossinger); nyelvjárásainkban Édes: ua. | MTsz.: sigér,sígér, súdér | NéprKözl. 4: singér | Gyurkó: süger, sügre.
Ismeretlen eredetű halnevünk. Származásának finnugor magyarázata (NyK. 2, Ethn. 4) nem állja meg a helyét. Beke (Nyr. 61) csuvas eredetet föltételez, illetve
a kalmük sörgö ’ua.’ halnévvel veti össze (Hal. 33). A magyar halnevet átvette a kárpátukrán(singig, süger ’ua.’ Vladykov), a román (sugăr Gyurkó) és a
szlovák is (šiger Sipos, šuder Fe.) hasonló jelentéssel.
Társneve a fésűshal (N. MTsz.), hegyes, tüskés és szúrós uszonyai miatt nevezik így, különösen fölmeredő hátuszonya hasonlít fésűre. Rappi hóhér nevének
(N. uo.) magyarázata az, hogy „Egy rappi ember ezt ette, szálkája a torkán akadt, megfulladt” (Moháry Gyula varbói plébános tudósítása /HalK./). Bules nevét (R. 1863: Heckel, 1910: budres, bulhes /Nyr. 39/; N. ÚMTsz.: bulhes, budrihal, bujhes, butres | HalK.: bules | OrmSz.: bures | MNy. 40: budres) Kniezsa (SzlJsz.) és Beke (Hal. 33) az EtSz. nyomán egyaránt szerbhorvátból származó jövevényszónak tartja; vö. szbhv. buljes (RszK.), bul, bulezs ’sügér’ (Medic).
Ennek eredete ismeretlen. Munkácsi előtte (Ethn. 4) még fordítva magyarázta, azaz a szerb halnév volna a magyarból. Viszonylag korai fölbukkanása nyelvünkben azonban amellett szól, hogy magyar fejlemény lehet. Mivel egyetlen más szláv nyelvben sem mutatható ki, inkább a szerbhorvát halnév lehet átvétel a magyarból.
Dibbancs népnyelvi neve (HalK.: Eger) a – más jelentésű – dobáncs (MoH.) halnévvel függ össze. Dóber társnevének (R. 1801: dúbír /F./, 1884: dúbér /Nyr.
13/; N. ÚMTsz.: dobír, dúbir, dúbé hal | HalK.: dóber,dúbár, dúbér, dúber | Ecsedi: dúbír | Halh.: dübér) németből való származtatása (Melich és Beke:
DLw., Hal. 33) kevéssé meggyőző. Ez a halnév a dobár ’telt, domború, kövér, nagy hasú’ (ÚMTsz.) szóval függ össze, a testformára utalva. Esetleg a magyarból átvett az ukr. bobir, bubir ’Gymnocephalus acerina’ (FU.) halnév. Kándró (N. HalK.: ’tóban élő hal, talán sügér’ a Székelyföldön) halnevünk a szerb kodro ’sügér’ (Medic 1) átvétele. A nyelvjárásokban körmöshal neve is van (R. 1794:Grossinger, 1876: Kreszn., 1887:HalK.; N. ÚMTsz.: kőrmös-csuka, körmös), tüskés uszonyairól nevezték így el. Szolgabíró (N. Gyurkó) nevére azzal szolgált rá a sügér, ez a falánk kis ragadozó, hogy elfogyaszt mindent a planktonoktól a halivadékig. Ráadásul gazdasági értéke sincs, éppoly kevéssé kedvelhették a halászok, mint a szolgabírót.
A tudományos Perca nemzetségnév a latin perca ’sügér’ halnévből való, az ógörög πέρκη (pérkē) ’ua’ folytatója. A végső forrás az óindoeurópai *perk- /
*prek- ’foltos, pettyes’ szó lehetett. Az ókori halnév a ’változatos, sötét színű, színes’ gör. περκνός, a ’sötétül’ jelentésű perkazein szócsaládhoz tartozik.
A sügér a halak többségénél valóban jóval sötétebb színezetű.Az ógörög halnév folytatói az európai nyelvekben a sügér következő nevei: gör. πέρκα, ang.
perch (R. XIV. század perche),ófr. perche, fr. perchat, perche, sp. és port. perca (EL.), ol. perca, persico (PI. 108). A magyarban is megvolt a perca,
R. 1500 k.: „…silicet nomine dergecze, vel siger vel perca” (TemGl.), 1533: „Perca:eyn persich: Perca hal” (Murm.). Ennek az érdekes kéttagú magyar halnévnek az első tagja latin név a sügér helyett. A sügérfélék lat. perca nemzetségnevéből „magyarított”. Mivel annyi régi, saját név van a magyarban a sügérfélék képviselőire, ez a szerencsétlen névadási kísérlet nem járt eredménnyel.
A Gymnocephalus cernuus magyar varsinta társneve a Barsch nyelvjárási Waschinger ’sügér’ (baj. Wärsch, Wärschinger, Wärschling ’ua.’) alakváltozatából való; R. 1715 k.: varsinta (MNy. 46), 1730: ua. (BélTractatus), 1887: ua. (HalK.); N. MTsz., Ti., Jankó: Balaton. Lukács Károly írta (MNy. i. h.), hogy e halnévvel az altenbergi bencéseknek átadott tihanyi apátságtól Örvényes halászfaluba telepített sváb halászok ajándékozták meg a szomszéd tihanyi őshalász népet, és ennek révén az egész Balaton halászságát. Szintén német eredetű, a Barsch halnévből való a következő néhány terminus. R 1730: persling (BélTractatus), 1838: barsóka (Tsz.), 1887: persli (HalK.), 1893: parcs, persli (NéprFüz. 25), 1895: persli-hal (Nyr. 24), 1902: barsóka (Jankó), 1904: ua. (Vutskits), 1914: ua. (EtSz.); népnyelvi MTsz.: persli ’sügér’ | HalK.: barsóka ’durbincs’ | Ti.: borsóka | Jankó: borzsóka ’ua.’ | Gyurkó: parcs ’sügér’, persli, persling, barsling. A ’sügér’ jelentésű német halnév az aln. *base ’éles, hegyes’, kfn. bars ’sügér’ jelentésű szóval tartozik össze; vö. még ném. Bart
’szakáll’, Bürste ’kefe’, barsch ’durva, barátságtalan’ (BWDWb.). A sügér tehát nevét hegyes, szúrós hátuszonyáról kapta. Ez a neve átkerült néhány más
nyelvbe is; vö. ang. bass, barse (R. XV. század óang. bærs), holl. baars (FB., középholl. baerse), szlk. peršla, szln. peršelj (DLw.), szbhv. pers ’ua.’
(Medic).
A sügér számos elnevezése között testének színezete alapján keletkezett a ném. Buntbarsch, azaz ’színessügér’vagy a Graubarsch, vagyis ’szürkesügér’ elnevezés.
Csíkozottságára utal Streifbarsch, azaz ’csíkossügér’ neve. A Jagebarsch, azaz ’vadászsügér’ a szabad vizek lakója, ezért világosabb színű. A Tiefenbarsch,
azaz ’mélysügér’ akár 50 méter mélységű vízben él, ennek megfelelően jóval sötétebb. Szintén élőhelyére utal a Krautbarsch, azaz ’fűsügér’, a hal elsősorban
növényzettel gazdagon benőtt vizekben tartózkodik. A Seebarsch pedig ’tavisügér’ jelentésű.
♦ Az állóvizek és a lassúbb folyóvizek lakója, a víz tisztaságára érzékeny. Fiatal egyedei kisebb csapatokba verődnek, a nagyobbak magányosan vadásznak az apró halakra. Ikra és halivadék fogyasztásával nagy károkat tud okozni. A Balatonban nagyon megritkult az állománya, halászati jelentősége nincs. Külföldön a horgászok kedvelt zsákmánya, sokfelé telepítik is. Nálunk a félkilós sügér már ritkaság. Pedig kiváló a húsa, és alig szálkás.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Dóber Valéria.
Zene: -