DAGÁLY – földrajz (családnév)



 Fundy-öböl

 Fundy-öböl
(Fotó: Fundy-öböl)




Az árapályjelenség szintemelkedéses szakaszát nevezik dagálynak.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: a legerősebb árapályjelenség:
A Fundy-öböl az Atlanti-óceánon, a kanadai Új-Skócia tartomány partjainál húzódik. Télen az öböl mentén fekvő Saint John város az ország legforgalmasabb, jégmentes kikötője.
A Fundy-öbölben figyelhető meg a világ egyik legkülönlegesebb természeti jelensége: a visszaforduló vízesés. Apály idején a Saint John folyó vize szeszélyesen, tajtékozva zúdul le a sziklák között a tenger felé, dagálykor viszont, amikor a több emeletnyi magasságú árhullám betör az öbölbe, a víz visszafelé kezd hömpölyögni. Naponta kétszer lehetünk szemtanúi ennek a csodálatos eseménynek.
Az árapály (más néven tengerjárás) a közeli égitestek egymásra gyakorolt tömegvonzásának hatására, egymáson létrehozott alakváltozása. Az árapály a vízszint ritmikus emelkedése és süllyedése. A Föld-Hold rendszer a Föld és a Hold közös tömegközéppontja körül kering. Ez a Föld belsejében, a felszíntől mérve 2700 km mélyen helyezkedik el. A közös tömegközéppont körüli keringés következtében a Földnek a Holddal szemközti oldalának és ellentétes oldalának közepén is keletkezik dagály, ennek a két felének a szélein pedig megapad a vízszint. Az apály- és a dagályszint közötti különbséget nevezik az árapály amplitúdójának.
Az egész világon a Fundy-öbölben a legerősebb az árapály mozgása, az apály és dagály közti szintkülönbség elérheti a 16-20 métert is, az eddig mért legnagyobb különbség pedig 21,6 méter volt a körülmények egyedi összejátszásának köszönhetően. Az öböl belsejében a gyakran 20 méterre megemelkedő árhullám miatt az áramlás egyes helyeken elérheti a 13-15 km/óra sebességet is. Ilyenkor a víz 70, vagy akár 100 méter mélységig minden lerakódást magával ragad az öböl aljáról, meztelenül hagyva a sziklás feneket. Az öböl többi részét pedig iszap és kavics borítja. Az erős áramlás miatti erózió igyekszik a hátfalat alkotó vékonyka földszorost átszakítani, így Új-Skóciát a hatalmas árhullámok idővel szigetté fogják átalakítani.
1984-ben az öböl egy bemélyedésében, Annapolis Royal-nál egy sikeres kísérleti erőművet helyeztek üzembe. Ha a tenger szolgáltatta energiát az egész öbölre kiterjedően is hasznosítani tudnák, a helyi energiaigény 10-szeresét tudnák előállítani, a felesleget pedig New England és New York használhatná fel. Ennek megvalósítása a szakértők szerint csak idő kérdése.
Az árapály mozgásából származó energiát már több száz éve használják energiatermelésre. Európa egyes partvidékein már a 18. században sorakoztak olyan malmok, melyek ezt hasznosították energiaforrásként. Nagy előnye, hogy a vízenergia ingyen van, a tengerjárás pedig teljes mértékben kiszámítható, viszont a gátépítés és a zsiliprendszer kialakítási költségei hatalmasak, és erre megfelelő öböl és torkolat is csak kevés helyen van.

Zene: Dagály Rock klub – vagycsak emlék?