hóbagoly J. nagy, fehér sarkvidéki bagoly; Nyctea scandiaca.
• A hóbagoly terminus először Herman Ottónál fordul elő (Madh.). 1841-ben Vajda Havi (havas) éjbagoly, hóbag néven írja le. A hóbagoly esetében a hó, havas, havi jelzős összetétel a ném. Schnee-Eule ’ua.’ (WbZ.), vagyis ’hóbagoly’ fordításával jött létre. A névadási szemlélet háttere a faj túlnyomóan fehér tollazata.
Az éjbagoly előtagja a R. lat. szaknyelvi Strix nyctea jelzőjének a fordítása; vö. gör. nyx, nyktósz ’éjszaka’. A hóbag utótagja a bagoly csonkításával
keletkezett. 1887-ben Lovassy felsorolja havas bagoly, havas csuvik, hó csuvik, havasi bagoly, nagy hóbagoly neveit (TermtudKözl.). Társneve az azonos
szemléletű fehér bagoly, illetve az élőhelyére vonatkozó északi hóbagoly (Madh.).
♦ A hóbagoly a madarak osztályában a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Az északi sarkkör területén
költ, Izlandtól és Skandináviától keletre Kelet-Szibériáig, valamint Alaszkában, Kanadában és Grönlandon is. Gyér növényzetű, nyílt területeken, tundrán,
füves, lápos területeken fordul elő, az erdős élőhelyeket többnyire elkerüli. Télen gyakran délebbre vándorol, ilyenkor lakott területek közelében is feltűnik,
és ritka kóborlóként alkalmanként Magyarországon is felbukkan. Ragadozó, táplálékát elsősorban kis termetű rágcsálók (pl. lemmingek, egerek, patkányok,
mókusok) alkotják, de elkapja a nagyobb termetű nyulakat is. A nála kisebb termetű madarak sincsenek biztonságban tőle, hiszen a fácánokat, havasi hófajdokat, récéket, ludakat, sirályokat és énekesmadarakat is elfogyasztja. Alkalmanként halat is zsákmányol, de nem veti meg a dögöt sem.
