CSÚRI – állat (családnév)



 veréb
(Fotó: veréb)




veréb J. emberlakta helyeken tömegesen élő, apró, szürkésbarna (káros) madár; Passer.

• A veréb madárnév korai felbukkanású, 1395 k.: „paſſer: vereb”(BesztSzj.), majd 1466: vèrèbec (MünchK.), 1493 k.: wereeb (FestK.), 1533: verebb (Murm.), 1570 k.: vereb (ArsMed.); a nyelvjárásokban ÚMTsz.: bereb, beréb | Nyatl. verep, verép.

Szláv eredetű jövevényszavunk; vö. bosny., szbhv., cs., mac., szlk., szln. vrabec, le. wróbel, or. воробей’ua.’ (W.). A szláv név kicsinyítő képzős forma
egy feltehető *varb vagy *verb tőből, a mi szavunk korábbi vereb alakja is egy ilyesféle szóból eredeztethető.

Kiss Lajos megállapítása szerint biztosan szlovák eredetű a veréb felvidéki skodār, skodrinc neve (Nyatl.); vö. szlk. škodár ’kártevő’, škodnica ’kártékony
nő’ (Nyr. 1975). Ugyancsak a szlovákból való a N. rabec (Herman 1914) átvétel.

A latin szaknyelvi nemi terminus a veréb lat. passer neve. Ennek folytatója az ok. passerat, ol. passero ’ua.’ (W.).

Minden bizonnyal hangutánzó eredetű a csuli, csuri, csúri, csüri, csuriz, csuhësz (EtSz.), csuti (KissMad.), csurisz (Nyatl.), csuhész,csulé’sz (MTsz.).
Akárcsak a csirib (uo.), pirip (Nom.), ném. Tschirp, Scherphans (KissMad.). A csuri ~ csüri népetimológiás alakulata a csűrimadár (Nyatl.), Kiss Jenő megállapítása szerint tárgyi oka az volt, hogy a verebek gyakori vendégek a csűrökben. A N. csórësz (EtSz.) ugyancsak a csurival függ össze, a N. csulësz, csuhësz (MTsz.) pedig a csuliból jött létre ugyanazzal a képzővel.

Gyakorisága miatt sokfelé csak madár a veréb neve (Nyr. 18). A háziveréb nemzetségének legelterjedtebb, legismertebb faja; ez a magyarázata annak is, hogy
a legtöbb népnél sokféle néven szerepel.

♦ A veréb a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó nem. A háziveréb ’Passer domesticus’
Olaszország kivételével egész Európában elterjedt, Észak-Afrikában és Ázsiában több alfaja van. Mára egyike lett a legnagyobb elterjedési területű madárfajoknak.
Évenként háromszor is költ. Kétségtelenül hazánk legközönségesebb madara. Nincs emberlakta hely, ahol elő ne fordulna. Mihelyt a pusztában megépül az első tanya, az erdőben a vadőri vagy erdőőri lak, már odatelepül a veréb is, hiszen a baromfinak szórt eledelből neki is jut, az istállók, ólak pedig valóságos
éléstárai. Géczi János versében:

a verőfényen

verebek osztozkodnak

az aranyesőn.

Egy másik versének részletében:

Elhagysz engem s akkor meghalok,

suttogom, az nem, az nem lehet.

Bennem nincsenek életek.

Kerubrajok és verebek

a fejem fölött, s mézes, őszes őszi

sarlószárnyú levelek.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a mezei verebet választotta az év madarának 2007-ben. A mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent Nyugat-Európában az intenzív, ipari jellegű gazdálkodás, a fokozott vegyszerhasználat, a veszteségmentes terménybetakarítás miatt.
Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként háromszor is költ. Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít. Ősszel és télen
gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét. Nem vonuló, állandó madár. Régebben kártevőnek minősítették
és irtották is, mert megdézsmálta a gabonaföldeket.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Csúri Károly.

Zene: -

Hang: verebek (Máta).