DÉR(GOMBÁK) – gomba (családnév)
(Fotó: dérgomba)
Dérgombák (Taphrinomycetes)
A tömlősgombák (Ascomycota) törzsébe tartozó osztály, amelynek egyetlen rendje a Taphrinales rend. A mintegy 100 idetartozó
Faj erősen kötődik gazdanövényéhez.
Elsősorban edényes növények, főként a Rosaceae család, kisebb részben pedig a Páfrányok parazitái.
Egyes rendszertanokban a tömlősgombák nem törzsként, hanem osztályként, a dérgombák pedig ezen belül vagy önálló alosztályként (Taphrinomycetidae), vagy az élesztőszerű tömlősgombák (Protoascomycetidae) alosztályának Taphrinales rendjeként szerepelnek.
A gazdanövényt nem ölik meg, élősködésükkel csupán jellegzetes tüneteket – például levélfodrosodást, „boszorkányseprű-képzést” (oldalelágazás-megsokszorozódást) vagy gyümölcsdeformációt okoznak. Fajaik több alapvető tulajdonságban különböznek a többi tömlősgombától.
Sohasem képeznek termőtestet. Aszkuszaik a gazdanövény felszínének
epidermiszsejtjei közül törnek elő csoportosan, amitől a növény felszíne finoman deres, viaszos lesz. Haploid életszakaszukban a gazdanövény levelének felszínén az élesztőgombákéhoz hasonló, szaprotróf módon élő sarjmicéliumot fejlesztenek. Dikariofázisukban viszont sejtek közötti (intercelluláris) hifákat
képeznek. Ezek a magpáros, parazita hifák táplálkozásuk tekintetében függetlenek a haploid sarjmicéliumtól, ami rokonsági kapcsolatukra utal a
bazídiumos gombák (Basidiomycetes) egyik rendjével, az üszöggombákéval
(Ustilaginales). Feltételezések szerint az üszöggombák a dérgombák őseiből alakulhattak ki. A haploid fázis élesztőszerű sarjmicéliuma ugyanakkor az Élesztőgombákból való származásukra utal.
Dérgomba által okozott betegségek. Egyetlen nemzetségük fajait gazdanövényük és az okozott tünetek alapján különítik el. A Bábaszilva (Taphrina pruni) a szilvafák termését torzítja el. Az Őszibarack és a mandula levélfodrosodását a T. deformans okozza. A T. carpini gyertyánfajokon „boszorkányseprűt” képez.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Dér Katalin – Biblia és irodalom
Zene: Dér Heni.