CSUVIK – állat (családnév)



 füleskuvik
(Fotó: füleskuvik)




kuvik J. a galambnál kisebb, szürkésbarna tollú, a baglyok rendjébe tartozó madár; Athene noctua.

• A szótörténeti adatok: 1793: tsuvik (Grossinger), 1799: tsuvikbagoly (Fábián), 1801: kúvik (MNy. 40), 1834: kivik (Kassai), 1841: kú-vikk (KissMad.).
A nyelvjárásokban ÚMTsz.: csubik, kujikmadár, kuvikk.

Hangutánzó szóból alakult madárnév. A madár kiáltásának éles hangját utánzó hangsor vált más nyelvekben is e bagolyféle nevévé; vö. cs. N. kuvík, szlk.
kuvik, ol. civetta (TESz.), ném. N. Kiwitt-Huhn, ro. ciuvica (KissMad.).

1841-ben közönséges éjbagoly nevét használták (Vajda). 1887-ben a veréb bagoly és a verebi csuvik (TermtudKözl.) a R. lat. szaknyelvi Strix passerina ’ua.’ (Földi) fordítása. A kuvikot így kis termetéről nevezték el. A régiségben volt 1533-ban Iyel iaro madar (Murm.), 1577-ben eiel Jaro madar (KolGl.) elnevezése.
A népnyelvi gurgulya bagó nevet (Chernel) Kiss Jenő szerint (KissMad.) valószínűleg hullámvonalú, alacsony repüléséről kapta. A gurgul ’gurul’ (MTsz.) ige melléknévi igeneve. A füleskuvik ’Otus scops’ nevében a jelző fölmereszthető tollfülére utal, akár ném. Ohrkauz (Brehm) elnevezésében. A törpekuvik ’Glaucidium passerinum’ népi nevei Chernel: törpe bagoly; kis csuvik; kanakúc.

Latin szaknyelvi Athene noctua elnevezésében a genusnevet Pallasz Athéné tiszteletére kapta. A bagoly volt ugyanis Athéné szent madara. A kuvik francia
neve is chevêche d’athéna (W.). Az ókori görög istennő apja, Zeusz fejéből pattant ki, és a bölcsesség és tudomány istennőjeként tisztelték. Pedig a kuvik,
de általában a baglyok nem tartoznak a legértelmesebb madarak közé, képességeik e téren legfeljebb közepesek. A lat. noctua (< lat. noctuus, -um ’éjjeli’) fajnév pedig a kuvik éjszakai életmódjára utal.

♦ A kuvik a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. A valódi baglyok közül a kuvik
kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez. Európában, Ázsiában és Afrika északi részén honos, a sivatagoktól az északi tűlevelű övezetig előfordul.
Rovarokkal az alkonyati órákban táplálkozik, besötétedés után kis emlősökre és madarakra vadászik. Magyarországon rendszeresen fészkel, állandó, nem vonuló
állomány. Közismert madár, vén, odvas fákban tanyázik. Szeret régi épületek padlásain, várromokban, templomokban, pajtákban is megtelepedni. Fiókáinak
rengeteg egeret, rovart hord. A törpekuvik Észak- és Közép-Európa hegyvidékeit lakja, előszeretettel él fenyvesekben.

Háborút, betegséget is jósolnak a kuvik megjelenéséből, mint ezt Bozzay Pál versben is feljegyezte:

Én kiáltom: kuvik, kuvik

És mindenki fél, elbúvik.

S kiáltom kuvik tuhú

S mondják lesz dögvész, háború.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -

Hang: füleskuvik (természet).