CSUHI – növény (családnév)



szittyó
(Fotó: szittyó)




szittyó J: 1. nedves réteken gyakori, levéltelen vagy hengeres levelű, egyszikű növény; Juncus. 2. (táj) káka.

Első előfordulása a TESz. szerint 1495 előtti ’nedves, szikes réteken tenyésző, hengeres levelű , egyszikű növény; Binse’ jelentéssel. Clusius–Beythe névjegyzékében (1583: NomPann.) zittyo ’Juncus’, Kamerarius Herbariumában (1596: KamHerb.) zithio ’Juncus palustris et aquaticus’. A Dorstenius-féle Botaniconba bejegyzett magyar növénynevek között (1703) szittyo. Tájszólásainkban szittyü, sütyő alakban is hallható.
Nyelvünkben a szláv jövevényszavak sorába tartozik. Szerbhorvát, szlovén, szlovák, cseh, lengyel stb. megfelelői egy ’köt’ jelentésű ige származékai.
A nemzetség Juncus neve antik eredetű, a szittyó már Vergiliusnál, Pliniusnál szereplő latin iuncus neveaz alapja. A latin szó pedig a régi ír aoin, ain
’ua.’ névvel rokonítható.
A Juncus társneve a csirikló, csuhi, kancsuka, kaszitkó, semők, sisák, sörkefű, szövőke. Több növényt is jelöl a fülemülefű, itt most csak ’szittyó’ jelentésével
foglalkozunk: R. 1706: Pápai, 1775: Csapó, 1894: Pallas, 1911: Nsz. A németben is megvan a fülemüle nevével alkotott botanikai szakszó; vö. Nachtigall, Nachtigallholz, Nachtigällchen. A fülemüleszittyó már egyértelműen a Juncus articulatus. Dús virágú, igen változatos növény a nedves réteken és mocsarakban. Az összetett szó szittyó utótagja utal is a növény élőhelyére.
Szintén a szittyó vízinövény voltára utal békakosár neve, mely az erdélyi Nádasdarócon használatos nyelvjárási társneve. Békaszittyó a neve a Juncus effusus fajnak (R. 1780: Molnár J., 1783: NclB., 1833: Kassai, 1843: Bugát, 1862: CzF.; a nyelvjárásokban ÚMTsz.: Magyarókerék | Péntek–Szabó: Erdély). Hasonló névadási párhuzamok a növényre: német Kröten-binse, román iarba broastei, cseh sítina žabí, szlovák sitina žabia, orosz szitnik zsabij. A békaszittyó tudományos fajneve, a latin effusus ’szabadon szálló, lobogó’ jelentésű, mely a laza virágállásra vonatkozik. A varangyszittyó a Juncus bufonius (R. 1869: Math. És TermTudKözl. 6, 1872: FKézK.). A latin bufonius fajnév maga is ’békaszerű’ jelentésű.
A nagy szittyó ’Juncus subnodulus’ elsősorban a Dunántúlon láprétek, mocsaras területek jellegzetes társulásalkotó szittyója. A sziklai szittyó társneve
a zergeszakáll. A Juncus trifidus szittyófajt a serteszerű ecsetvirágzata alatt fejlődő, két-három meglehetősen hosszú lomblevélszerű fellevél miatt nevezik
zergeszakállnak.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -