DINKA – növény (családnév)
(Fotó: sárfehér)
sárfehér J: sárgásfehér, illatos borszőlő.
Már a XIX. század elejétől adatolható szőlőnevünk (R. 1805: Gombás, 1812: Patay, 1821:Nagyváthy,1829:Görög), melynek a nyelvjárásokban különböző alakváltozatai használatosak [Feyér: sárfehér (Abaúj-miskolci borvidék) | Nyr. 4: sárfejér (Ádánd, Somogy megye) | Csoma: fejér sár (Somló) | Németh: öreg sárfehér, szagos sárfehér, zöld sárfehér].
Találó neve a fehér bogyóját és nagy fürtjét – mely nehéz, mint a sár – írja le egyes vélemények szerint. Igaza lehet azonban Gombocz Zoltánnak (MNy. 2)
abban, hogy a „sár előtag természetesen = sárga”; vö. sártök, sárvirág, sárfű, sárhajú, sárkörmű, sárlábú (madár), sárfűz, sárlevelű stb. Ez így van igen
nagyszámú – elsősorban korábbi – növénynévnél is a magyarban.
Társneve az izsáki sárfehér, fehér kadarka, huszár dinka és német dinka. Az izsáki elnevezést a híres ampelográfus, Németh Márton vezette be, a fajtacsoporton belül piros izsáki és fehér izsáki fajtát különböztet meg. Az izsáki (R. 1970:Feyér) helynévi eredetű szőlőnév, Izsákon a sárfehér a századfordulón teljes egyeduralomra jutott. Az eredetileg összetett szóban a jelzői szerepű előtag – jelentéstapadással – később vált önmagában szőlőnévvé. Buda, Bicske, Etyek környékén német dinka néven terjedt el, míg az Alföldön, Izsák környékén az izsáki sárfehér nevet kapta, az ottani határban 4000 kh-on termesztik. Kosztka László, a híres szőlészkedő izsáki gyógyszerész szorgalmazta a fajta széles körű termesztését.
Bátai a sárfehér társneve Borsodban már régóta (R. 1791: Balassa, 1798: Szirmay, 1803: Balassa, 1821: Nagyváthy, 1828: AgrTörtSzeml. 1981, 1858: G., 1896: Feyér, 1970: Németh).
Az észak-magyarországi nyelvjárásokból adatolt alakváltozatai Útm.: Borsod megye | Feyér: Miskolc | Németh: batai, bátyai.
Földrajzi név az alapja, az Arad megyei Báta helynévből való ez a fajtanév. A hasonló nevek (mint például pataki R. 1791: Balassa; mely nyilván Sárospatakról való szőlőt jelent) valamelyik fajta származására utalnak, de korántsem a végleges származásra, a fajta eredetére adnak választ. Egy-egy szűkebb vidék tájnyelvi nevei, melyek csak annyit árulnak el megbízhatóan, hogy az adott névadó közösséghez honnan jutott az illető fajta. Hasonló a névadási szemlélet háttere a sárfehér alFöldi nevének is (R. 1798: Szirmay, 1833: Kassai, 1856: Gyürky, 1857: SzőlFüz., 1861: FG., 1887: Goethe), mely a nyelvjárásokból is adatolt [BorFüz. 1869: alFöldi (Érmellék) | Útm.: alFöldi szőlő (Bihar) | Németh: alfödi, alföldy]. A fajta származási területére utaló név; más vidékeken az Alföldről odakerült fajtát egyszerűen a tájegység nevével jelölik, vö. például már Szirmay Antal (1810): „gatsai, batai, bakator és több All-Földi szőllőnek a’ nemei … a Hegyaljára a Tiszántúlról került”. Vö. még a tramini, beregi, tagyoni, budai, verseci stb. neveket.
Más a helyzet már a burgundi, csabagyöngye, zalagyöngye, cserszegi, Vértes csillaga, úrréti stb. szőlőnevekkel, melyek újabb, mesterséges névadás eredményei, és a névadás indoka ismert, helynévi utalásuk egyértelmű. Ismert fügér néven (R. 1844: Legrády, 1846: Jankó J.: A szőlőműv., 1857: SzőlFüz., 1858: FG., 1868: Entz, 1885:BorGazdLap., 1886: Hamm, 1909: BL. EmlFüz., 1935:Révai) is a sárfehér.
A népnyelvből a déli országrészből adatolt (MNy. 2: Dráva melléke, Baranya). Olasz eredetű gyümölcsnévből alakított szőlőnév, melynek minden bizonnyal a szőlőfajta édes íze az alapja. Születtek jócskán elfogadhatatlan
etimológiák, néhányan például a Fugger lengyel borkereskedőcég nevéből vélik leszármaztathatónak. A sárfehér csekeszőlő társneve még korábbról ismert [1805: tseke szőlő (Chaptal), 1856: czekeszőlő (Gyürky), 1870: cseke (CzF.)]. A nyelvjárásokból is adatolt [ÚMTsz.: cseke-szőllő (Sümeg vidéke) | BorFüz. 1869:
cseki (Rohonc)]. Az EtSz. szerint ismeretlen eredetű. De alighanem a cseke ’disznó’ szóval függ össze, a sárfehér szőlőfajta és a disznó dagonyázása a
sárban lehet a névadás szemléleti háttere. Szólás borközi állapotban: „cseke ne taszigál, kadarka ne taszigál”.
A sárfehér eredeti magyar szőlőfajta, mely a bálinttal és juhfarkúval a híres neszmélyi, a juhfarkkal és furminttal a híres somlai bort adta. Külföldön
csak a déli határunkkal szomszédos területeken ismert; csak Magyarországon és itt is csak néhány területen, elsősorban Izsák, Ágasegyháza, Kecskemét környékén termesztett fajta. Hosszú tenyészidejű, nagyon későn érő a sárfehér. A borszőlőfajták közül ennek a termésében van a legtöbb és legdurvább sav. Termőképessége nagy, fagyérzékeny, vízigényes fajta. Borából ma szinte kizárólag pezsgőt készítenek. Kozma Pál a sárfehérből nemesítette a mátrai muskotályt.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: Bergendy Szalonzenekar – Subidubi – Dinka inka