DINKA – növény (családnév)



tök
(Fotó: tök)




tök J: kúszó indájú, tölcséres sárga virágú, kobaktermésű mezőgazdasági növény; Cucurbita. 2. főzőtök; Cucurbita pepo. főzőtök J: főznivaló hosszúkás,
fehéres termésű tök; Cucurbita pepo. takarmánytök J: takarmánynak használatos tök. úritök J: 1. főzőtök, spárgatök. 2. N. sütőtök.

Tök szavunk a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) már felbukkan: „cucurbita: thwk”. 1490-ben thewk, 1520 körül thek (MNy. 11). Tartalmazza Murmelius szótára (1533) és a Gyöngyösi Szótártöredék (1560 k.) is. Ezután Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (1570 k.: Ars Medica), Melius Juhász Péternél (1578), Clusius pannóniai flóraművében [1583: bryonia földi tök hoc est terra cucurbita (NomPann.)], Calepinus szótárában (1585), Szikszai Fabricius Balázsnál (1590) olvasható. A XVII. században Lippay János (1664) egész sor tökfajt és fajtát ír le. Nadányi János könyvében (1669) és Pápai Páriz Ferenc Pax Corporisában szerepel, majd botanikai és mezőgazdasági íróink mind megemlékeznek a hazai töktermesztésről. A nyelvjárásokban tëk, tik, työk alakváltozata is használatos.
A magyar tök szláv, közelebbről valószínűleg déli szláv eredetű, míg a kobak elnevezésben kun szómaradvány mutatható ki. Már a tök szláv megfelelőinek
is volt ’fej’, illetve ’buta ember’ jelentése, a magyarban szintén megvannak összetételekben az ilyen jelentések: tökfej, tökfilkó, tökkelütött, töksi
stb. Egyéb összetételek a tök- ’teljesen’ jelentésű előtaggal a régtől, 1847-től adatolható tökrészeg, azaz ’olyan részeg, mint a tök’ szóláshasonlat analógiájára
jöttek létre. Ilyen a tökjózan, tökhülye, tökmindegy, tökutolsó, töksötét, tökrossz stb.
Benkő József 1783-ban megjelent Nomenclatura Botanica című összeállításában (NclB.) a földi tök, lopó-tök, szivó-tök, nyakas-tök, illetve a vizi-tök név
is szerepel. Szikszai szójegyzéke Cucurbita indica, azaz Török tök néven említi, ami a távolból származó elsősorban amerikai eredetű, újonnan behozott
és megismert kultúrnövények jelzője volt. Kassai József szókönyvében (1833) szerepel a trombita-tök ’Cucurbita oblonga’, mely a lopótökhöz hasonlít, a
lopó-, nyakas-, segges, trombitás-, sár-tök, azaz sárga tök, úri tök, tsíkos, szömöltsös, koronás, földi tök. A disznótök a Cucurbita pepo neveként már
a XVI. század második felétől adatolható: dizno tek ’hasonló az Acanthus verához’ (NépNyelv. 1935, majd 1698–1703: MedBorb., 1752: Pápai, 1807:MFűvK., 1831: Kresznerics, 1833: Kassai, 1862:CzF., 1893: Pallas). A nyelvjárásokban máig ismert (ÚMTsz.: Őrség, Nagykanizsa, Cegléd, Viss, Újfehértó, Erdővidék, Nagykunság, Debrecen, Nagyléta, Kolozsvár, Verpelét, Sümeg, Szalafő, Ricse, Vetés | SzegSz. | KkSz. | SzékNySz.:Háromszék, Zágon, Kézdiszentlélek, Barátos, Nagybacon, Udvarhelyszék, Rava, Szentlászló, Bögöz, Újszékely, Nagymedesér, Pálfalva, Gagy, Derzs, Szederjes, Ábrámfalva, Miklósfalva, Csíkszentdomokos, Lázárfalva, Tusnád, Csíkszentmárton, Karcfalva, Kilyénfalva, Gyergyóújfalu, Vasláb | SzamSz. | Nyr. 10: Zemplén megye, Szürnyeg | Nyr. 30: Vas megye).
Az összetétel disznó előtagja részben a növény kevéssé értékes voltát jelzi, részben pedig azt, hogy mint takarmánynövényt elsősorban a disznókkal etetik. Hasonneve a disznódinnye (R. 1780: Molnár J., 1783: NclB., 1825: LexBud.; N. ÚMTsz.: Nagyenyed, Lapusnyak). Erdélyi etnobotanikai terminus kerülhetett – Benkő József révén – a növénytan magyar szaknyelvébe. Benkő utal a francia melon pourceau megfelelőre(NclB.). Az összetétel a disznók számára jó takarmánynövényt, dinnyéhez hasonló alakú tököt jelöl. Kassai Józsefnél szerepel a segges-tök, mely népnyelvi elnevezés a Hegyalján: „seggen ülő, fel nem folyó tök”.
Laoszban a teremtéstörténet kulcsnövénye a tök. Az elpusztult bivaly orrlikából egy kúszó, hosszú növény nőtt, hamar megjelentek rajta a kabaktermések is. A csodás növény leírása más történetben is megtalálható: az első tökből származtak a khák (szolganép), a másodikból a Laoszban ma is élő lakók, a harmadikból pedig a mandarinok és a fehérek. Az indián szertartásokban egyrészt víztartó edényt készítettek belőle, másrészt áldás közben az áhítatot a varázslók tökcsörgővel fokozták.
Erdélyi József írt verset Tökvirág címmel, ennek néhány szakaszát idézzük:

Hej, tökvirág, tökvirág! –

haszonleső a világ:

a sülttököt szereti,

de a virágát megveti.

Mért nem vagyok remete,

hogy kunyhómra futnál te,

virágoznál s teremnél,

házam dísze te lennél.

Élnék, mint egy remete,

dinnyét-tököt ültetve,

minden napom csütörtök, –

nyáron dinnye, télen tök.

Hej, tökvirág, tökvirág! –

De hálátlan a világ;

de hálátlan, de vak is;

mégis süt rá a nap is…

A tök ősi típusait részben az ókori Egyiptomból maradt emlékekből, részben Plinius írásaiból ismerjük. Rómában gyakori gazdasági növény lehetett, a nagy
római természetíró azt írta Naturalis historiae libri című művének 19. könyvében, hogy a növény „szereti, ha öntözik, és ha trágyázzák. Támaszték nélkül nem tud megállni. Igen gyorsan nő, a boltozatokat és a lugasokat betakarja könnyű árnyékával. A töknek két fő alakját különböztetjük meg: a felfutót és a közönséges tököt, amely a földön nő.” Bár Európában a cucurbita szót Walahfried reichenaui apát (809–849) már a középkorban említi, és megtaláljuk Nagy Károly gazdasági utasításaiban is (VII. század), a takarmánytök-változatok csak a XVI. században tűnnek föl. (A latin cucurbita szóból származik a tök német Kürbis neve.) Régóta ismert és népszerű növény Magyarországon is a tök. Történeti eredetű az a szólásunk, hogy „fénylik, mint a Salamon töke”. Egykori királyunk visegrádi fogságában (1082–1083) a hagyomány szerint kivájt tökkabaklámpással nyugtalanul járt-kelt éjszaka fogsága sötét folyosóin, sőt a róla elnevezett Salamon-toronynak Dunára néző ablakaiba is töklámpákat tett, amelyek messzire világítottak. Ez a fény a halászok és hajósok körében közmondássá
vált.
Pethe Ferenc 1805-ben megjelent munkájában „egész sor” nálunk termesztett tökfajtáról ír külön megemlítve a Nyírséget, mint egyik fő termőhelyét.
Olyan óriásira nőttekről is olvashatunk nála, hogy betakarításuk nem lehetett könnyű a korabeli szállítóeszközökkel: „lehet találni Szabólts vármegyében
egy egész másásokat, úgy, hogy 4-5 megteli a közönséges paraszt szekeret könnyen: rendszerént 50-60 fontos szokott lenni”.
A marhabosztán ’takarmánytök’ (N. Nyr. 83: Gyimesbükk) erdélyi tájszó. Az összetétel bosztán utótagja (R. 1880: ua. ’konyhakert, veteményeskert’ Nyr. 9)
szerbhorvát és román eredetű, kétszeres átvételű jövevényszó. Végső forrása a perzsa bostan ’gyümölcsöskert, dinnyeföld, konyhakert’. Mivel a marhabosztán
erdélyi nyelvjárási szó, a románból kell kiindulnunk; vö. román bostán ’tök’; így tehát a név a marhatökkel függ össze. Az összetett szó bosztán utótagja
kétszeres átvételű jövevényszavunk, szerbhorvát és román eredetű. A perzsa bostan az oszmán-törökön keresztül került a keleti szláv és a balkáni nyelvekbe;
vö. oszmán bostan ’konyhakert, dinnyeföld’, bolgár bosztán ’ua.’, macedón bosztan ’konyhakert, dinnyeföld; zöldség- és főzelékféle, dinnye’, szerbhorvát
bòstan ’ua.’, albán bostán ’dinnye; dinnyeföld’, román bostán ’tök’, N. bostánă ’dinnyeföld’. Az oszmán bostan szó származéka az oszmán bostanci ’kertész;
R. török palotaőr’ > magyar bosztandzsi és a szerbhorvát közvetítésű magyar R. bosztandzsia ’török palotaőr’.
Ugyanakkor a marhatök jelentése egyrészt ’főznivaló tök’ (Nyr. 30), másrészt Szegeden ’takarmánytök’ (Bálint). De megvan a népnyelvben Biharban (ÚMTsz.) és Vetésen, Szatmár megyében, Zemplén megyében Szürnyegen (Nyr. 30), valamint a közeli Kárpátalján, Ráton (Kótyuk) is. A nyelvjárási szavakat összefoglaló források adatain túl is – gyaníthatóan – széles elterjedtségű elnevezés lehet.
A tök társneve számos vidékünkön a dinka, melynek alapszava a szláv dinja, ami valószínűleg a dy-ti ’felfújni’ igével van kapcsolatban, azaz ’felfújt gyümölcsöt’ jelent. Ide tartozik a linka ’úri tök’ (Nyr. 12), dinka ’sütőtök, úri tök’ (MTsz.) és persze a dinogál ’iddogál, borozgatva mulat’ ige a Kunságból. A dinka szőlőnév ennek a dinja (’dinnye’) szónak a kicsinyítő alakja. A magyar szőlőnév forrása a szerbhorvát dinka, mely tulajdonképpen ’dinnyeízű szőlőt’ jelent.
Érdekes összefüggést vet föl Kiss Lajos (NyK. 70) a szerbhorvát plovdinka és a bolgár Plovdiv helynév között.
A monda szerint a Szatmár megyei város, Béltek nevében is a növénynév van. Amikor 1086-ban Salamon a trónja visszaszerzéséért kunokat hívott az országba, Szent László harcolt ellenük. Egyszer szomjúságát csillapítandó egyéb edény nem lévén katonái kivájt tökhéjban hoztak bort. Jóízűt ivott belőle László,
és azt mondta tréfásan: „De édes bélű ez a tök!” Ennek emlékére az odatelepített falu, később mezőváros a Béltek nevet kapta.
A télitök ’Cucurbita melanosperma’ társneve rostos húsa miatt istengyalulta tök. Pápa vidékén az úritök sütőtök, sültök. A tök, uborka, dinnyefélék gyümölcsének kabak neve (R. 1807: MFűvK.) ma botanikai műszó. A török qabaq ’tök’ szó átvétele. Számos egyéb jelentése (pl. tökpalack, szaruból készült ivóeszköz, kivájt fa, fej vagy a kalap, főkötő kiemelkedő része stb.) mellett a szónak az eredeti jelentése ’Lagenarius vulgaris’, azaz a lopótök volt.
Napjainkban egyre népszerűbb a magyar konyhában is a velőtök, olasz tök vagy cukkini. A Cucurbita pepo fajnak ez a termesztett változata Közép-Amerikában
őshonos. Termése henger alakú, sima héjú, zöldessárga színű. Fiatal, biológiailag éretlen termése igen jó ízű, sütve, párolva, rántva köretként vagy nyersen salátaként fogyasztják. Jelentős C-vitamin- és karotintartalma. Vetése után 45–55 nappal már szedhető, hozama is kedvező, 3–5 kilogramm tövenként.
A lótök a takarmánytök Szeged környékén használatos neve; ezt a tökfajtát a jószág etetésére termesztik. A többi tökfélénél nagyobb termésű tök megkülönböztető elnevezése.
A lósütő(tök) szintén etnobotanikai terminus: lousűtöü ’marhatök’; Szlavóniában, Kórógyon használatos.
Némely vidékünkön cicatök a sütőtök (ÚMTsz., Nyatl.) neve. A süntök az Echinocystis lobata. Ez a növény ültetésből kivadult és sokfelé meghonosodott, elágazó kacsokkal kapaszkodótökféle. Észak-Amerikából származik. Latin echinocystis (< görög echinosz ’sündisznó’; kysztisz ’hólyag’)nevéből való a magyar süntök. A név a növény nagy, gömb alakú termésére utal, melyet éretten kívül száraz, lágy tüskék borítanak. Szintén erre utal a növény tüskés vaduborka társneve. Ez a német Igelgurke, azaz ’sünuborka’ megfelelője. A sün állatnév szerepel a növény szlovák nevében is, vö. ježatec lalo natý.
A patisszon kalóriaszegény zöldségnövény, termése savanyúságnak és számos önálló ételnek kiváló alapanyaga, jól fűszerezhető. A legtöbb tökféléhez hasonlóan a patisszont is amerikai származású növénynek tartják. Az indián lakosság körében régóta ismert, elsősorban Kalifornia vidékein. Napfényes, meleg talajokon díszlik a legjobban. Erőteljes növényzete miatt csapadékban szegény vidékeken is termeszthető. Minimális növényvédelmi munkát igényel. A konyhán nagy előnye, hogy a kisebb átmérőjű terméseket nem kell meghámozni, sem kimagozni. Elég a kocsány és száraz virágszirom eltávolítása után alaposan megmosni. Nincs jellegzetes íze, ezért bármilyen fűszerezéssel elkészíthető. Legjobb talán bő fokhagymával, kevés petrezselyemmel. Diabetikus és kalóriaszegény étrend összeállításánál komoly szerepe lehet. Elkészíthetjük sütve, rántva, töltve, rakottan, pörköltként, párolva. Az egészen kis terméseket uborka módjára egészben savanyúságként
lehet eltenni. A hagyományos lébe kissé több ecetet tehetünk, mert a patisszon enyhén édeskés ízű. Kovászolni is lehet napos, meleg helyen, akár az uborkát.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: az ördög bibliája: tök.

Zene: Kiskalász – A nagy tök